Január a rabszolgaság és az emberkereskedelem megelőzésének, és az emberkereskedelemmel kapcsolatos tudatosság növelésének hónapja. Mert az emberkereskedelem, rabszolgaság és kényszerházasság nemcsak a filmekben létezik, hanem akár a szomszédodban is előfordulhat. Ebben a hónapban (is) kulcsfontosságú, hogy tájékozódjunk, és megtanuljuk felismerni az emberkereskedelem jeleit.
Modern kori rabszolgaság
Az emberkereskedelemnek sokféle formája van, ide tartozik a kényszermunka vagy önkényes szolgaság, különösen a kiszolgáltatott csoportok esetében. Lehet szexkereskedelem is, vagyis erőszakkal, csalással vagy kényszerítéssel végzett kereskedelmi célú szexuális cselekmények, illetve a kényszerházasság – olvashatjuk a Walk Free Foundation emberi jogi szervezet friss Global Slavery Index jelentésében.
Az emberkereskedelem olyan bűncselekmény, amikor egy személy egy másikat munka, szolgáltatás vagy kereskedelmi célú szexuális tevékenység céljából erőszakkal, csalással vagy kényszerítéssel kizsákmányol. A bűncselekmény magában foglalja a személy toborzását, rejtegetését, szállítását, rendelkezésre bocsátását vagy megszerzését is ilyen célokra.
Az emberkereskedelem a modern kori rabszolgaság gyűjtőfogalma alá tartozik, amikor az áldozatok nem hagyhatják el a kizsákmányolás helyzetét, és fenyegetéssel, büntetéssel, erőszakkal, kényszerítéssel vagy megtévesztéssel irányítják őket.
Az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének meghatározásában az emberkereskedelem: „személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését vagy átvételét jelenti fenyegetés, erőszak vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, rablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaélés, vagy anyagi ellenszolgáltatás vagy előnyök adásával vagy elfogadásával annak érdekében, hogy kizsákmányolás céljából elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások leigázását vagy emberi test szerveinek tiltott felhasználását.”
Urmila Chaudhary (23) és Dil Kumari Chaudhary (21) egy csoportterápián mesélnek gyerekkorukról, amit rabszolgaságban töltöttek. Nepálban az eladósodott családok kölcsönért cserébe adják oda a lányaikat, akiket fogságban tartanak és dolgoztatnak (Fotó: Jonas Gratzer/LightRocket via Getty Images)
Emberkereskedelem számokban
A Walk Free Foundation jelentése szerint a modern kori rabszolgaságnak és a kényszerházasságoknak 2023-ban körülbelül 50 millió ember esett áldozatul világszerte. A 2018-as indexhez képest ez 10 millióval több rabszolgasorban tartott embert jelent, köztük 28 millióan kényszermunkán, 22 millióan kényszerházasságban élnek, és az 50 millióból 12 millióan kiskorúak.
- Évente 245 milliárd dollár bevétel származik az emberkereskedelemből, ez több mint 7500 dollár (2,5 millió forint) minden másodpercben.
- A nők és lányok teszik ki az összes áldozat 54 százalékát, és 78 százalékát a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás áldozatainak világszerte.
- 19,9 millió ember kényszermunkát végez magán- vagy állami vállalatoknál, vagy bűnügyi kizsákmányolásban él.
- 1,4 millió embert házi rabszolgaságban tartanak.
- 6,3 millió embert kényszerítenek szexuális kizsákmányolásra (köztük 1,7 millió gyermek).
Bár szeretjük elhitetni magunkkal, hogy az emberkereskedelem csak messzi vidékeken létezik, és a mi civilizált világunkban ez biztos ritkán fordul elő, de az a rossz hírünk van, hogy Magyarországon is több ilyen eset látott napvilágot az elmúlt években. Például pár éve Békés megyében egy család 15 éven át kilenc embert tartott rabszolgasorban. Ez a család önmagában kész bűnszervezet volt, a családtagok elosztották egymás között a feladatokat, hogy felkutassanak mentális, egészségi, illetve szociális helyzetük miatt kiszolgáltatott, befolyásolható embereket, majd jó ellátást és fizetséget ígérve magukhoz csalták őket, hogy aztán az irataikat elkobozzák és embertelen körülmények között állandó fenyegetéssel, fizikai bántalmazással rendszeres munkavégzésre kényszerítsék őket.
