„Kérdezzünk meg egy nőt, hogy kivel találkozna szívesebben egyedül, az éjszaka közepén egy erdőben: egy férfival vagy egy medvével?” – így szól a gondolatkísérlet kérdése, amely végigsöpört világszerte a közösségi oldalakon. A nők többsége azt válaszolja, hogy inkább medvét látna szívesen, nem egy idegen pasit. Nem véletlen.
Halál vagy erőszak?
A közösségi oldalakon a férfiak rengetegen vették magukra a nők döntését, és értetlenül állnak már a kérdés felvetése előtt is. És sajnos sokan egészen Andrew Tate-i magasságokba emelték a diskurzust, olyan kommenteket hagyva maguk után, mint hogy „miért jobb, ha étel vagy, és széttépnek, mintha egy másféle gyönyör forrásaként használnának, ami nem károsítja a testet?” Azaz miért akarna inkább meghalni egy nő, miért nem jobb neki, ha megerőszakolják? Ki érti ezt?
Igazából persze nem a medve a lényeg, nem meghalni akarunk, az, hogy a nők közül ennyien választanák inkább a medvét gondolatkísérlet szintjén, egy figyelmeztető jel lehetne a férfiak számára, hogy ennyire sok bántás éri a nőket már egészen fiatal lány koruktól kezdve, hogy félnek. Beléjük nevelik a férfiak a félelmet. Az Ipsos felmérése szerint a magyar nők 80 százaléka már tapasztalt utcai zaklatást.
A lehetetlen választás, a medve mellett döntés mögött milliónyi nő traumatikus élménye áll. Támadások, zaklatások, tapizások, beszólások idegen férfiaktól, akik miatt nem éreztük magunkat biztonságban az utcán, munkahelyen, iskolában, vagy akár a játszótéren.
Azért választanánk a medvét, amiért éjjel inkább kifizetünk csilliárd forintot a lehúzós taxisnak, csak ne kelljen buli után egyedül végigmenni a sötét utcán, mert nehogy megtámadjon egy idegen férfi. Vagy ha mégis egyedül sétálunk haza sötétben, akkor hátranézünk percenként, hogy követ-e valaki, a kulcsot a kezünkben fegyverként szorítjuk, esetleg felhívjuk egy barátnőnket, hogy telefonon kísérjen haza, mert talán kisebb eséllyel támadnak meg, ha látják, hogy telefonon beszélünk.
Forrás: Getty Images
„Jó vastag kolbász kell beléd!”
Ez a félelem a nők életének része világszerte. Egy közös traumán alapul, félelem az idegen férfitől, aki meg akar erőszakolni, bántani akar, beszól, megfogdos akaratunkon kívül. Valós tapasztalatokon alapuló félelem, amit már tinilány korunktól kezdve megtanulunk, mert amint elkezdenek nőni a melleink, már kapjuk a gusztustalan, nyálcsorgató, röfögő megjegyzéseket és tapogatásokat az utcán a férfiaktól – és még miniszoknyát sem kell hordanunk hozzá. Mert nem azon múlik a zaklatás, hogy mennyire vagyunk szépek és kihívóak.
Én például sem szép nem vagyok a társadalmi ideál szerint, sem pedig kihívóan nem öltöztem sosem. Mégis számtalan olyan történetem van, amikor kisebb-nagyobb mértékben traumatizáltak idegen férfiak a viselkedésükkel. Csak hogy néhányat említsek:
- 8 éves voltam, amikor a Városmajorban a játszótéren egy férfi a nemi szervét villantotta nekem a bokorban.
- 13 éves voltam, amikor a 4-6-os villamoson az alig kifejlődött mellemet megfogdosta egy férfi.
- 14 éves voltam, amikor egy buszon hozzám dörgölte fényes nappal egy pasi az álló nemi szervét.
- 14 éves voltam, amikor a család befizetett a nyaraláson egy lovardában egy lovaglásra, és a lovon mögöttem ülő felnőtt lovászfiú alám nyúlt.
- 15 éves voltam, amikor a Városligetben mentem egyedül a saját gólyabálomra a PECSÁ-ba, és szembejött egy férfi, elővette a nemi szervét, hogy kérek-e belőle.
- 25 éves anyuka voltam, amikor nappal sétáltattam a babámat az utcán, és utánam szólt egy idegen pasi, hogy „jó vastag kolbász kell beléd!”
