A szülői munka nehéz. Még a legjobb napjainkon is, amikor a gyerekeink boldogok, jól tápláltak, valahogy foltmentes maradt a ruhájuk, és csodával határos módon sikerül időben kijutni az ajtón reggel, akkor is ez az egyik legnehezebb munka. Naponta küzdünk az ismeretlen kihívásokkal, amiket a gyereknevelés kíméletlenül elénk dobál. Minden segítség jól jön, például a következő országok nevelési stílusából is eltanulhatjuk a legjobb szokásokat és beépíthetjük a saját rutinunkba.
Az együtt alvás kiegyensúlyozott gyerekhez vezet (Szerbia, Japán)
Az együtt alvás a nyugati világban népszerű kötődő nevelési stílus szerves része, de évek óta vitatott téma is. Sok más országban azonban a szülők úgy látják, hogy ez az egyetlen járható út a csecsemők és kisgyermekek esetében. Mirjana, egy szerbiai édesanya, aki egy ágyban alszik a gyermekével, leírta egy cikkben, hogy az ő kultúrájában nagyon szokatlan, hogy egy baba egyedül aludjon egy másik szobában: „A babáknál a bőr a bőrön való érintkezés elengedhetetlen, mégis az emberek már négy hónapos korban messzire teszik a gyermeküket aludni.”
Japánban a gyerekek gyakran a születésüktől kezdve a szüleikkel alszanak egészen addig, amíg iskolába nem mennek. A japánok szerint, ha alvás közben a szülők (és néha a nagyszülők) a gyerekek mellett vannak, akkor az jó hatással van a gyerek közérzetére. A japán kultúrában az évek során bekövetkezett számos változás ellenére az együtt alvás gyakorlata ugyanolyan stabil, mint régen.
Japán anyuka és gyermeke együtt alszanak (Fotó: Getty Images)
Mit tanulhatunk tőlük?
Tanulmányok sorában olvashatunk az együtt alvás előnyeiről, de ez egy személyes döntés, és vannak szakértők, akik megkérdőjelezik az egy ágyban alvás biztonságosságát. Ha te sem érzed biztonságosnak, akkor ne tedd az ágyadba a babát, hanem inkább használj babaöblöt, vagy álljon a kiságya az ágyad mellett, így részben megvalósul az együtt alvás.
Nem baj, ha néha éhes a gyerek (Dél-Korea, Franciaország)
Hajlamosak vagyunk túlzásba esni a gyerekek etetésével, és az éhség első jeleire máris nyomjuk a kezükbe a rágcsálnivalót. Ez nem így van az olyan országokban, mint Dél-Korea és Franciaország, ahol a szülők szerint jó dolog, ha a gyerekek megéheznek két étkezés között. Úgy vélik, hogy az evés közösségi élmény, és a gyerekeknek pont akkor kell enni, amikor mindenki más is eszik a családban. Bár éhezni biztosan nem éheznek, a dél-koreai gyerekeket arra tanítják, hogy legyenek türelmesek, ha megéheznek, és várják meg, amíg az egész család leül enni.
Hasonlóképpen, a francia gyerekeket is lebeszélik a nassolásról (általában csak egy kis egészséges uzsonnát esznek iskola után), és elvárják, hogy az egész családdal együtt üljenek le, és élvezzék a közös vacsorát.
A dél-koreai gyerekekhez hasonlóan a francia gyerekek is megszokták, hogy ugyanazt az ételt eszik, mint a felnőttek, és nincs külön dinófalatka az asztalnál a válogatós gyereknek. Ennek eredményeképpen a dél-koreai és a francia gyerekek nagyon jó evők, és a nassolás koncepciója távol áll tőlük. A francia gyerekek hosszabb időt kapnak az ebédre az iskolában, és általában este is hosszabb ideig étkeznek a családjukkal. A szülők arra tanítják a gyerekeket, hogy az ételt élvezni kell, nem pedig olyan gyorsan megenni, amilyen gyorsan csak lehet.
Mit tanulhatunk tőlük?
Míg az elhízás egyre nagyobb méreteket ölt a nyugati országokban, Dél-Korea folyamatosan a legalacsonyabb elhízási arányt mutatja a fejlett világban. Megpróbálhatod arra ösztönözni a gyerekeidet, hogy ne nassoljanak az étkezések között, de ez nehéz, amikor a játszótéren a melletted ülő anyuka előveszi a rágcsát a gyerekének. Ha a nassolásmentes élet túlságosan megterhelő – és túl sok hisztivel jár –, próbáld meg a francia módszert követni azzal, hogy nagyobb hangsúlyt fektetsz a főétkezésekre, és arra neveled a gyereket, hogy lassítson és élvezze az ételt.
„Egy egész falu kell egy gyerek felneveléséhez” (Kongó, Kolumbia, Kína)
Sok országban az, hogy több segítő is van a család körül a gyereknevelésben, egyáltalán nem számít különlegességnek. A szülők mellett nemcsak a nagyszülők, hanem az idősebb gyerekek és a családi barátok is természetesnek veszik, hogy a gyerekek nevelése közös feladat. Kongóban vidéken például minden nőt „mamának” hívnak, és mindenki más gyermekére úgy vigyáznak, mint a sajátjukra. Még az is bevett szokás, hogy egymás babáját megszoptatják.
