Egyre többször hallom a kamasz gyerekeim környezetében a lányoktól, hogy nem akarnak gyereket majd felnőttkorukban. Persze mondhatjuk rá, hogy majd kinövik, majd rájönnek, majd jön az a férfi, akivel természetes lesz a gyerekvállalás, de nem ennyire egyszerű ez a téma és igenis komolyan kell venni, hogy a nők döntése a gyerekszülés.
A gyerekvállalás nem kötelező
A mi gyerekkorunkban nem is vetődött fel bennünk, hogy a gyerekszülés választás kérdése, az volt a fejünkben, hogy a nők és férfiak sorsa az, hogy a felnőtt életük bizonyos pontján gyereket vállaljanak. Ezt láttuk otthon, ez volt társadalmilag a norma, hogy az embereknek van gyerekük, amelyik nő pedig nem szült, az biztos önző, vagy valami gond van vele. A gyerekvállalással kapcsolatos társadalmi elvárásra ráerősít a jelenlegi politikai nyomás is, ami az közvetíti, hogy a nők elsődleges feladata a szülés. Ennek ellenére szerencsére a mai fiatal felnőttek és kamaszok már egyáltalán nem hiszik azt, hogy ez kötelező feladat lenne az életben, emiatt aztán tudatosabban döntenek a gyerekszülés vagy épp nem szülés mellett.
Amikor a kamaszlányokkal beszélgettem erről, akkor az volt a leggyakoribb válasz, hogy azért nem akarnak gyereket, mert erre a világra hogyan, minek szüljenek? Hamarosan felgyullad a világ, közben nincs reményük arra, hogy legyen valaha lakásuk vagy elég pénzük ahhoz, hogy felneveljenek egy gyereket. Még azt is rizikósnak érzik, hogy befogadjanak egy kutyát, mert az is bizonytalan, hogy mi lesz jövőre, nem biztos, hogy tudnak gondoskodni egy másik élőlényről hosszú távon, nemhogy egy gyerekről. Az ő álláspontjuk is érthető, ugyanakkor ijesztő is, hogy mennyire nincs pozitív jövőképük, és nem csak a gyerekvállalással kapcsolatban. Ezekkel a gondolatokkal a fiatal felnőttek közül is sokan küzdenek, például a megszólalónk is, egy 28 éves nő, aki már régen úgy döntött, hogy nem lesz gyereke, és egyáltalán nem önzőségből.
Magyar statisztika
„Magyarországon a német ajkú és más nyugat-európai országokhoz képest egyelőre alacsonyabb a gyermektelenek aránya, ugyanakkor egyértelműen növekvő tendencia mutatkozik, a rendszerváltás idején például negyedannyian voltak gyermektelenek a 30–34 éves nők körében, mint 2015-ben (ekkor 42 százalékuk), a 35–39 éves nők korosztályában pedig 9 százalékról 23,7 százalékra növekedett az arányuk ugyanebben az időszakban. Az előrejelzések szerint a mai magyar harmincasok gyerektelensége akár a 20 százalékot is elérheti, ami más nyugati országokkal összehasonlítva magas gyermektelenségnek számít, illetve egy másik előrejelzés szerint az 1990-ben született nők 36 százaléka gyermektelenként érheti majd el reproduktív életkora végét.” Forrás: Tanács Eszter Ágnes: A gyermekvállalás bizonyosságától a gyermektelenség veszteségéig
„Miért kell megindokolnom a döntésemet?”
A megszólalónk névtelenséget kért, épp azért, mert már sokszor futott bele, amikor elmondta valakinek, hogy nem akar gyereket, hogy védekezésre és magyarázkodásra kényszerítették a döntése miatt. „Miért kell megindokolnom a döntésemet, hogy nem akarok gyereket szülni? Kinek mi köze hozzá? Annyira frusztráló, hogy ahogy közelítek a 30 éves kor felé, egyre gyakrabban kapom meg a kérdést, hogy mikor lesz már gyerekem, és ha őszintén válaszolok, hogy soha, akkor kioktatás, beszólások, pofavágás, intim kérdések záporoznak a nyakamba. Szerintem nem tartozom senkinek magyarázattal, ez az én legmélyebb döntésem, hogy nem akarok gyereket vállalni.”
