A Hell Camp: Teen Nightmare (Tini rémálom) című dokumentumfilm a ‘80-as évek végén indult, kamaszoknak szánt túlélőtáborokat mutatja be, ám a történet nem ért véget, hiszen a mai napig százezernyi kamaszt küldenek a szülők hasonló alapokon működő vadonterápiás táborokba és intézményekbe.
Rehabilitáció vagy kínzás?
A vadonterápia valamilyen formában már több mint fél évszázada létezik, ám csak a 90-es években kapott nagyobb teret a természet gyógyító erejét ígérő programokkal, amelyek a szülők kamaszokkal kapcsolatos problémáira gyógyírt ígértek.
A problémás tinédzserek iparágának áldozataként Paris Hilton 2020-ban beszélt a saját traumáiról, amiket egy, a filmben bemutatotthoz hasonló rehabilitációs táborban szerzett. A rehabilitáció szó ebben az esetben túlélést jelent, ugyanis az alapkoncepció az ezekben a táborokban, hogy a problémás, olykor függő kamaszokat kemény körülmények között kizökkentik a megszokott viselkedésmintákból, ezzel térítik őket jó útra. Legalábbis ez az elmélet, de a gyakorlat sokkal inkább bántalmazásba fordult át a kezdetektől, és nem segítség, hanem trauma lett belőle.
Hell Camp: Teen Nightmare (Fotó: Netflix)
A filmben egy részletet láthatunk Hilton beszédéből, amelyben elmondja 17 éves korában egy ifjúsági kezelőközpontban szerzett tapasztalatait.
„Fojtogattak, felpofoztak, a férfi személyzet nézte, ahogy zuhanyzom”
– mondja. Hilton története adja az alaphangot a Hell Camphez, ami a néhai Steve Cartisano által alapított vadonterápiás programokat mutatja be, melyek egykori résztvevői fizikai bántalmazásról, szexuális erőszakról és pszichológiai traumáról tettek feljelentéseket. A december 27-én bemutatott dokumentumfilm feltárja a nézők előtt Cartisano erősen megkérdőjelezhető „elrabolni és túlélni” filozófiáját és azokat az egykori táborozókat, akiket a program végérvényesen traumatizált. A dokumentumfilmben nemcsak az a felháborító, hogy ilyen megtörténhetett a ‘90-es években és több kamasz belehalt a bántalmazásba, hanem az, hogy a mai napig nem álltak le az ehhez hasonló táborok.
Bántalmazás, szexuális zaklatás
Az egykori katona, Steve Cartisano által létrehozott Challenger Alapítvány egy 63 napos program volt, amely a „kezelhetetlen” tinédzserek szüleitől 15.900 dollárt kért azzal az ígérettel, hogy átváltoztatja a természet segítségével a gyerekeket, amíg azok „újra jók nem lesznek”. Ez egy vadonterápiás programot jelentett, amelynek célja a lázadó, problémás kamaszok megváltoztatása volt; túlélési készségek alkalmazásával. A program úgy indult, hogy a gyerekeket az éjszaka közepén elrabolták az otthonukból (szülői beleegyezéssel), és arra kényszerítették őket, hogy 800 kilométeres túrára induljanak a utah-i sivatagban egy szál hátizsákkal. A táborban szigorú szabályok szerint kellett élniük, katonai kiképzésekre jellemző stílusban bántak velük. A tiniket gyakran azzal büntették, hogy egész nap focilabda méretű tehéntrágyát kellett cipelni a hátizsákjukban, vagy csökkentették az amúgy is szerény zabkásaadagjukat, amit kaptak egy nap.
Hell Camp: Teen Nightmare (Fotó: Netflix)
A körülményekre és a bánásmódra jó példa Matthew esete, aki 1990 júniusában vett részt a Challenger-táborban, és a filmben elmeséli, hogy miután nem volt hajlandó engedelmeskedni (nem kelt fel reggel, mert kimerült), a nevelők összekötözték a lábát, és végighúzták a lábánál fogva a sziklás terepen. „A felügyelő megmondta, hogy fel kell kelnem. Mondom, nem. És akkor megütött. Szó szerint megütött – emlékszik vissza a filmben a már felnőtt Matthew.
