A legendás szupermodell-generáció egyik tagja, Linda Evangelista nemrég egy nagy interjút adott, amiben többek között azt is elárulta, nem igazán érdekli a párkeresés. „Nem akarok már senkivel sem lefeküdni. Nem akarom hallani, hogy valaki szuszog mellettem” – nyilatkozta a híresség. Hozzátette, már nem is emlékszik arra, hogy mikor randizott utoljára. „Biztosan valamikor a CoolSculpting előtt volt” – utalt arra a félresikerült szépészeti beavatkozásra, ami miatt egy időre teljesen eltűnt a nyilvánosság elől.
„Már nem hibáztatom magam. Már nem vagyok kemény magammal szemben. Az pedig, hogy az emberek mit gondolnak rólam, még mindig zavar egy kicsit, de régebben ez rosszabb volt. Most már tudom, hogy nem csináltam semmi rosszat, keményen dolgozom azon, hogy megszabaduljak a bűntudattól és a szégyentől. Nem hagyom, hogy ez tönkretegye az életemet. Nem rejtőztem volna el, ha tudtam volna, hogy hány embert érdekel a történetem” – osztotta meg gondolatait az elmúlt évekről.
Linda Evangelista a Milánói Divathéten, 2023. szeptemberben (Fotó: Alessandro Bremec/NurPhoto)
Azok, akik szemlézték az interjút, a randevúzásról szóló megjegyzését úgy kommentálták, hogy azzal bizony könnyű azonosulni. A neten egyre élénkebb a diskurzus arról – a Redditen is több beszélgetés indult a témában –, hogy miért dönt egyre több nő úgy, hogy inkább egyedülálló marad, nem keres magának párt, ahogy lesz, úgy lesz.
„Én vagyok a prioritás”
„Soha nem voltam még olyan boldog egy kapcsolatban, mint egyedülállóként. Jobban szeretem a békét, azt, hogy nem kell kompromisszumot kötnöm semmiben, a szabadságot. Így a számomra legfontosabb személyre tudok koncentrálni, vagyis magamra” – írta egy kommentelő, akivel mások is egyetértettek. „Ugyanez, az utolsó kapcsolatom után rájöttem, hogy szingliként boldogabb vagyok; ha együtt vagyok mással, nem érzem magam olyan jól a bőrömben. Így viszont a saját céljaim megvalósításán dolgozhatok, én vagyok a prioritás, azt csinálom, amihez kedvem van.”
Abban, hogy valaki miért nem küzd azért, hogy találjon magának egy párt, bizony a korábbi rossz tapasztalatok, a csalódások nagy szerepet játszanak. „Utálok egyedül lenni, de még mindig jobb, mintha kihasználnának” – jegyezte meg egy hozzászóló.
Magányosnak lenni egy kapcsolatban sokkal rosszabb, mint egyedül lenni
– válaszolt erre egy másik redditor.
„Amikor azon gondolkozol, hogy vajon mikor fog a másik fél újra szeretni, újra kedves lenni veled és tudomást venni rólad, egyszerűen fullasztó. Sajnálom, hogy keresztül kellett menned ezen, és megértelek. Nehéz, amikor látom a barátaimat, akiknek egészséges kapcsolatuk van. Azon tűnődöm, hogy mi rosszat tettem, amiért én ezt nem érdemlem meg” – tette hozzá.
Voltak olyanok is, akik ugyan kapcsolatban vannak, de megértik, mások miért nem vágynak erre, mert nekik is hiányzik az az élet, amit egyedülállóként éltek. „Akkor voltam a legjobb formámban. A mentális egészségem kiváló volt, a bőröm gyönyörű volt, tartottam az ideális súlyomat. Most már annyi mindent fel kellett adnom, hogy semmi nem marad nekem” – osztotta meg gondolatait valaki a hozzászólások között.
És van, aki ennél sokkal szókimondóbban fogalmazta meg a véleményét: „Szeretném azt mondani, hogy így döntöttem, de valójában már túl vagyok azon a ponton, amikor hajlandó vagyok bármilyen baromságot elviselni a férfiaktól.”
