Most akkor be kell kötni a tankönyveket vagy nem? Összezavarodtak a szülők

A tankönyvek hátuljára írt szöveg szerint nem kell bekötni a tankönyveket környezetvédelmi szempontok miatt, ám az iskolák mégis kérik a bekötést. Mit tegyen az egyszeri szülő?

K.G.

2023. Szeptember 07.

Teljesen összezavarták a szülőket így év elején a tankönyvek bekötésével, vagyis a nem bekötésével – ugye, hogy zavaros? A tankönyvek többségének hátulján ugyanis a következő szöveg buzdít minket arra, hogy ne kössük be a könyveket:

A tankönyvön védőfólia elhelyezése nem szükséges, a kiadvány borítója matt fóliabevonattal rendelkezik. Óvjuk környezetünket!

Hasonló felirat már bizonyos márkájú füzetek hátoldalán is olvasható, így nagy bátran sok szülő úgy küldte az iskolába a gyereket, hogy nem kötötték be a könyveket és füzeteket, ám a tanítók nem annyira díjazták ezt a gyakorlatot, és a feliratok ellenére is azt kérték a szülőktől, hogy kössenek be mindent, mint régen.

Pedig a szülők egy emberként sóhajtottak fel a megkönnyebbüléstől, hogy nem kell szórakozni a gyűlölt öntapadós könyv- és füzetborítókkal, én legalábbis az összes áldást annak a fejére szórtam, aki kitalálta, hogy ne kössek többé tankönyveket.

Nemcsak én kapok a könyvkötéstől lábrázást, már pár évvel ezelőtt is téma volt ez a szülők között, a Redditen például frappánsan megfogalmazta az egyik felhasználó, hogy mi a legnagyobb problémánk:

„Amikor általános iskolába jártam a 90-es években, akkor minden év elején kötelező volt bekötni a tankönyveket, olyannyira, hogy a tanórákon ellenőrizték, hogy sikerült-e neked (vagy inkább a szüleidnek) mindenféle mintás csomagoló papírba, vagy öntapadós műanyag fóliába rejteni a tankönyveket, illetve öntapadós címkével ellátni, hogy ráírhasd a nevedet és azt, hogy 2.b osztály. Legnagyobb meglepetésemre ez azóta sem ment ki a divatból. Felmerül a kérdés, hogy miért kötjük be a tankönyveket?

A könyv jellegénél fogva már be lett kötve egyszer a nyomdában. Borítója van meg minden.
Ráadásul egy tankönyvet legjobb esetben is egy, legfeljebb két évig használsz. A leggagyibb ragasztott kötés is többnyire kibírja ezt az élettartamot.
Nem használtan kaptuk a könyveket, hanem mindenkinek meg kellett őket vennie újra, pedig a könyvek továbbadása esetleg indokolhatná az extra védelmet. Egyébként plusz csomagolással együtt landoltak ezek a könyvek és munkafüzetek a kukában egy évvel később (vagy álltak stócokban a következő évi papírgyűjtésen).
Középiskolában már nem volt elvárás a tankönyvek bekötése, pedig ott már több olyan tankönyvem is volt, ami érdemesnek bizonyult a hosszú távú megőrzésre.
Felvetettem a problémát a férjemnek, aki Londonban és Melbourne-ben töltötte az iskoláséveit, és legnagyobb döbbenetemre nekik is be kellett kötniük a tankönyveiket!

Szerintetek ennek mi az oka? Ki találta ezt egyáltalán ki?”

Valahol a múltban ragadtunk (Fotó: Fortepan / Bauer Sándor)

Gyerekkorunkban, a 80-as években még újságpapírba kötöztük a tankönyveket, a menőbb gyerekeknek volt csak szép csomagolópapíros – az viszont mindenkinél közös volt, hogy be kell kötni. Kötelező. Ez a szokás úgy bebetonozódott, hogy így is maradt a fejekben, tizenéve a nagylányaimnak is kötözgettem a könyveket és füzeteket, és egészen idáig a harmadikos lányom is kapott bekötést mindenre. Ha összeszámolom, akkor már 10 éve minden szeptember számomra káromkodva kezdődik a tankönyvcsomagolás miatt, mert annyi hozzá a kézügyességem, mint egy hangyászsüné.

„Ne is mondd! Az egész estém erről fog szólni, hogy tökéletesen új, jó minőségű, laminált borítású könyvekre még egy rohadt átlátszó fóliát szabjak méretre, ragasszam rá, simítsam ki valahogy a rohadt légbuborékokat és címkézzem fel. Remélem lesz megfejtés, hogy ez mire jó, mert már most ideges vagyok az egésztől”

– írja az egyik kommentelő a Redditen, és milyen igaza van! Teljesen érthető tehát, ha a szülők örültek ennek a feliratnak a könyvek hátulján, de sokan közülük nem örülhettek sokáig, mert végül mégis kérik a bekötést a tanárok.

Persze tudjuk, hogy miért kellett régen bekötni a tankönyveket, hallottuk mi is elégszer – aztán a mi szánkat is elhagyta párszor – azt a felkiáltást, hogy „úgy néz ki a könyved, mintha a kutya szájából rángatták volna ki!” Ennek megelőzésére szánták a könyvek becsomagolását, bár olyan sokat nem ért, talán egy-két szamárfület lehetett vele megelőzni, de simán rongyos lett a könyv így is. Most már el lehetne ezt engedni, ha fóliával ellátott könyvek jönnek ki a nyomdából, nem kell a régi módszerekhez ragaszkodni, pláne akkor nem, ha amúgy nem is annyira hatásosak. Inkább azzal kellene védeni a könyveket, hogy nem cipeltetik haza a gyerekekkel napi szinten, nem adnak házi feladatot, hanem minden feladatot az iskolán belül tartanak, így nem viselődnének meg annyira a füzetek és könyvek sem, szépen pihenhetnének egész héten a suliban a padban, vagy az arra kijelölt fakkokban (a harmadikos gyerekemnél szerencsére már így működik).

Nem visszafelé kell megoldásokért nyúlni, főleg akkor nem, ha van egy ilyen előremutató újítás végre, hogy védőfóliázzák a könyveket a környezetvédelem érdekében, hanem kicsit megújítani a gyerekekkel a tanulási rendet is. Nemcsak a könyvek, de a gyerekek és szülők stressz-szintje (és gerince) is hálás lenne érte, ha kímélnénk a könyveket és nem hurcolnánk napi szinten haza és az iskolába a házik miatt. Én arra szavazok, hogy ne legyen tankönyvbekötés és házi feladat sem, ez egy abszolút tökéletes megoldás lenne mindenki számára.