Az ő esetük egyáltalán nem egyedülálló, egy alföldi tanyáról a rendőrök szabadítottak ki egy hónapokon keresztül rabszolgaként tartott férfit, akit veréssel kényszerített egy apa-fia páros munkára. Vagy megemlíthetjük azt is, amikor 2017-ben Magyarországra csábított, majd rabszolgasorsba taszított egy holland nyugdíjast egy szabadszállási család, hogy megszerezzék nyugdíját. Az nlc-nek is nyilatkozó Fanni pedig másfél évig volt házi rabszolga, vagy más néven csicska egy vidéki háznál. Egy idősebb nő és annak lánya dolgoztatták, verték, éheztették, kényszerítették prostitúcióra. Az adatok szerint évente 50-100 ezer ember közé tehető az emberkereskedelem áldozatainak száma ma Magyarországon, amivel az egyik legérintettebb országnak számít Európában.
Egy ablaktalan helyiség Jakarta nyomornegyedében, ahol emberkereskedők tartották fogva áldozataikat (Fotó: Dasril Roszandi/NurPhoto a Getty Images-en keresztül)
A modern rabszolgaság fő helyszínei
10 ország, ahol a leggyakoribb a modern rabszolgaság: Észak-Korea, Eritrea, Mauritánia, Szaúd-Arábia, Törökország, Tádzsikisztán, Egyesült Arab Emírségek, Oroszország, Afganisztán és Kuvait.
A kizsákmányolás típusai
Szexuális kizsákmányolás
A kiszolgáltatott embereket, túlnyomórészt nőket és lányokat rászedik vagy kényszerítik a szexkereskedelemre. Ez gyakran azzal kezdődik, hogy jó munkát ígérnek a vendéglátásban vagy a modellkedésben, vagy egy „barát” a felelős. Bevethetnek úgynevezett loverboyt is: „A »loverboy« egy olyan fiatal férfi futtató, aki a toborzás első szakaszában elcsábítja az áldozatokat, majd prostitúcióra kényszeríti őket. Az elkövető eleinte bevet minden eszközt annak érdekében, hogy a potenciális áldozat teljes bizalmába férkőzzön. Elhiteti vele, hogy szereti, ajándékokkal árasztja el, majd folyamatosan kezdi izolálni az áldozatot a külvilágtól, szociális közegétől. Ezek után gyakori, hogy ráveszi a drogfogyasztásra, és végül belerántja a prostitúcióba” – olvashatjuk Az emberkereskedelem jelenlegi helyzete Magyarországon című kiadványban.
Kényszermunka és házi rabszolgaság
A munka célú kizsákmányolás kategóriájába tartozik a kényszermunka és a házi szolgaság vagy csicskáztatás. A kényszermunka esetében az áldozatnak nincs választása vagy ellenőrzése a munkája felett, a megkeresett pénzt valaki más veszi el, aki gyakran azt is ellenőrzi, hogy hol él, és még azt is, hogy kivel beszélhet. A munkához pedig alig biztosítják a feltételeket a munkaadók. A házi rabszolgaság esetében a kiadvány szerint:
az áldozat az elkövetők családjával általában egy háztartásban él, ám nem étkezhet, nem érintkezhet közvetlenül velük. Nincs külön szobája, nem rendelkezik saját használatra szolgáló térrel. Lakóhelyén minden esetben másokkal kell osztozni, sokszor nincs ágya, alvásra alkalmas helye. A házat szélsőséges esetben sosem hagyhatja el, ha mégis, akkor csak a munkavégzéssel összefüggő okból (pl. vásárlás) és felügyelet alatt.
Bűncselekményre kényszerítés
Az áldozatokat arra kényszerítik, hogy kábítószert termesszenek vagy szállítsanak, bolti lopásra vagy zsebtolvajlásra, koldulásra kényszerítik, vagy csalásra használják őket. A feljelentéssel való fenyegetés az irányítás egyik bevett módszere.
Kényszerházasság
A kényszerházasság a rabszolgasághoz hasonló helyzet. Világszerte 22 millió emberről feltételezik, hogy beleegyezésük nélkül kényszerítettek házasságra gyakran egy másik országban élő idősebb férfival, szinte mindannyian nők és lányok. Az UNICEF becslései szerint azonban 650 millió olyan nő és lány él világszerte, aki 18 éves koruk előtt házasodtak meg nem a saját szándékukból. Míg a férfiakkal és fiúkkal is előfordul, az esetek 68 százalékában nőket és lányokat kényszerítenek házasságra. Bár a kényszerházasságok kétharmada Ázsiában történik, a kényszerházasság kockázata minden országban jelen van.