Fotó: Getty Images
Hozzátette azt is, hogy a döntése már kamaszkorában megfogalmazódott benne, és összefüggésben áll azzal a szorongással és negatív jövőképpel, amit a kamaszok is említettek a beszélgetésünk során. „Teljesen megértem a kamaszokat, ha azért nem akarnak majd gyereket, mert bizonytalannak látják a jövőjüket. Én is úgy gondolom, hogy itt nem lehet túlságosan hosszú távra tervezni, márpedig egy gyerek az hosszú távra, az egész életedre szóló felelősség.
Tudom, hogy sok örömet és pozitív élményt is hoz egy gyerek a szülők életébe, mégis, ha belegondolok, akkor csak a kötelességet és a felelősséget látom, amit nem tudok felvállalni.
Bizonytalan a munkahelyem, bizonytalan a lakhatásom, bizonytalan még az is, hogy 50 év múlva lesz-e bolygó alattunk – erre hozzak a világra egy gyereket, akinek lehet, hogy nem is lesz jövője? Itt állok 28 évesen, albérletben lakom, van egy munkám, amit különösebben nem szeretek, de kifizeti a számlákat, annyit azonban nem keresek vele, hogy maradjon hó végén belőle vagy neadjisten félre tudjak tenni belőle. Hova férne ebbe az életbe egy gyerek?”
A nő felhozta a párkeresés problémáját is, hogy a gyerekvállalás elvileg kétemberes tevékenység, ám neki egészen idáig nem sikerült megtalálni élete szerelmét, aki miatt esetleg változtatna a gyermektelenségre vonatkozó döntésén. Emiatt nincs benne keserűség, csak ez a tényező is hozzájárult, hogy úgy döntött, jobb nem gyereket vállalni.
Jobb így, hogy nem kell erőlködni azon, hogy mindenáron megtaláljam életem párját bizonyos időn belül, mert különben kifutok az időből a szülés miatt. Szabadabban és kevesebb szorongással tudok így élni.
Tanács Eszter Nők gyermek nélkül című interjúkötetében hasonló gondolatokat fogalmazott meg Kőbán Rita is a gyermektelenségről: „Én nem vagyok hajlandó amiatt görcsölni, hogy másoknak mik az elvárásaik. Nem én vagyok az első a világegyetemben, és nem is az utolsó, akinek nincs férje meg gyereke. (…) Nem mindenki akar gyereket, és ebben semmi rossz nincs. Nincs hiányérzetem, hogy nekem nem lett. Mindig a magam útját jártam. (…) Nem a gyerek határozza meg az embert, viszont komoly fejlődés anyává válni, gyereket nevelni. Én nem voltam biztos abban, hogy jól csinálnám.”
Nem hirtelen döntés
Ahogy a megszólaló fiatal felnőtt nő esetében is jól látszik, a gyerekvállalásról nem egyetlen este alatt döntünk, és nem is egy oka van ennek a döntésnek, hanem egész sor érvet tud felsorakoztatni az, aki nem akar gyereket. Ann Davidman pszichoterapeuta – aki 30 éves pályafutását annak szentelte, hogy segítsen az embereknek kitalálni, akarnak-e gyereket vállalni – is felsorakoztatta az évek során hallott érveket a pácisensektől, akik nem akartak gyereket:
- „Félek, hogy elveszítem a partneremet, mert ő gyereket akar, én pedig nem tudom, mit akarok. Azt hiszem, nem akarok gyereket.”
- „Félek, hogy elveszítem az identitásomat, a szabadságomat és a kényelmemet, ha gyerekeim lesznek, és félek, hogy megbánom, ha nem lesz.”
- „Mindig is szerettem volna gyereket – de vajon etikus-e egyáltalán, ismerve a környezetet fenyegető veszélyeket és a jelenlegi politikai zűrzavart?”
