A Facebook-oldalunkon tettük fel azt a körkérdést, hogy milyen vicces mondatokat hallottatok már a gyerekektől, és megint kiderült, hogy a gyerekek a legnagyobb poéngyárosok – még ha legtöbbször nem is direkt mondanak vicceseket. A válaszokból válogattunk, a teljesség igénye nélkül, mert 1,4 ezer hozzászólást mégsem rakhatunk bele egy cikkbe. Annyi következtetést mindenesetre levonhatunk a válaszokból, hogy a gyerekek ovis korukban és kisiskolásként nagyon tréfás kis teremtmények.
„Feleségem magyarázta a hároméves kisfiamnak, hogy mi miért van – sok példával –, aki egyszer csak nagy sóhaj után megszólalt: »Anya, te annyi mindent tudsz a világról!«”
„Én vagyok az egyik óvó nénije is. Otthon kértem, hogy tegye helyére a játékait, aztán közölte velem, hogy: »Anya, itthon nem vagy az óvó nénim, csak a jó édesanyám.« A hangsúly mindent vitt.”
„Anya, én már tudok úszni, csak még vízben nem próbáltam!”
„Ötévesem, csak úgy, a semmiből: »Anya, amikor fiatal voltál, akkor sem volt könnyű az élet. Most, hogy egyre öregebb vagy, ne aggódj, talán könnyebb lesz egy kicsit.«”
Hároméves volt a nagyobbik fiam, amikor állatorvososat játszottunk, a plüsseit gyógyítottuk. Aztán persze szerette volna anyát is megvizsgálni és azt mondta: »Anya, most te legyél egy beteg állat!«
„Mindenszentekre épp koszorúkat vettünk a virágboltban, mikor kisfiam szólt, hogy mutassam meg milyen virágok tetszenek, mert olyat visz majd az én síromra is.”
„A kislányom hároméves volt, amikor egy szép tavaszi napon elmentem érte az óvodába, sétáltunk hazafelé, egyszer csak felém fordult és azt mondta: »Mami, ha te hétfő lennel, én azt szeretném, hogy mindig hétfő legyen.«”
„Az egyik pesti unokámat hoztam nyári szünetre az Alföldre. Legelő mellett haladva szólalt meg csodálkozva: »Te mama, nektek milyen sok elefántotok van!« Hát, ezek voltak a tehenek hátsójukkal az út irányába!”
Forrás: Getty Images
„Lányom kiskorában ebéd közben komoly ábrázattal: »Ha már eszünk, lakjunk jól!«”
„Kb. negyedikesek voltak. Dolgozat anyáról: »Az én anyukám szeme színe mint a gesztenye és mindig mosolyog. Termete: kisebb, mint a ruhás szekrény.« Eltettem a dolgozatot ma is őrzöm.”
„Anya! Én úgy szeretlek, ahány fűszál van a kertben…, meg a szomszéd kertben!”
„Kisfiam észrevette a reggeli öltözésnél a fekete melltartómat. »Anya, ez a cickódnak a napszemüvege?«“
„Elsős volt a fiam: »Anya, holnap vinni kell a suliba, nem jut eszembe a neve. Olyan, mint a petárda, de nem az.« Kokárdát kellett vinni, azóta megjegyezte.“
„Kicsi óvodás volt. Hazaértünk nyaralásból késő este, és nem volt itthon kenyér. Gyerekünk kenyeret akart enni, de csak egy kis száraz vég volt. Evett ugyan mást, de a száraz kenyeret is elmajszolta. Miután az ágyban befejezte az esti imádságot a végén hozzá tette, »és add uram, hogy ne dögöljek éhen, ámen.« Imádtuk. Másik kedvenc: apával játszott, kicsit széjjel voltak a játékok, és én viccesen megdorgáltam őket, erre elém állt csípőre tett kézzel és közölte, apának vagyok a kicsi lánya. Ekkor még óvodás sem volt. És ez azóta is így van, apa kicsi lánya.”
Vonaton utaztunk a nagyszülőkhöz anno. Fiam minden bevezetés nélkül átölelt, és jó hangosan azt mondta: »Anya, én annyira szeretlek, mint a papó a pálinkát!« Sikere volt az utazóközönség körében.
„Az unokám mondta, olyan erős vagyok, mint a túró rudi papírja. A mai napig emlegetjük.”
„Kisfiam hároméves volt, előtte meséltem neki, hogy lesz a gyümölcs a fán, süt majd a Nap és először zöld levél lesz, aztán virág, és abból gyümölcs. Óvodából hoztam, december volt, és ő mesélt, hogy »Nézd anya, itt vannak ezek a szép zöld fenyőfák, jön a karácsony, és akkor terem rajta szaloncukor.« Ő azt gondolta, a szaloncukor a fenyő termése.”
Anya nem vagy sovány, nem vagy kövér, hanem gömb alakú vagy.
„Nekem nincs gyerekem, de sokat volt velem az egyik unokaöcsém. Ötéves lehetett, egy esti fürdetés után törölgettem meg. Mindig locsi-fecsi kisgyerek volt. Nagy komolysággal egyszer csak megszólal: »Te Zsuzsi, tudod, nekem már vannak ösztöneim.« Visítottam a röhögéstől.”
„Nem nősülök meg soha, mindig szűzlegény maradok.”
„A lányom, amikor sokadik könyörgés után sem engedtem, hogy az óriás macit az oviba vigyük: »Te elnyomásban tartasz engem!«”