Az emberkereskedők, kerítők, és fegyveres csoportok is részt vesznek a kényszerházasságokban, 73 százalékban inkább a család miatt történik erőszakkal a házasság. Az áldozatok több mint a felét (53 százalék) érzelmi erőszakkal és fenyegetéssel – beleértve a családból kitagadással – kényszerítik.
Az áldozatok esetében itt is jelen lehetnek bizonyos árulkodó jelek: nem hagyhatja el a házat, a család és testvérei még az iskolában is állandó felügyelet alatt tartják, iskola után egyből haza kell mennie, és nem vehet részt iskolai elfoglaltságokon. Az iskolából sokat hiányzik és bizonyos esetekben annak befejezése előtt kiveszik onnan
– írja a magyar kiadvány.
Egy indiai lány, a 9 éves Sarita közvetlenül az esküvője előtt (Fotó: Alexis DUCLOS/Gamma-Rapho a Getty Images-en keresztül)
Miért nem menekülnek el az áldozatok?
Az emberkereskedők és áldozataik közötti kapcsolat összetett. Ritkán fordul elő, hogy az ellenőrzés fizikai bezártságon, például zárt ajtókon vagy bilincseken alapul, inkább jellemző, hogy az áldozatokat manipuláció, félelem, függőség (beleértve a kábítószereket is), fenyegetés vagy adósság segítségével használják ki. Ez azt jelenti, hogy a tényleges kizsákmányolás ideje alatt kevesen gondolják magukat „áldozatnak”. Gyakran leírják, hogy reménytelennek érzik a helyzetüket, vagy hogy nincsenek lehetőségeik, sőt, kötelességtudatot éreznek a kizsákmányolóikkal szemben, és nem úgy értelmezik a helyzetüket, mint ami elől elmenekülhetnének.
Veszélyeztettek
A szakemberek szerint a legnagyobb veszélyben azok az emberek vannak, akik a következő élethelyzetekben vannak: kaotikus otthoni környezet vagy nemrégiben történt családi összeomlás; szökevény fiatalok; hajléktalanság; alkohol- vagy drogfüggőség; mentális betegség; hosszú távú munkanélküliség; tanulási nehézségek; adósságok vagy büntetőítéletek; kitoloncolástól való félelem; fizikai sérülések vagy fogyatékosságok.
A modern rabszolgaság ma is jelen van a közösségeinkben – életek múlhatnak azon, hogy felismerjük-e az emberkereskedelem jeleit, amelyek közé tartoznak:
- Házak vagy lakások, ahol túl sok ember tartózkodik, akiket egyszerre vesznek fel vagy tesznek ki.
- Ijedtnek, zavarodottnak tűnő vagy kezeletlen sérülésekkel rendelkező emberek.
- Kevés vagy semmilyen dokumentum, vagy valaki más kezében vannak az irataik/útlevelük.
- Nem rendelkeznek a saját postájuk felett, nincs telefonjuk, vagy a telefont valaki más tartja kézben.
- Alacsony vagy semmilyen fizetés.
- Egy személy beszél sokak nevében, aki esetleg kerüli a szemkontaktust vagy a beszélgetést.
- A munkahelyeken furcsa időpontokban ég a villany – ott laknak az emberek?
- Úgy érzi, hogy adósa valakinek.
- Korlátozott mozgásszabadság és másoktól való függés.
- Félelem a rendőrségtől/hatóságoktól.
- Félelem az emberkereskedőtől, azt hiszik, hogy az életük vagy a családjuk élete veszélyben van, ha megszöknek vagy panaszt tesznek.
- Szoronganak és nem hajlandóak másoknak beszélni a helyzetükről.
- Rossz egészségi állapot, alultápláltság vagy kezeletlen fogászati problémák.
- Zúzódások; egyéb fizikai vagy pszichológiai trauma jelei, beleértve a szorongást, zavartságot, emlékezetkiesést.
És hogy mit lehet tenni? Szólni a rendőrségnek, szólni a szociális munkásoknak, szólni az önkormányzatnak, szólni mindenkinek, akinek egy kis intézkedési jogköre is lehet abban, hogy kiszabadítsa a rabszolgasorban tartott embertársainkat. Egyet nem tehetünk: nem mehetünk el a jelek mellett szó nélkül, ha azt sejtjük, hogy emberkereskedelem áldozata került a látóterünkbe.