Traumát okozó randiappok
Persze nemcsak a Redditen, a TikTokon és az Instagramon is egyre gyakrabban felbukkan ez a téma, sok nő itt osztja meg, miért döntött úgy, hogy ideiglenesen vagy akár örökre is búcsút int a randizásnak. És úgy tűnik, ebben nagy szerepe van a társkereső alkalmazásoknak is. „A társkereső alkalmazásokon csak újabb traumákat gyűjtök ahelyett, hogy megtalálnám a megfelelő személyt” – írta egy párját kereső nő.
De milyen konkrét okokat neveztek meg a többiek? Van, aki azért törölte az egyik alkalmazást, mert sokat zuhant az önbizalma amiatt, amilyen férfiakkal az algoritmus összeboronálta, van, aki belefáradt abba, hogy csalódást okoznak neki a férfiak, akik nem azok, akiknek elsőre mutatják magukat. Más azért dobta be a törülközőt, mert úgy érzi, az a világ, amit ezek az alkalmazások teremtettek – vagyis hogy egyszerre sok emberrel kell ismerkedned, és a legtöbben szó nélkül, az egyik pillanatról a másikra eltűnnek –, nem fekszik neki.
Jane Laboucane írónő egy könyvben foglalta össze az online párkeresés során szerzett tapasztalatait, és mint megjegyezte, bizony nagyon fárasztó és nem sok eredménnyel kecsegtető vállalkozás, ha valaki így szeretne ismerkedni.
Az életed más területeitől eltérően, amikor a randizásról van szó, az erőfeszítés nincs egyenlő arányban az eredménnyel, sőt, inkább fordított a helyzet
– nyilatkozta, és felhívta a figyelmet arra a problémára, amit már sokan megfogalmaztak előtte.
Ez pedig az, hogy az emberek nem igazán szánnak időt a másikra, hogy azt megismerjék, mert úgy gondolják, van még miből választani, és gyorsan át is ugranak a következő jelöltre. „Még ha remek beszélgetéseket is folytattál volna valakivel, akkor se legyenek elvárásaid. Ha reménytelin vágsz bele, akkor garantáltan csalódni fogsz” – tette hozzá.
Fotó: Riccardo Milani/Hans Lucas via AFP
Elavult randizási kultúra
Lily Womble társkereső coach azért indította el a Date Brazen oldalt, hogy segítsen megtalálni a szerelmet azoknak, akik úgy érzik, teljesen kiábrándultak a randizásból. Az ő meglátása szerint egyébként az egyik fő probléma az, hogy randizási kultúra nem tart lépést a társadalom fejlődésével, például azzal, hogy a nők már el tudják tartani magukat, és így nem feltétlenül kell beérni egy számukra kevésbé ideális partnerrel. „A patriarchátus mindannyiunkat cserbenhagyott, különösen a toxikus férfiasság kultúráját magukénak való férfiak” – tette hozzá.
Szerinte egyébként sok nő küzd azzal, hogy ugyan egyedülállóként is teljesnek érzik magukat, de szeretnének maguk mellé egy társat. Womble szerint fontos, hogy felvállaljuk, mit akarunk, és ne ítélkezzünk magunk felett amiatt, hogy mire vágyunk, mit szeretnénk. Hozzátette, ha pontokba gyűjtjük, mit is várunk el a másik féltől, ne legyünk túl szigorúak, de túl engedékenyek sem.
Ha pedig úgy érezzük, elegünk van, akkor lehet böjtölni egy kicsit, azaz egy kis időre töröljük le a telefonokról a randialkalmazásokat, hogy majd később vissza tudjunk ülni a lóra.
Emellett hasznos lehet az is, ha kikukázzuk a rossz tanácsokat, ami nem működik, azt el kell engedni, és persze az sem árt, ha leszámolunk a félelmeinkkel. „Úgy gondolom, hogy az emberek hagyják, hogy eluralkodjon rajtuk a reménytelenség. Ha az utolsó két kapcsolatod szar volt, az agyad megpróbál megvédeni attól, hogy újra megbántsanak, vagyis mindig próbál újabb és újabb bizonyítékokat találni arra, hogy ez nem fog menni, csak azért, hogy biztonságban legyél.
És mit lehet tenni ez ellen? Womble szerint vállalnunk kell, hogy a remény sebezhetővé tesz minket, és aktívan kell keresnünk a bizonyítékot arra, hogy létezik az, amire vágyunk.
Nem kell aktívan randiznod ahhoz, hogy remény újra beköltözzön az életedbe. A vágyad a bizonyíték arra, hogy létezik.