Tanács Eszter az A gyermekvállalás bizonyosságától a gyermektelenség veszteségéig című szakdolgozatában az érvek között még felsorolja a gyermek nélküli élet választásánál a következőket is: „szabadság, függetlenség vágya, önmegvalósítás, mobilitás, társas élet korlátlanabb lehetőségei, gyerekneveléssel járó felelősség és kötöttségek elutasítása.”
Mindezen kívül pedig még ezer meg egy oka lehet egy nőnek, hogy ne akarjon gyereket, köztük lehet, hogy egyszerűen nem érzi a szülővé válás vágyát, nem érdeklődik a gyerekek iránt, sőt, akár rosszul is érzi magát közöttük, vagy olyan negatív mintákat hozott a saját gyerekkorából, hogy inkább nem ismételné meg a saját gyerekeivel. És persze ott vannak a túlnépesedés, környezetvédelem miatt érzett félelmek, amik az elmúlt években komoly erőre kaptak.
Davidman szerint a döntés azért nehéz, mert tartja magát az az elvárás, az a ki nem mondott üzenet, hogy minden nőnek gyereket kell akarnia. És aki nem akar, azzal baj van, az a nő nem eléggé nő, nem teljesíti be a sorsát.
A Nők gyermek nélkül könyvben is ezt fogalmazta meg Szalma Ivett családszociológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóintézetének munkatársa: „Ahhoz pedig, hogy valaki nyugodtan vállalhassa a világ felé, hogy nem szeretne gyereket, a társadalmi attitűdöt kellene megváltoztatni. Nem kellene folyton azt kommunikálni, hogy csak akkor értékes egy nő élete, ha gyereke születik. (…) Fontos látni, hogy a gyermektelenek is számos módon hozzájárulnak a gyerekneveléshez és a társadalmi jólléthez. (…) Tehát a gyermektelenek éppen olyan fontos, sokrétű szerepet vállalnak a társadalomban, mint a gyermekesek, még akkor is, ha ez általában kevéssé kerül reflektorfénybe.”
Fotó: Getty Images
Teljes élet gyerek nélkül
Az első NotMom Summit 2017-ben került megrendezésre , amelyet a világ egyetlen, gyermek nélküli nőknek és a gyermek nélküli nőkről szóló konferenciájaként hirdettek meg. A konferenciát leginkább úgy jellemezték, mint egy csoportterápiás foglalkozást – részben a remény jelzőfénye, részben használati utasítás volt a nőknek. Ez volt az első alkalom, hogy a nagyvilág előtt kijelentették, hogy a nők gyerekek nélkül is felépíthetnek egy értékes, teljes életet és nem a gyerekszülés a fő feladatuk.
A születési adatok azt mutatják, hogy a születések száma több mint egy évtizede szinte folyamatosan csökken, a nők késleltetik a gyermekvállalást, és az összes születésszámot tekintve is kevesebbet szülnek. A világjárvány kezdete óta gyűjtött adatokból pedig kiderül, hogy a termékenység jelentősen visszaesett, és úgy tűnik, hogy a születések száma nem fog egyhamar visszaállni.
Dr. Amy Blackstone, szociológus és a Childfree by Choice című könyv szerzője megjegyzi, hogy a reproduktív szabadság számos ellenzője a csökkenő születési arányszámokra támaszkodva indokolja az Egyesült Államokban az abortuszok betiltását, a szexuális felvilágosító órák eltörlését, a fogamzásgátlóhoz való hozzáférés megnehezítését – ezen intézkedések csírái Magyarországon is már megtalálhatók. Pedig a pronatalista hozzáállás, ami szerint a nők elsődleges feladata a szülés a népesség növelésének érdekében, egy idejét múlt ideológia, ami örömmel ugrál két lábbal a nők jogain. A gyerekvállalás döntése magánügy, amit tiszteletben kell tartani, és jobb lenne, ha nem erőltetnénk senkire a szülést, mert annak csak a szülők és a születendő gyermek látja majd kárát.