Jött egy másik felügyelő, azt mondta neki, hogy kötözze össze a lábam bokánál, és vonszolni kezdett. Na, ez már fájt. Lenyúzta a bőrt a hátamról.
Megállt 10-15 méterenként és megkérdezte, most már mész? Mire én: »Nem. Nem fogsz rákényszeríteni.« Másnap reggel kijött Steve Cartisano. Azt mondta, jegyezzem meg, az egész az én hibám. Aztán elment.”
Nem ő volt az egyetlen, aki súlyos bántalmazást szenvedett el a táborokban: a Challenger nyolc résztvevője állította, hogy a program felügyelői megütötték, éheztették és fákhoz kötözték őket. Amber, aki 14 évesen járt a Pacific Coast Academyre, azt állítja, hogy a falu egyik vezetője szexuálisan zaklatta, amit hiába jelzett a program felügyelőjének, az nem hitt neki, és büntetésből meghosszabbította Amber faluban tartózkodását a zaklatója mellett. Egy másik tinilány, Kinney a filmben pedig arról mesél, hogy maga Steve Cartisano zaklatta szexuálisan, amit hónapokkal a visszatérése után édesanyjának is elmesélt, azonban az anyja nem volt hajlandó feljelenteni Cartisanót, mert úgy gondolta, hogy a tábor tulajdonosa jó munkát végez a tinédzserekkel, és a táborok előnyei felülmúlják a lánya szexuális traumáját.
Halál a sivatagban
Bár a tábor először sikeresnek tűnt, és a beszámolók szerint az elégedett vendégek között volt például az arkansasi Winthrop Rockefeller család is, lassan fény derült az igazságra, azután, hogy 1990-ben meghalt egy tinilány. Kristin Chase 16 évesen került a vadonterápiás átnevelőtáborba, túrázás közben esett össze és halt meg. A boncolás megállapította, hogy a lány hőgutában hunyt el, amit valószínűleg a magasság és a rendkívül magas hőmérséklet idézett elő.
Cartisano tagadta, hogy gondatlanság történt volna a halálesetben, megjegyezve, hogy Chase még nem lépett be a program „hatásos” részébe, amelynek során a prospektusok szerint a tinédzserek öt nap és éjszaka fizikai és mentális stresszben vettek részt, erőltetett meneteléssel, éjszakai túrákkal, korlátozott élelemmel és vízzel. Cartisanót azonban gondatlanságból elkövetett emberöléssel és kilenc rendbeli gyermekbántalmazás vétségével vádolták meg, és bár az esküdtszék ártatlannak találta, a Challenger alapítója nagyrészt feketelistára került. Chase szülei pert is indítottak Cartisano és a szervezet ellen, amelyet 1994-ben 260 ezer dolláros megegyezéssel zártak le.
Kristin Chase (Fotó: Netflix)
Chase halála a Challenger-tábor megszűnéséhez vezetett, és akár fordulópont is lehetett volna Cartisano számára, hogy felmérje, miben kellene változtatni, miben hibázott a program során, ám Cartisano ehelyett megduplázta a táborok számát, olyan helyeket keresve, ahova nehezebben ér el a törvény keze. Megalapította a HealthCare Americát, egy vízterápiás programot, amelynek állomásai Jamaicában, Venezuelában, a Dominikai Köztársaságban és más trópusi helyszíneken voltak.
A programnak akkor lett vége, amikor a Puerto Ricó-i hatóságok a vadonban tizenéveseket fedeztek fel egy autóhoz kötözve, kötéllel a nyakukban, és kimentették a gyerekeket.
Ezután Cartisano megalapította a Pacific Coast Academyt, egy 25 ezer dolláros szamoai programot, amit jómódú szülőknek reklámoztak, Cartisano pedig saját drogfüggő fiát, Davidet raboltatta el, és küldte ide. Miután egy kiszivárgott videófelvétel felfedte a bántalmazást és a borzalmas körülményeket, amelyekben a tizenéveseket tartották, az amerikai nagykövetség leállította ezt a programot.
