Generációs különbségek mindig is voltak, ez nem titok. Ahogy az sem, hogy mi az, amit az idősebb generáció nem feltétlenül tart jónak a mostani huszon- és harmincéves korosztály életvitelében. Hiszen az „ezek a mai fiatalok!”-felkiáltás, és azt ezt követő kritikák eléggé általánosak ahhoz, hogy ezekről mindig naprakészek legyünk. A u/Heavy_Dimension_3536 nevű Reddit-felhasználó most arra volt kíváncsi, hogy mik azok szokások, nézetek, amiket a hatvan, hetven év felettiektől nem vennének át a redditezők. Elhoztuk a legőszintébb párbeszédindító válaszokat.
Figyeljünk magunkra!
„Könnyű azt mondani, hogy »én majd nem leszek olyan öregen«, a helyzet az, hogy nagy valószínűséggel de.
Egyébként:
- elhízás, kóros elhízás. Nem odafigyelés a saját egészségünkre.
- nulla fogékonyság az új dolgokra, amik egyébként megkönnyítenék az életedet.
Az első kategória egyébként lehet fog változni, de a második az sajnos a szellemi képességek leépülése miatt van, és azon mindenki átesik valamilyen mértékben.”
„Amit nem veszek át, és már a téma is kihoz a sodromból, az: »Mi is kaptunk a szülőktől egy-két pofont, mégis ember lett belőlem, nem lettem lelki beteg, amúgy is legalább tudtam, hol a helyem…«. A másik, ami ehhez kapcsolódik és nehezen fogják fel, az az, hogy igenis foglalkozni kell a lelkivilágunkkal, mentális egészségünkkel, ugyanúgy, mint például, ha fizikailag fáj valamink. Már az én szüleim (55+) is nehezen akarják egyáltalán meghallani ezt a témát…”
„Semmiképp nem szabad magunkba fojtani az érzéseket, traumákat, ahogy az idősebb korosztály tette régen. Vannak esetek, amikor megértem, ha valaki ehhez folyamodik, mivel vannak dolgok, amiket szinte tényleg csak így lehet túlélni, de ez akkor se egészséges.
Volt anyámnak régen egy barátnője, aki hozzá járt kibeszélni a problémáit, pont ahogy egy pszichológus esetén, csak mivel régen ezt teljesen másképp kezelték, máshogy működött, ezért sokkal kevesebben jártak el, kevesebbet beszéltek róla, az említett ismerős végül anyámhoz se járt, és végül öngyilkos lett.
Ez a korosztály mentálisan már sose fog drasztikusan megváltozni, ebben nőttek fel, számukra ez a norma, megszokott, mindent magukba fojtanak, mert nem tudják és nem tanulták meg, mi mást lehet még tenni.”
Fotó: Ponomariova_Maria/Getty Images
A kommunikáció nem egyirányú utca
„Amit nem vennék át: mindig a fiatalabbnak kell érdeklődni az idősebb (nagyszülők) iránt, a fiatalabb (gyerekek, unokák) telefonáljanak, ők semmiképp nem fogják felemelni a telefont.
Tudom, hogy ez azért van, mert ők legtöbbször ráérnek, a fiatalabbaknak meg meló, gyerek, bevásárlás, főzés stb. miatt ki tudja, hogy épp ráérnek-e, viszont így felmerülhet a fiatalabban a kérdés, hogy amúgy őket érdekli-e, hogy mi van velük? Szerintem ez sok embernél probléma.
Nálunk például örök harag van nagymamámban, mert az egyik unokatestvérem sosem keresi (nem is alakult mondjuk ki köztük egészséges nagymama-unoka kapcsolat, de folyamatosan emlegetve van ez). Plusz mindig elmondja, hogy »nem akar zavarni«, amire én azt mondtam, hogy de a gesztus, hogy egyáltalán eszébe jutok, nekem is ugyanúgy jól esik, mint ahogy neki, ha épp tényleg nem érek rá, akkor megmondom neki/visszahívom később.”
„Ez. Tökéletes mama-unoka kapcsolatunk volt, kvázi ő nevelt fel, mert szüleim annyit dolgoztak. Viszont mikor beszélünk (személyesen), mindenbe belekotnyeleskedik, ő jobban tudja. Ha rá hallgattam volna, valami nyugis, de szar pocsolyában dolgoznék középszar bérért, de neki az a fontos, hogy 4-kor vagy 5-kor vége legyen a munkaidőnek. IT-sként nehéz, mert egy kukkot nem ért a munkámból, vagyis csak annyit, hogy a sok ülés a hátnak, a monitor meg a szemnek rossz. Ja, meg azt, hogy mennyit keresek, hogy a családban lehessen dicsekedni.
Ez a telefonálás téma is mindig előjön, de én nem hívom: évi 350 napon semmi nem történik velem, ami meg olyan, azt anyámtól tudja. Én is tudok róla mindent anyámtól. Kérdezi, mikor hívhat, mikor nem zavar? Mondom bármikor, ha nem jó épp, visszahívom. Háromszor, ha hívott a 15 év alatt, mióta elköltöztem otthonról (az utcában lakik, úgyhogy előtte ez nem volt téma).”
Ne érdekeljenek mások
„Hogy ezt és ezt így kell csinálni, mert azt úgy szokás. Ne viselkedj így-úgy, mert mit fognak szólni az emberek. Szóval azt a mentalitást, hogy a körülöttünk élő random emberek reakciója vagy feltételezett reakciója kontrollálja minden tettünket.”
Fotó: Nick Dolding/Getty Images
Ezek a mai fiatalok?
„A fiatalabb generációkra nem akarok morogni, mint ők, és nem kortól teszem függővé a tiszteletet. Nem szeretném azt sem gondolni, hogy egy fiatal sem tudhat nálam jobban semmit.”
„Én utálom ezt a »bezzeg«-mentalitást. »Bezzeg a mi időnkben, bezzeg a Gyurcsány, bezzeg Nyugaton«.”
Múlt és jövő
„Alkalmazkodás hiánya az újdonságokhoz, technológiákhoz. Illetve a múlt visszasírása és rózsaszín szemüvegen való látása.”
„A múltat előbb-utóbb mindenki vissza fogja sírni, amint kellőképpen idős lesz hozzá. Egyszerűen azért, mert a legtöbb ember számára a leggondtalanabb és leginkább élményekkel teli időszak a gyerekkor, az pedig, ahogy idősödik az ember, egyre messzebb van a jelentől.”
„Azonnal bevillannak ettől a Kádár János-posztok a Facebookról, a »sosem lopott, mindig csak a népet szolgálta, pici volt, de hatalmas, a mi jóra való tisztességes Jánosunk, ő volt az igazi, a tuti, grízes tésztát evett a fazékból, azt is gyertya mellett, a nép egyszerű gyermeke volt«.”
