Eljött a karácsony. Hamarosan itt az este, amire hetek óta készülünk ajándékokkal, ünnepi menüvel, különleges meglepetésekkel a szeretteinknek. A díszek, a mindenhonnan szóló karácsonyi zene, a készülődés izgalma biztosítja a hamisítatlan, évről évre visszatérő, ismerős hangulatot. Van azonban a karácsonynak egy árnyoldala, amiről jó néha beszélni, mert kevés szó esik róla.
Az ünnep ugyanis nagyon is ambivalens érzéseket kelthet bennünk, ami teljesen természetes. Bár látszólag ez az öröm és a szeretet ünnepe, a fokozott külső és belső elvárások elviselhetetlenné növelhetik a stresszt, a sikertelenségek komolyan elkeseríthetnek minket, vagy éppen mások boldogsága ebben az időszakban különösen is szembesíthet a saját magányosságunkkal. Ezek pedig éppen elegendőek ahhoz, hogy ne pusztán békét és szeretetet érezzünk a csengettyűszó hallatán. Ráadásul az év más szakában gyakran elkövetett apró hibák valamiért a közvélekedés szerint itt óriásinak számítanak.
Ugyan ki aggódik azon év közben, ha pár napot csúszik a függöny mosása, ha nem tökéletes a terítés az asztalon, vagy ha kissé sótlan a leves? Ugyanezek a dolgok szenteste már szinte tragédiaszámba mennek.
Nem lennék meglepve, ha nem egy háziasszony és édesapa szíve mélyén olykor nem pusztán pozitív érzéseket táplálna a szenteste iránt, titkon nagyokat sóhajtva, hogy legyünk már túl rajta. Még rosszabb, ha ezekért a negatív érzésekért a bűntudat is eltölt bennünket.
Különösen nehéz lehet ez az időszak azoknak, akik hajlamosak a depresszió és a magány átélésére. Akiknek a szeretteiktől távol kell ünnepelniük, vagy éppen egyáltalán nincsen olyan, akit ezen az estén felköszönthetnének. Az utcák kihaltak, a kávézók, éttermek, mozik zárva vannak. Nincs hova menekülni a lakás üres sivársága elől. Az ő életüket is a láthatatlan elvárások nehezítik. A közösségi médiába posztolt vidám páros fotók, a családi főzés képei még jobban szembesítik őket a saját életük fájó hiányával.
Hodász András (Fotó: Csomádi Ferenc)
Mindkét csoport segítségére lehet, ha tudatosítjuk ezeket a kimondatlan elvárásokat, és a realitás szintjére fokozzuk le őket.
Mindannyian tudjuk, hogy a közösségi média pozitív torzító hatása elfedi a boldog családi fotók mögötti feszültségeket, a tökéletes ünnepi asztalról megosztott képről hiányoznak a mosogatóban tornyosuló szennyeshegyek.
Az önfeledt, filterrel javított mosoly szépen elrejti a fáradtság ráncait. Nagyon is üdvözlendő az az újkori trend, hogy a tökéletes képek mellé posztoljuk a színfalak mögötti világ elkapott pillanatait. Segíthetjük vele azokat, akik hajlamosak készpénznek venni, amit az online térben látnak.
A realitás elfogadásáról szól az is, ha nem várjuk el a kamasztól, hogy patika rendet tegyen a szobájában, ha soha életében nem sikerült még neki, sem saját magunktól, hogy három fajta főétel, és négyfajta sütemény legyen az asztalon. Lehet, hogy most elég csak összeszedni a szennyes ruhát, és kicsit felporszívózni, és a bolti bejgli éppen olyan jó, mint a saját, ha ezen múlik egy idegösszeomlás. Tanuljunk meg empatikusnak lenni magunkkal és a szeretteinkkel, és legfőképp ne várjunk el senkitől erőn felüli teljesítményt.
Segíthet az is az ünnep árnyoldalával való megküzdésben, ha nyíltan kommunikálunk a szeretteinkkel és a körülöttünk lévőkkel. Fontos kimondani a nehéz érzéseinket, megosztani a bennünk lévő feszültséget. Nem utolsó sorban azért, mert az időben kommunikált esetleges neheztelés nem fog hirtelen robbanni az ünnepi asztalnál. Azok számára pedig, akik hajlamosak mártírnak érezni magukat, két egyszerű tanács sokat segíthet: tanuld meg leosztani a feladatokat azon az áron is, hogy esetleg nem úgy lesznek elvégezve, ahogy te elképzelted, és fektess kellő hangsúlyt a saját szükségleteidre is. Hiába a teendők sokasodó listája, megérdemelsz egy szusszanásnyi szünetet egy-egy nagyobb feladat elvégzése után.
Egyáltalán nem szabadna különleges látványnak lennie a lábát feltevő, pár oldalt nyugodtan elolvasó háziasszony karácsony előtt egy nappal.
Az ünnepi hangulathoz és elcsendesedéshez hozzájárulhat, ha választunk egy olyan karácsonyi programot, amire közösen elmegy a család. Lehet ez egy templomi pásztorjáték vagy szabadtéri hangverseny, bármi, ami kicsit kiszakít mindenkit a rohanásból, és rákényszerít, hogy letegyük a seprűt vagy a fakanalat. Ám, ha ezt nem tudjuk megtenni, magunk is kitalálhatunk egy kis karácsony esti szertartást. Gyertyafény, néhány karácsonyi vers vagy ének, és pár mondat a Bibliából varázslatos hangulatot tud teremteni bármelyik lakásban.
Bármit választunk is ezek közül, a legfontosabbat ne felejtsük el: inkább békés legyen az ünnep, mint tökéletes!
* * *
Hodász András korábbi írásai az nlc-n:
- Hodász András: A megbocsátás ára
- Hodász András: „Kiveszett az életünkből a halál mindennapi tapasztalása”
- Boldogok a szelídek – Hodász András Izrael megtámadásáról
- Hodász András: Miért engedjük, hogy az internet világosítsa fel a gyerekeinket?
- Aki posztol, vigyázzon, hogy el ne essék! – Hodász András Tóth Gabiék válásáról