Steve Cartisano (Fotó: Netflix)
A halál a táborok nyomában jár
Halálesetek a későbbi, már nem Cartisano által alapított vadonterápiás táborokban és tinirehabilitációs intézményekben is előfordulnak a mai napig:
- 2000-ben a 15 éves William Edward Lee fejsérülésben halt meg, miután a személyzet lefogta.
- 2002-ben a 14 éves Ian August a vadonban végzett terápiás programon halt meg hőgutában.
- 2002-ben a 17 éves Charles Moody megfulladt, miután lefogták.
- 2005-ben a 14 éves Anthony Haynes meghalt, miközben megbüntették egy vadonban tartott túlélőtáborban.
- 2007-ben a 15 éves Caleb Jensen egy vadonterápiás táborban halt meg, holttestét egy ürülékkel és vizelettel átitatott hálózsákban találták meg.
- 2011-ben a 17 éves Daniel Huerta meghalt a terápiás táborban balesetben, a program egyik felügyelőjének kocsijában.
- 2016-ban a 19 éves Lane Lesko egy szökési kísérlet során halt meg egy vadonterápiás kezelőközpontban.
Bár Cartisano 2019-ben szívrohamban meghalt, az általa szervezett vadonterápiás táborok több ezer más program alapját képezték Amerikában. Több mint 120 ezer gyerek van napjainkban is a „problémás tinédzserek” intézményeiben, amelyek között vadonterápiás programok is vannak. A képzési normák szervezetenként drasztikusan ingadoznak, 2005-ben 33 államban több mint 1500 olyan alkalmazottat jegyeztek fel, akik ellen visszaélések miatt peres eljárások indultak. A Salt Lake Tribune 2022-es vizsgálata szerint pedig 2018 és 2021 között 13 embert bocsátottak el Utah államban ifjúsági kezelőközpontokból szexuális zaklatás és szexuális erőszak vádja miatt.
Mára már a TikTokon is egyre több fiatal szólal fel és meséli el a traumáit, amiket túlélőtáborokban szerzett, és a szövetségi vizsgálatok és jelentések is részletesen beszámolnak évente a halálesetekről, visszaélésekről és a programok felügyelői által alkalmazott félrevezető marketing taktikákról.
Hell Camp: Teen Nightmare (Fotó: Netflix)
A táborok marketingjéről azért kell mindenképp említést tenni, mert könnyű lenne a szülőket hibáztatni, amiért ilyen helyekre küldik a gyerekeiket, de nem ennyire fekete vagy fehér a helyzet. A szülők – mire eljutnak odáig, hogy egy túlélőtábor eszükbe jusson – általában már tényleg minden lehetőséget és eszközt kimerítettek arra, hogy a kamasz gyereküket valahogy helyes mederben tartsák, és végső elkeseredésükben fordulnak a vadonterápiás táborok felé, amik nyilván nem a kínzásokat és éhezést elemzik a reklámjaikban. A félrevezető marketingnek pedig az a következménye, hogy a tanácstalan szülők, akik úgy érzik, kudarcot vallottak a gyereknevelésben, elhiszik, hogy jó ötlet éjszaka elraboltatni a saját gyereküket és rehabilitációra küldeni a vadonba.
Az elrabláson kívül valóban igaz, hogy a természet gyógyító hatású lehet, és egy nem hagyományos terápiás módszer is hasznos lehet bizonyos emberek számára. A vadonterápiákon résztvevők közül sokan mondják azt utólag, hogy a terápia megmentette az életüket, és a szülők jelentős része állítja, hogy egy ilyen tábor állította meg a kamasz gyereküket a lejtőn. Nem a természet, a vadon vagy a nomád körülmények a probléma, hanem az, ha rosszul alkalmazzák ezeket az eszközöket a kamaszok terápiájában. Mert ez utóbbi esetben maximum traumát visznek haza, ha egyáltalán túlélik az átnevelőtábort.