Kolumbiában is a közös gyereknevelés szokását követik a családok, az idősebb gyerekek sokkal tovább maradnak a szülőkkel, és rendelkezésre állnak, hogy segítsenek a fiatalabb testvéreknek. Szó sincs arról, hogy a gyerek 18 évesen elköltözne a szülői házból. Kínában pedig a nagyszülők gyakran együtt élnek az unokákkal, és aktívan gondoskodnak róluk.
Ezekben az országokban bár törekszenek a függetlenségre a családtagok, mégis értékesebbnek tartják a generációs családi struktúrát a személyes céljaiknál.
A kínai nagycsaládok együtt nevelik a gyerekeket (Fotó: Getty Images)
Mit tanulhatunk tőlük?
A mi világunkban a családok nagyon másképp működnek, és a legtöbb esetben a szülők büszkék arra, hogy mennyire függetlenek. Pedig sokkal könnyebb lenne az életünk, ha elfogadnánk, hogy néha szükségünk van mások segítségére. Az egyik legjobb dolog, amit tehetsz, ha kérés nélkül felajánlod a segítségedet más szülőknek – garantáltan viszonozni fogják a segítséget, és ráébredsz, milyen jó, amikor nem egyedül kell megküzdeni a gyereknevelés körüli nehézségekkel. Illetve segíts a gyereknek, hogy több időt töltsön a nagyszülőkkel, idősebb testvérekkel, mert ezek a kötelékek erős gyökereket adnak a gyereknek.
A gyerek olykor lehet frusztrált (Japán, Írország)
A helikopterszülők világában gyakran úgy érezzük, hogy a gyerekeink minden lépését figyelnünk kell, nehogy megsérüljenek vagy a legkisebb frusztráció érje őket. Más kultúrákban ez nem így van, sőt, néhol egyenesen jónak tartják, ha a gyerekek olykor frusztráltak és hibáznak, mert ez sarkallja őket a még nagyobb önállóságra. Japánban az ötéves gyerekek önállóan járnak a tömegközlekedéssel, vagy egyedül sétálnak az iskolába. Azt is elvárják a gyerekektől, hogy már két-három éves korukban vállaljanak részt a házimunkából, és nem szolgálják ki őket a szülők.
Az ír gyerekek nevelésében is alapvető, hogy már kiskorukban önállóan próbálják megoldani a helyzeteket és nem óvják őket a kudarcoktól sem a felnőttek. A szülők fontosnak tartják a valódi frusztráció megtapasztalását, mert ez megtanítja a gyerekeknek, hogy néha türelmesnek kell lenni ahhoz, hogy elérjék, amit akarnak.
Mit tanulhatunk tőlük?
Nehéz végignézni, ahogy egy kicsi gyerek küzd, ideges, dühös (visít), de tanulmányok kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik megtanulják az önkontrollt, idősebb korukban általában sikeresebbek lesznek. Ez akár olyan egyszerű is lehet, mint hagyni, hogy gyerek felmásszon arra a fára, még akkor is, ha ettől halálosan idegesek vagyunk. Ha hagyjuk, hogy a gyerekek feszegessék a saját határaikat és megoldják a problémáikat, akkor később kisebb valószínűséggel követnek el nagyobb hibákat.
A boldog gyerekek kevesebb időt töltenek az iskolában (Finnország)
Finnországban a tankötelezettség abban az évben kezdődik, amikor a gyerek betölti a hetedik életévét, és az ezt megelőző évben csak előkészítő foglalkozáson kell részt vennie. Amint elkezdik az iskolát, a gyerekek napközben több hosszú szünetet kapnak, hogy kimehessenek a szabadba játszani. És míg a magyar iskolában gyakran a készségtárgyak, mint a rajz vagy ének az első, ami feláldozható, addig a finn oktatási modell a művészet, a zene és az általános életvezetési készségek fontosságát hangsúlyozza.
Anu, egy jelenleg Bostonban élő finn anyuka egy cikkben azt nyilatkozta, hogy számára a legmeglepőbb az amerikai iskolarendszerben a házi feladatok mennyisége volt:
Őrület, hogy mennyi időt töltenek a gyerekek iskola után iskolai feladatokkal.
Finnországban a gyerekek sokkal kevesebb házi feladatot csinálnak, mint az olyan országokban, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, vagy akár Magyarország, és nem kell központilag előírt teszteket írniuk. Nem csoda, hogy Finnországot tartják a világ egyik legboldogabb országának. A mi szemünkkel talán ellentmondásosnak tűnhet az az elképzelés, hogy a gyerekek kevesebb időt töltenek az iskolában, de a finn gyerekek gyakran a világ legjobbjai közé tartoznak, ha a tanulmányi eredményekről van szó, úgyhogy nem a házi feladat mennyisége dönti el, mennyire tanul jól a gyerek.
Finn gyerekek a játszótéren (Fotó: Getty Images)
Mit tanulhatunk tőlük?
Miközben a finn diákok sikeresek és boldogok, addig a magyar gyerekek küzdenek az iskolai stresszel és annak mentális következményeivel. Nem változtathatjuk meg az iskolarendszert, de a saját egyéni szintünkön tehetünk azért, hogy a gyereknek jobb legyen. Ha szülőként nem nyomasztjuk a tanulmányokkal és eredményekkel, nem a jó jegyeket és az állandó megfelelést várjuk el a gyerektől, akkor jobb eséllyel lesz stresszmentesebb az élete, még akkor is, ha az iskolában sok házit adnak neki. Biztató hír, hogy Finnország az 1970-es években a világ egyik legrosszabbul rangsorolt oktatási rendszere volt, de az évekig tartó, jelentős reformok révén a legjobbak közé emelkedett.
