A „Ha kapnál a párodtól elhajlási engedélyt, élnél a lehetőséggel?” kérdés feltevője ezzel egészítette ki a gondolatmenetét: „Nem lenne utána bűntudatkeltés, meg beszólogatás, és nem is egy teszt lenne. Kíváncsi vagyok, férfi/nő mennyire gondolkozik erről máshogy.”
A kommentelők között bőven akadtak olyanok, akik nem is értik az elhajlási engedély jelenségét, hiszen ha szeretnek valakit, akkor nem akarnak mással szexelni még engedéllyel sem. Az elhajlási engedély ugyanis azt jelenti, hogy a másik fél tudtával és beleegyezésével szexuális kapcsolatot lehet létesíteni egy párkapcsolaton kívüli emberrel. Érthető, ha valakinek ez nem fér bele a monogámiáról alkotott elképzeléseibe.
„Ha szeretem, akivel vagyok, miért élnék vele? Ha meg nem szeretem, miért kellene engedély?” – teszi fel a kérdést az egyik kommentelő, akihez többen tudtak kapcsolódni a hozzászólók között, akik még bővebben is kifejtették ezt a gondolatot.
Nem, mert akárhogy nézem, szerintem tiszteletlenség vele szemben, és ha szeretjük egymást, akkor ilyennek meg se kéne fordulni a fejünkben. El is gondolkodnék, hogy biztos vele szeretnék-e maradni, mert akkor ezek szerint nagyon eltérő az értékrendünk és a véleményünk arról, hogy mi fér bele egy egészséges kapcsolatba.
„Ha kapnál engedélyt, hogy megölj valakit, élnél a lehetőséggel? Nincs börtön, tárgyalás, semmi. Nekem ugyanez a te kérdésed. Engem eddig sem az tartott vissza, hogy nem szabad megcsalni a párom, mert akkor beszólogat meg bűntudatkeltés lesz majd, hanem hogy nem akarom. Hűség, vagy mi.”
„Nem, mert ha nem elégítené ki az érzelmi és testi igényeimet a kapcsolat, akkor nem lennék vele. Ezt pedig:
- nem kockáztatnám semmivel, meg akkor sem, ha nem éltem ki magam rendesen;
- őt nem tudná más pótolni;
- nem is biztos, hogy tudnék úgy máshoz érni, ha őt szeretem.”
Forrás: Getty Images
Volt olyan is, aki viccesebben nézte a kérdést, és arra koncentrált, hogy épp elég az is, ha egy partnert ki kell elégíteni szexuálisan egy párkapcsolatban, nem lenne energiája még többre.
Nem, mert már annak is örülök hogy egy nőt ki tudok elégíteni.
„Sosem értettem azokat akik állandóan félre akarnak k*rni… szerintem épp elég, ha egy nőnek okozok csalódást.”
„Még egy nővel foglalkozni? Te jó ég. Bőven elég egy is.”
De azért van olyan helyzet is, amikor az élet közbeszól, és az elhajlási engedély akár még jobbá is teheti a kapcsolatot. Például egy brit nő nemrég arról mesélt egy cikkben, hogy a párja elhajlási engedélyt adott neki, miután a férfi egészségügyi problémái miatt nem tudnak többé szexelni. A nő kihasználja szabadságát, de csak házas férfiakkal folytat viszonyt, mivel úgy véli, ők jobban megértik a helyzetét, mint az egyedülállók, és egyik fél sem vár el semmiféle elkötelezettséget. Sőt, egyenesen azt állítja, hogy a kapcsolatát is jobbá tette az, hogy másokkal szexel, mert így kisebb nyomás nehezedik az intimitásra.
Hasonló egészségügyi okokról számolt be egy nő, csak a másik oldalon: „Megengedtem a férjemnek, hogy megcsaljon, mert ez az egyetlen lehetőségem.
Ha feleségként nem tudok neki szexet adni, akkor adjak neki szabad kezet a szexualitását kiélni, végül is nem ő az oka az állapotomnak.
Szeretem őt, ő is szeret engem, a házasságunk jó, és csak ez számít.”
Abban egyetértenek a beszámolók, hogy az elhajlási engedély nem ugyanaz, mint a nyitott kapcsolat, amikor megbeszélik a felek a külső kapcsolatokat is, ugyanis ebben az esetben csak az egyik fél megy harmadik személyhez, így aki az engedélyt adta, nem igazán akar tudni a félrelépésekről. Nincsenek következmények, nincs bűntudatkeltés, de nem is akarják azt hallgatni, kivel feküdt össze a párjuk.
Bármit is dönt egy pár, hogy mit tesz a házasságában a saját boldogsága és lelki békéje érdekében, az az ő dolguk. Nem látunk bele senkinek a párkapcsolatába, nem tudjuk, ki küzd impotenciával, vaginizmussal, kit zaklattak szexuálisan, vagy kinek milyen lelki problémája van, amiért az intimitás hosszú távon nem jöhet nála szóba, de ettől még nagyon szereti a párját és a legjobbat akarja neki. Általában ilyen okok állnak amögött, hogy az elhajlási engedély egyáltalán szóba kerül egy párkapcsolatban, úgyhogy óvatosan kell bánni az ítélkezéssel, amikor erről a kérdésről gondolkodunk. Nehéz út, lelkileg nem könnyű helyzet annak, aki a monogámia mellett tette le a voksát, de bármi is működik a legjobban számotokra a párkapcsolatban, csináljátok, ha az elhajlási engedély kell hozzá, akkor sincs mit szégyellni rajta.
