Évente világszerte mintegy 140 nő ad életet gyermeknek, és ugyan a többségük a szülést követő hat hétben nem szenved semmilyen egészségügyi problémától, később sokuknak lesz szövődménye, még akkor is, ha maga a szülés problémamentesen zajlott, nem voltak komplikációk.
Ha picit pontosítani akarunk, akkor éves szinten legalább 40 millió nőnél jelentkezhet olyan hosszú távú egészségügyi probléma, ami a szülésre vezethető vissza, ez derül ki a The Lancet című folyóiratban közzétett új tanulmányból, ami az anyák egészségéről szóló külön sorozat részeként jelent meg.
A kutatás szerint a szülés utáni hónapokban vagy akár évekkel később fennálló gyakori problémák közé tartozik:
- a szex közbeni fájdalom, vagyis a dyspareunia (35 százalék)
- a derékfájás (32 százalék)
- az székletinkontinencia (19 százalék),
- a vizeletinkontinencia (8-31 százalék),
- a szorongás (9-24 százalék) és a depresszió (11-17 százalék),
- a perineális fájdalom (11 százalék)
- a szüléstől való félelem, vagyis a tokofóbia (6-15 százalék)
- és a másodlagos meddőség, vagyis amikor egy korábbi fogantatás, szülés után az újabb a teherbeesés nem történik olyan könnyen (11%).
Ugyan ritkában fordul elő, de mégis komoly hatással vannak a nők egészségére és jólétére a kismedencei szervek prolapsusa, azaz előesése, a poszttraumás stressz szindróma, a szülés utáni pszichózis, a különböző pajzsmirigybetegségek, a mellgyulladás, az idegsérülés, a vénás trombózis vagy a kardiomiopátia, azaz szívizom-elfajulás.
A tanulmány szerzői szerint fontos lenne, hogy az egészségügyi ellátórendszerben jobban fel legyenek készülve ezekre a problémákra, amelyek közül több is később jelentkezik, vagyis amikor már a kismama nincsen szigorú orvosi felügyelet alatt. Hozzáteszik azt is, hogy a megfelelő terhesgondozás fontos, hiszen így lehet azonosítani a kockázatokat, illetve megelőzni azokat a szövődményeket, amelyek a szülés után tartós egészségügyi problémákhoz vezethetnek.
Fotó: Getty Images
„Számos szülés utáni probléma jelentős szenvedést okoz a nőknek a mindennapokban mind érzelmileg, mind fizikailag, és mégsem foglalkozunk velük eleget, nem ismerik fel, nem jegyzik le ezeket” – mondta dr. Pascale Allotey, az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) szexuális és reproduktív egészséggel foglalkozó igazgatója.
„A nőknek egész életük során és az anyaságon túl is szükségük van arra, hogy olyan ellátásban részesüljenek, ahol megkapják a megfelelő támogatást ahhoz, hogy ne csak túléljék a szülést, hanem jó egészségnek örvendhessenek, hogy tényleg jól érezzék magukat” – tette hozzá.
A tanulmány szerint persze nem csak az egészségügyi ellátórendszerben vannak hiányosságok, a kutatások, valamint a döntéshozók sem foglalkoznak eleget ezekkel a problémákkal.
Az elmúlt 12 évet felölelő szakirodalmi áttekintése során a szerzők a tanulmányukban elemzett kiemelt állapotok 40 százalékénál nem találtak a hatékony kezelését támogató, nemrégiben készült, magas színvonalú iránymutatást, és a kutatás során azonosított állapotok egyikére vonatkozóan sem készült nemzeti vagy globális szintű reprezentatív tanulmány.
Fotó: Getty Images
A dokumentum szerint az anyai halálozások számának csökkentéséhez holisztikus megközelítésre van szükség, vagyis nemcsak közvetlen orvosbiológiai okokra kell összepontosítani, hanem a nők egészségét befolyásoló szélesebb körű társadalmi, gazdasági és környezeti tényezőkre, illetve ezek kölcsönhatásaira is, beleértve a faji és nemi egyenlőtlenségeket, valamint a gazdasági környezetet, a táplálkozást, a higiéniát, a környezeti kockázatokat, illetve az erőszaknak és konfliktusoknak való kitettséget.
A tanulmány szerint az, hogy a fentieknek nem szenteltek kellő figyelmet, magyarázatot ad arra, hogy 185 országból 121-ben miért nem sikerült jelentős előrelépést elérni az anyai halálozás csökkentése terén az elmúlt két évtizedben, ez különösen igaz az alacsony és közepes jövedelmű országban.
„Az anyák egészsége miatt nemcsak akkor kell aggódni, amikor domborodni kezd a hasuk. Számos tényező befolyásolja annak valószínűségét, hogy egy nőnek problémamentes terhessége lesz. Ezekkel a szempontokkal is folyamatosan foglalkozni kell a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés mellett” – nyilatkozta Joao Paulo Souza, a WHO Latin-Amerikai és Karibi Egészségtudományi Információs Központjának (BIREME) igazgatója, a tanulmány egyik szerzője.
