Szülőnek lenni a világ egyik legcsodálatosabb feladata, de a gyereknevelés bizony tele van kihívásokkal, főleg most, hogy megannyi információ ömlik ránk. És nemhogy a szülőtársak, a szakemberek sem mindig értenek abban, hogy mi a helyes út, van-e egyáltalán helyes út, a vélemények, kommentek, megjegyzések pedig csak úgy záporoznak.
A Buzzfeed olvasói közül is többen megosztották, őt mit tanácsolnak a gyakorló és leendő anyukáknak és apukáknak, és persze mindenkinek a szíve joga eldönteni azt, hogy ezeket megfogadja vagy sem.
Ha gyerekeink vannak, akkor az egyik legfontosabb kérdés, hogy mégis mit adjunk nekik enni, és mit tehetünk akkor, ha nem nagyon szeretik azt, amit eléjük teszünk. „Szeretném előrebocsátani, hogy senkit nem akarok megszégyeníteni. Az észszerűség határain belül, de add azt a gyerekednek, amit te is eszel. Minél hamarabb vezeted be a »valódi« ételeket, annál kisebb a valószínűsége, hogy válogatósak lesznek” – írta az egyik kommentelő.
Persze bőven vannak olyan dolgok, amikben igenis meg kell adnunk nekik a választás szabadságát. Van, aki megosztotta, hogy az unokaöccseinek mindennap – még a hétvégéken – is edzésük van, nyáron pedig táborokba járnak, és a kisebbik, nyolcéves fiú hiába jelezte, hogy őt csak a kosárlabda érdekli, a többi sportág nem, a szülei nem engedik, hogy abbahagyja a többit.
„Már most arról beszélnek, hogy a nagyobbik fiúnak még keményebben kell majd gyakorolnia, ha be akar kerülni a Penn State csapatába, ha idősebb lesz. A bátyám sosem volt jó a sportban, és szerintem azért hajtja a fiúkat, mert rajtuk keresztül szeretne megvalósítani az álmait” – tette hozzá.
Ez nyilvánvalóan megosztó kérdés, de van, aki szerint nem szabad „ráerőltetni” a gyermekeinkre a hitünket sem. „Ne befolyásoljátok a gyerekeiteket, hogy ki milyen vallást választ, az egy nagyon személyes döntés. Adjátok meg nekik az eszközöket, hogy saját maguk dönthessék el, melyik hit az, amelyik szimpatikus nekik. Anélkül is élhetsz a saját vallási elveid szerint, hogy agymosást végeznél a gyerekeiden.”
És mi az, amit viszont mindenképpen át kell adnunk nekik?
A gyermeknevelés célja, hogy olyan alapvető készségeket tanítsunk meg neki, amelyek segítenek nekik boldog, produktív életet élni, hogy barátok vegyék őket körül. Ezt sokféle módon el lehet érni. A trükk az, hogy megtaláljuk azt, amelyik a családunk és a gyermekünk számára működik.
Mindeközben vannak, akik szerint a szülők túlságosan is elkényeztetik a gyerekeiket, és úgy nőnek fel, hogy azt hiszik, a világ körülöttük forog. Emiatt viszont sok kellemetlen meglepetés éri majd őket.
„A mai szülők túlóvják, védik, féltik a gyerekeiket. A legrosszabb az, hogy nem engedik ki őket a szabadba, hogy mozogjanak, a friss levegőn legyenek. A mozgásszegény életmód valójában a szívbetegségek és más keringési problémák miatti korai halálozáshoz vezet. Egy otthonülő nemzedéket nevelnek.”
„Tanárként naponta látom, hogy milyen következményei vannak annak, ha valaki helikopter szülő. A gyerekek csak ülnek és nem tesznek semmit, ha nem tudnak valamit, még akkor sem, ha egy egyszerű Google-kereséssel ki tudnák deríteni. Inkább megíratnak a mesterséges intelligenciával egy ócska dolgozatot, ami egyáltalán nem felel meg a követelményeknek, minthogy maguk végezzék el a munkát, hogy gondolkodjanak.”
