Vicces szavak, érdekes szokások
Bogi és Miguel egy rendezvényen találkoztak 2011-ben. Vonzalom volt első látásra: már aznap este elérhetőséget cseréltek, és két nap múlva már túl is voltak az első találkán. Egy közel hat évig tartó, együttélésben folytatódó párkapcsolat lett a fellángolásból. Ma már nincsenek együtt, Miguel a szakítás után hazaköltözött Dél-Amerikába, és ott meg is nősült. De Bogi a mai napig szívesen emlékszik vissza az együtt töltött évekre.
„Miguel előnnyel indult hozzám képest, mert már évek óta itt élt Magyarországon, de én semmit nem tudtam arról a világról, amiből ő jött, és hatalmas kíváncsisággal vetettem bele magam, mindent meg akartam ismerni, hogy őt is jobban megismerjem – meséli Bogi. – Elkezdtem tanulni az anyanyelvét is, ő pedig az enyémet, közben az áthidaló nyelv, amit mindketten jól beszéltünk, az angol volt. Ennek az lett a következménye, hogy egy idő után saját nyelvünk lett, a magyarnak, az angolnak és a spanyolnak valami furcsa keveréke, egy mondaton belül is váltogattuk a hármat. Ez csak a miénk volt, egyfajta titkos beszéd, amit senki nem értett körülöttünk, és ezt őrülten romantikusnak gondoltuk mind a ketten.
Fotó: Getty Images
Közben folyamatosan rácsodálkoztunk egy-egy kifejezésre. Emlékszem, egyszer kiemelt a fiókból egy gyógyszeres dobozt, és magyarul kérdezte: »Mi ez?« Én magyarul válaszoltam, hogy »fájdalomcsillapító«. Olyan erővel tört ki belőle a nevetés, hogy abba se tudta hagyni egy-két percig.
Mire végre levegőhöz jutott, és meg tudtam kérdezni, mi olyan vicces, azt mondta, hogy ilyen mókás szót ő még soha életében nem hallott, hát hogy hangzik már ez?!
Akkor viszont nekem kellett leülnöm a röhögéstől, mikor elmentünk kirándulni a Pilisbe, és hozzáért véletlenül séta közben egy csalánhoz. Azonnal mentőt akart hívni, teljes pánikban mutatta, hogy már kezd is feldagadni a helye. Persze minél jobban nevettem, ő annál idegesebb lett, hogy nem veszem komolyan a problémáját. Sosem látott még csalánt, és ha Dél-Amerikában egy mérgező növénnyel kerül kontaktusba valaki, az tényleg nagyon veszélyes is lehet, szóval igazából érthető, hogy megijedt, de az egész jelenet annyira abszurd volt, hogy lehetetlen volt komoly arccal kibírni.
Kultúrák találkozása
Jó néhány TikTok-felhasználó azzal szerzett hírnevet magának, hogy „vegyes párosuk” hétköznapi jeleneteit teszi ki a nagy nyilvánosság elé. Közéjük tartozik a carloandsarah néven futó házaspár is: az amerikai nő és az olasz férfi a videók tanúsága szerint olyasmiken keverednek konfliktusba a mindennapok során, mint hogy szabad-e eltörni a spagettit főzés előtt, ehető-e a ketchup, vagy hogy meg lehet-e tanulni rendesen gesztikulálni, ha nem születtél olasznak. A közel 6 millió követő azt igazolja, hogy a kultúrák találkozásának témája sokakat érdekel és szórakoztat.
Számos romantikus film és regény témája a különböző országból vagy társadalmi kasztból származó szerelmesek egymásra találása: valahogy vágyjuk azt, ami szokatlan, egzotikus, kalandos. De vajon tényleg csupa öröm és izgalom együtt élni valakivel, aki nagyon más hátérrel rendelkezik?
Az idegenség magánya
Az eddigiek alapján könnyű azt gondolni, hogy egy más országból származó párral csupa kaland és vidámság az élet. Az igazság azonban nem egészen ez: olyan kihívásokat és nehézségeket is jelent, amibe sokan bele sem tudnak gondolni, pedig ezek olyan kockázatokat jelentenek a párkapcsolatra, amelyek akár felül is írhatják a szenvedélyes érzelmeket, és lelkileg felőrölhetik a páros tagjait.
„Nagyon nagy kihívás volt a Bevándorlási Hivatallal (ma: Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság – szerk.) megküzdeni minden évben – emlékszik vissza Bogi. – Mivel Miguel nem uniós állampolgár, és nem is olyan országból származik, amelynek külön bevándorlási megállapodása van Magyarországgal, évente újra kellett igényelni a tartózkodási engedélyét. Ez hihetetlen sok papír kitöltésével járt. A munkaviszonyán és a bejelentett lakcímén kívül ellenőrizték a bankszámláját, az egészségbiztosítását, nyilatkoznia kellett arról, hogy ha kitoloncolják az országból, mi lesz a tartózkodási helye.
Személyesen meg kellett jelenni a hivatalban több alkalommal is, valószínűleg azért, hogy lássák, tényleg itt tartózkodik. Ha időpontra mentünk beadni a kérelmet, akkor is volt, hogy több órát várattak.
Nagyon megalázó volt az egész, minden évben már két-három héttel a kitűzött időpont előtt stresszelni kezdtünk mind a ketten, és amíg a kezünkben nem volt a következő egy évre szóló engedély, az is ott motoszkált a fejünkben, hogy mit csinálunk, ha nem adják meg.
