Lassan négy éve, hogy a koronavírusnak köszönhetően berendezkedtünk az otthoni munkavégzésre (már aki továbbra is megteheti), de olyan, mintha mindig is így dolgoztunk volna. Pedig volt idő, amikor nem folyt össze a magánélet a munkával, nem voltunk teljesen elszigetelve egymástól kollégáinkkal és nem kellett állandóan egyensúlyozni az otthoni teendőkkel és a vállalati feladatainkkal. Igen, valljuk be őszintén, amennyi pozitívuma van a home office-nak, annyi negatív hatását is érzékelhetjük. Ilyen a tehetetlenség okozta stressz, hogy állandóan kétfelé akarunk szakadni, és a szorongás is amiatt, hogy nem tudunk a munkára koncentrálni, vagy éppen azért, mert nem kapja meg a család a kellő figyelmet tőlünk.
Az otthon végzett munka során megtapasztalhattuk, hogy a fecsegő kollégák háttérzaja a kanyarban sincs a szomszéd lakásfelújításához, vagy az üvöltő, síró és rohangáló gyerekekhez képest, és akkor nem beszéltünk még a technikai nehézségekről, amiket IT-szakember nélkül talán meg sem tudunk oldani. A munkamenetet állandóan megszakító otthoni teendők, mint a főzés, vásárlás, takarítás csak tovább növelik a stressz-szintünket, amitől azt érezhetjük, túlterheltek vagyunk, a tehetetlenség érzése pedig mentális problémákhoz vezethet.
Egy brit felmérés szerint a távmunkát végzők 55%-a vallja úgy, hogy hasonló problémákkal küzd a mindennapokban. Ahogy elmosódnak a határok a munka és a magánélet között, egyre hajlamosabbak leszünk a kiégésre is. A CareerBuilder tanulmánya szerint a home office-ban élők 24%-a többet dolgozik napi nyolc óránál, nem használja el a szabadságait, mert bűntudatot érez, hogy nem elég hatékony munkaidőben, és nem képes beosztani munkaidejét.
Fotó: Getty Images
A munka okozta stressz könnyebben lecsapódhat a családon is ilyen környezetben. Gondoljunk csak bele, ha sok konfliktussal és idegeskedéssel jár a munkánk, azt a sok negatív energiát mind átadjuk azoknak, akikkel együtt élünk. És persze evidens, hogy sokkal nehezebb elterelni a gondolatunkat a problémákról a munkaidő után, ha otthonról dolgozunk, mint akkor, amikor ezt nem cipeltük haza magunkkal. Az sem segít, hogy kollégáink még este is levelekkel bombáznak, vagy telefonálgatással zavarják a családdal töltött értékes perceket. Az otthoni gondok ilyenkor elbagatellizálódnak, ami sok konfliktushoz vezethet párunkkal, aki azt érezheti, cserben hagyjuk ezekben a helyzetekben.
Egy érdekes aspektusa még a dolognak, hogy bár fizikailag ott vagyunk a gyerek mellett, ha nem tud velünk kapcsolatot teremteni és nem reagálunk rá, az bizonytalanságot ébreszthet benne, ami már inkább kontraproduktív az egészséges szülő-gyermek kapcsolat felépítésében.
Legyen egy irodád az otthonodban!
Persze könnyű ezt mondani, ha az ember három- vagy többszobás lakásban él, de sokat segíthet, ha kijelölünk egy munkaterületet. Még jobb, ha van egy zárható ajtónk is, ha nem szeretnénk, hogy folyton megzavarjanak. Szünetekben igyekezzünk magunkra is időt fordítani, hogy úgy éljük meg, tényleg pihenünk. Hatékony stratégia még a napi rutin kialakítása is, ami magában foglalja a munka és magánéleti teendőket. Ez segíthet elkerülni a túlterheltség érzést.
A távmunkából profitálhatunk is! Ha megvan az úgynevezett work-life balance, sokkal szorosabb köteléket építhetünk mind a párunkkal, mind a gyerekeinkkel. Az együtt töltött időben rengeteg közös emléket gyárthatunk és nem érezzük majd úgy évek múlva, hogy lemaradtunk valamiről.
Legyen munkaidőd!
Kell egy munkarend, amihez ragaszkodsz és kommunikálod is a kollégák felé! Ebédidőben ne zaklassanak telefonhívásokkal! Használd ki, hogy együtt ehetsz a családdal és beszélgessetek! Ha ügyesen zsonglőrködsz az időddel, sokat nyerhetsz az otthon végzett munkával. Ne feledd, a túlórákra senki nem emlékszik majd, csak a gyerekeid!
