Mostanában mindenféle állati neveket adnak a gyereknevelési stílusoknak – szó szerint állati, ugyanis egy egész csorda van már a tigris, elefánt, delfin vagy épp medúza stílusokból. Jó az irány, mert mind új perspektívát ad a szülőknek abban, hogyan tudnak a régi nevelési elveket levetkőzve kiegyensúlyozottabb gyerekkort biztosítani a gyerekeiknek.
Nem mintha ezek a stílusok önmagukban újak lennének, igazából már mindet ismerjük, csak újracsomagolták a Diana Baumrind pszichológus által az 1960-as években azonosított autoriter, tekintélyelvű és a megengedő nevelési stílusokat. Baumrind elmélete arra összpontosít, hogy a szülők mennyire szigorúak, és hogyan reagálnak a gyerekek igényeire. Azok a tekintélyelvű szülők, akik viszonylag magas elvárásokat támasztanak a gyerekeikkel szemben, következetesek, ugyanakkor gyorsan és szeretettel reagálnak a szükségleteikre, a két világ legjobbját testesítik meg. Ők általában olyan gyerekeket nevelnek, akik nagyobb valószínűséggel válnak önálló, motivált és empatikus felnőtté. De még a szülői stílusok jól megmagyarázott és időtálló fajtái mellett is fennáll a kérdés, hogy milyen tényezők és jellemzők járulnak hozzá az egészséges szülői magatartáshoz. A Bukaresti Egyetem kutatói nemrégiben a Frontiers in Public Health című szaklapban publikáltak egy tanulmányt, amely rávilágít arra, hogy az érzelmi intelligencia, a szülői kompetencia, az önbecsülés és az önszeretet hogyan határozza meg a szülők gyereknevelési stílusát.
A kutatók egy felmérésben 610 válaszadó adatait gyűjtötték össze, és megállapították, hogy a várakozásoknak megfelelően az érzelmi intelligencia – az érzelmek kezelésének és a körülöttünk lévő emberek érzelmeinek megértésének képessége – az egészséges szülői magatartás alapja.
Forrás: Unsplash
„A magas szintű érzelmi intelligenciával rendelkező szülők magas szintű szülői kompetenciát mutatnak – írják a tanulmány szerzői. – A szülők magas szintű érzelmi intelligenciája összefügg a tekintélyelvű szülői stílus elfogadásával, amely összhangban van ezen intelligencia specifikus elemeivel.”
A tanulmány kifejtette, hogy a magas érzelmi intelligenciából fakadó szülői kompetencia az önbecsülés és az együttérzés egyensúlyát is megköveteli.
Ezek a tulajdonságok együttesen lehetővé teszik a szülők számára, hogy a pozitív tapasztalatokból egészséges önbizalmat merítsenek, miközben megakadályozzák, hogy túl szigorúan ítéljék meg magukat, amikor a dolgok rosszul alakulnak.
És legyen szó akár arról, hogy időnként elveszítik a türelmüket a gyerekekkel szemben, vagy elfelejtik őket a fociedzésre vinni a kaotikus családi program miatt, a szülőknek rengeteg lehetőségük van arra, hogy gyakorolják az önszeretetet.
„A vezérelv a megfelelő határok és korlátok fenntartása, miközben a gyerekek iránti törődés és érzékenység is megmarad – nyilatkozta a Fatherly cikkében Aliza Pressman, Ph.D., fejlődéspszichológus. – Ezek az értékek az idők során következetesek maradnak, de rugalmasan kell alkalmazni a stílusokat, mert a gyerekek nőnek, és ahogy idősebbek lesznek, egyre önállóbbá kell válniuk. (….) Mindannyiunknak más értékrendje és sikerdefiníciója van. Én talán úgy definiálnám a sikert, hogy valaki érzelmileg mozgékony, és gyorsan talpra tud állni, ha kudarcot vall. Valaki más számára a siker az lehet, hogy mindent megtesz azért, hogy a gyereke a lehető legjobb főiskolára kerüljön. Nem feltétlenül gondolom, hogy egyik helyesebb, mint a másik, de a gyereknek tudnia kell, hogy azért szereted, aki, függetlenül attól, hogy milyen eredményei vannak.”