A technológia fejlődésével kétségkívül új feladatok hárultak a szülőkre, és ugyan nem könnyű lépést tartani vele, muszáj képben lennünk, hiszen csak így tudjuk megóvni a gyerekeket.
„Folyamatosan ellenőrizni, figyelni kell, hogy mit csinálnak az interneten. A gyerekeknek mindenképpen meg kell tanítani az internet biztonságos használatát. Ha ellenőrzöd a böngészési előzményeket vagy korlátozod, hogy mihez férhetnek hozzá, akkor csak azt tanulják meg, hogyan tudnak kijátszani. Arról nem is beszélve, hogy a bizalom hiánya hogyan befolyásolja a kapcsolatotokat.”
Hozzá kell tenni, arra is érdemes odafigyelni, hogy mi is tudatos felhasználók legyünk, ne dőljünk be minden új közösségi médiás trendnek. „Bézs játékok, bézs ruhák, bézs dekoráció. Az unokahúgom ajándéklistája csupa bézs, semleges tónusú, unalmas dolgokból áll. Aranyos cuccok, igen, de szükség van a színekre a fejlődéshez” – figyelmeztetett egy hozzászóló.
Egy másik kommentelő megjegyezte, ha egy gyerek feldúlt, mert nem kapott csokoládét, akkor fontos, hogy ne kiabáljunk velük, mutassunk példát, hogy megtanulják, hogyan tudják kezelni, szabályozni az érzelmeiket.
Nagyon fontos, hogy meghúzzuk a határokat, hogy a tetteiknek legyen következménye, a gyereknek szükségük van ezekre, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk megértők, együttérzők
– tette hozzá.
De mi ennek a módja? „Bevallom, amikor először hallottam a gyengéd nevelésről (gentle parenting), egy kicsit szkeptikus voltam, de rájöttem, ez nemcsak arról szól, hogy leülök a gyerek mellé és nyugodt hangon beszélek, hanem arról, hogy megérted, miért reagál úgy a gyermeked, ahogyan reagál, és megtanítod neki, hogyan kommunikálja, amit érez…
A gyengéd nevelésnek köszönhetően az unokahúgom jól ki tudja fejezni, hogy mit szeret és mit nem, és ami a legfontosabb, hogy MIÉRT. Megtanítják neki, hogy nem az nem, hogy hangot adjon az érzéseinek és a gondolatainak ahelyett, hogy csak hisztizik, hogy elérje az akaratát, hogy miért fontos hallgatnia arra, amit mondanak neki, még akkor is, ha az valami olyasmi, amit nem akar megtenni. És nemcsak a gyerek tanul meg így megfelelően kommunikálni, hanem a szülei is megtanulják, hogyan beszéljenek, viselkedjenek a lányukkal úgy, hogy ő ne érezze azt, hogy semmibe veszik az érzéseit” – fejtette ki egy nagynéni.
És nyilván nemcsak nekünk kell embernek maradni, az a fontos, hogy ez olyan érték legyen, amit a gyerekek is magukénak vallanak.
„Három felnőtt gyermek egyedülálló szülője vagyok… Az emberek gyakran megjegyzik, hogy a gyerekeim milyen jól neveltek és kedvesek. Pedig ez olyan egyszerű, hogy már pici koruktól kezdve jó modorra neveltem őket. Amikor iskolás voltam, elég rosszul bántak velem a többiek, ezért akartam, hogy a gyerekeim megtanulják, milyen fontos a kedvesség, hogy gondoljanak mások érzéseire, és arra is figyeljenek oda, hogy soha ne rekesszenek ki senkit… Nem vagyok tökéletes szülő, valószínűleg sok mindennel nem értek egyet, amit a gyerekeim tesznek, de azért olyan felnőtteket neveltem belőlük, akik jobb hellyé teszik a világot.”