- A középső lányom 13 évesen jött ki úgy a tömött hullámmedencéből a strandon, hogy egy ősz hajú férfi a fenekét fogdosta és ment utána.
- A legnagyobb lányom 15 évesen írt kétségbeesett üzenetet a buszról, hogy két férfi elállta az útját, és kommentálják, hogy milyen szexi, mit csináljon?
És a sor folytatódik, ezek nem egyedi esetek, a nők többségének ezer meg egy hasonló története, traumája van. Ezért választjuk a medvét. Nem vagyunk férfigyűlölők, és tudjuk, hogy nem minden férfi olyan, akitől félni kell, hiszen van normális, rendes, kedves, empatikus, érzékeny pasi ismerősünk, kollégánk, barátunk, férjünk, bátyánk, apánk, akik soha nem bántanának egy nőt sem verbálisan, sem fizikailag. De azt is megtanultuk, hogy jobb, ha nem maradunk egyedül egy sötét erdőben egy idegen férfival.
Forrás: Twitter
Mit mond egy férfi?
Megkérdeztem férfi kollégámat, Neményi Mártont, mit gondol a kialakult medve vs. férfi vitáról. A véleménye fontos, hogy lássuk a másik oldalt is.
„Szóval mi is történt valójában? Ha jól értem ezt a medvés sztorit, nagyjából a következő:
- valaki valamikor felvetette a kérdést, hogy medvével vagy férfival futnának-e össze egy erdőben szívesebben a nők;
- kiderült, hogy a nők szinte kivétel nélkül a medvét választanák és jelezték, hogy erre minden okuk megvan;
- férfiak tömegei sértődtek vérig azon, hogy számukra idegen nők ezzel elvitatták tőlük a jogot, hogy »rendes, normális« férfiként gondoljanak magukra, vagy legalábbis olyan férfiként, aki azért jobb társaság egy medvénél.
Recseg-ropog a törékeny férfiasság, újfent támadásban a feminácik, lassan már azt is szégyellni kell, ha úgy heteroszexuális az ember, hogy közben pénisz lóg a lábai közt! No pasarán!
Aki egy kicsit is képben van az ügyben, hogy min mennek keresztül teljesen átlagos nők, mire felnőttek lesznek (férfire lefordítva: aki meghallgatott már nőket úgy, hogy nem keverte le őket azzal, hogy »jaj már, nem kell túlreagálni!«), azt biztosan nem lepi meg, hányan választják a medvét.
A történetben tehát nem is ez az érdekes (persze, hogy a medvét választják), hanem a férfiak reakciói. Amelyek között találunk hátborzongatókat: többen konkrétan számonkérik a nőkön, hogy hogy képesek a biztos (de legalább gyors) halált választani, mint azt, hogy megerőszakolják őket – ezek legalább annyiban őszinték, hogy abból indulnak ki, hogy ha egy nő és egy férfi találkozik egy erdőben, benne van a pakliban az erőszak.
„Aha, inkább a medvét választom”
A férfiak többsége – jobb szó híján mondjuk így: a »normális« férfiak – azonban inkább azon háborogtak, hogy a nők ezek szerint egy kalap alá veszik őket az erőszaktevőkkel, azaz a »medve vagy férfi« dilemma lényege, hogy szegény nők két ragadozó közül választhatnak. Márpedig ők, a normális férfiak nem azok. #Notallmen, ugye.
Én nem tudom, hányan gondolják teljes komolysággal, hogy a medve általi halál jobb, mint bármi, amit egy férfi tehet velük, úgy tippelem, hogy a többség részéről inkább gesztus ez.
Most – akárcsak a #metoo idején – nők százezrei és milliói üzenik meg, hogy »Hahó, hatalmas a baj, és hisztikézés helyett lehet, hogy ideje lenne újragondolni ezt a férfiszocializáció-dolgot!«, és – akárcsak a #metoo idején – férfiak százezrei és milliói nem értik, mi ez a felhajtás, ami ugye rögtön bizonyíték arra, hogy nem sikerült újragondolni ezt a férfiszocializáció-dolgot, és minden maradt a régiben.
Arra a kérdésre pedig, hogy mégis miért lenne jobb egy medve, mint egy férfi, szintén van egy tippem: lehet, hogy a medvék széttépik a nőket ahelyett, hogy »csak« megerőszakolnák őket, de legalább nem kommentelnek ezek után olyanokat, hogy »miniszoknyában flangál, aztán még csodálkozik«.”