Már komolyan ott tartottam, hogy csak azért hozzámegyek feleségül, hogy soha többé ne kelljen ezt végigcsinálnunk. Aztán jött a szíriai háború és a menekültválság, és még szigorúbbak lettek a szabályok: megszabták, mennyi időre hagyhatja el ezzel a típusú tartózkodási engedéllyel az országot. Közben a közvélemény a bevándorlók ellen fordult, és én egyre jobban szégyelltem magam az országom miatt, miközben nem tudtam elképzelni, hogy ne itt éljek. A kapcsolatunk erős volt és kibírta, nem ezért szakítottunk végül, de biztos vagyok benne, hogy sok hozzánk hasonló pár nem ment át akkoriban ezen az erőpróbán.”
A világ leghosszabb házasságkötési ceremóniája
Márk és Linda három éve házasodtak össze. „Ugyanannál a nemzetközi cégnél dolgoztunk” – meséli Márk –, én Budapesten, Linda pedig Prágában, de őt az amerikai anyacég delegálta oda, a családja az Egyesült Államokban él. Már egy ideje munkatársak voltunk, de csak online és csak munkaügyben kommunikáltunk. Aztán egy konferencián személyesen is sikerült megismerkednünk; addigra én már tudtam, hogy érdekel, és hogy ebből akár lehetne is valami, úgyhogy mindent meg is tettem azon a hétvégén, hogy őt is meggyőzzem erről. Azt nem gondoltam volta akkor, hogy ebből házasság is lehet, egyáltalán nem hittem, hogy én meg fogok valaha is nősülni, és tessék!
Az esküvőnk érdekes volt, mert amit itt tartottunk, az Amerikában nem számít érvényesnek, viszont akkor éppen tombolt a COVID, és nem lehetett utazni.
Várhattunk volna, persze, de nem tudtuk, meddig tart ez az állapot. Így az amerikai eskünket Zoomon hitelesítette az ottani bíróság. Tavaly aztán személyesen is megerősítettük, és a családi bulit is akkor pótoltuk be. Szóval szerintem a miénk volt a világ leghosszabb házasságkötési ceremóniája, mert évekig tartott.”
Fotó: Getty Images
A házaspár Prágában él, Márk költözött Lindához, és bár nem bánták meg ezt a döntést, ez jelent egy kis egyenlőtlenséget is a kapcsolatukban. „Így mind a ketten bevándorlók vagyunk – mondja Márk –, de mégsem egyformán. Én uniós állampolgárként sokkal természetesebben mozgok Európán belül, és Prága minőségi váltás volt Budapesthez képest, sokkal jobb itt élni. Ha hiányzik Magyarország, kocsiba ülhetek, és hazaugorhatok a hétvégére.
Linda viszont sokszor igazi honvágyat él át, ezt nagyon rossz látni, és bárhogyan is szeretnék, nem tudok ezen enyhíteni. Már az is felmerült, hogy Amerikába költözünk, legalább egy időre, akkor viszont nekem kell elszakadnom innen. Ez igazi erőpróba, hiába szeretjük egymást nagyon, és biztosak vagyunk abban, hogy együtt akarjuk leélni az életünket, nem tudom, hogyan tudjuk ezt feloldani valaha is. Talán sehogy, csak megtanuljuk kezelni.”
Táguló határok, új kihívások
Ahogy beutazhatóvá vált az egész világ, és az online térben bárki kapcsolatba léphet bárkivel földrajzi korlátok nélkül, úgy növekszik a különféle nemzetiségű emberek között kialakuló párkapcsolatok száma is. Ma az Európában házasságban élők 17 százalékának van más származású házastársa, és ez a szám rohamosan növekszik.
Az International Association for Relationship Research átfogó kutatást végzett arról, melyek a leginkább problémás pontok egy interkulturális kapcsolatban: párterápiában részt vett vegyes párosok beszámolóit feldolgozó tanulmányokat vettek a vizsgálat alapjául. A kutatás eredményeként született összefoglaló szerint a legtöbb nehézséget az alábbi területek okozzák világszerte:
1. A különböző nyelvi és kulturális háttérből fakadó eltérő érzelmi kommunikáció
Bár becéző szavakat mindenki használ, nyelvtől függetlenül, de abban már hatalmas eltérés mutatkozik, hogy mennyire gyakran és könnyen mondja ki valaki azt, hogy „szeretlek”. Ugyanígy részben tanult viselkedés az is, hogy ki hogyan ér hozzá a másikhoz, milyen típusú és gyakoriságú fizikai kontaktust igényel.
2. Nemi szerepek és gyermeknevelési elvek
Ezek nagyrészt hagyományon alapulnak, a saját családunk mintáit követjük abban, hogyan osztjuk el a közös otthon és a gyerekek körüli teendőket egymás között. Ezt minden párnak le kell meccselnie, de ahol nagyok a kulturális különbségek, ott a különböző elvárások frusztrációhoz és konfliktusokhoz vezethetnek. Ha viszont ezeket sikerül elsimítani, akkor az megerősíti a kapcsolatot, és saját, néha egészen egyedi, rugalmas szabályok kialakulását eredményezheti, amiből a gyerekek sokat nyernek.
3. Beilleszkedés a tágabb családba
Az idősebb generációk tagjai sokszor kevésbé elfogadók, és ez okozhat nehézségeket, ha valaki a szüleivel, nagyszüleivel igyekszik teljesen elfogadtatni a más kulturális háttérből érkező párját. Sok családban ez akár azt is eredményezheti, hogy időlegesen lazulnak vagy megszakadnak családon belüli kapcsolatok.
4. Sztereotípiák
A társadalom felől érkező előítéletek vagy más negatív attitűdök egy idő után rányomhatják a bélyegüket egy pár együttélésére. Az a fél, aki eddig tökéletesen belesimult a környezetébe, a másik nyilvános felvállalásával maga is céltáblája lehet azoknak a kívülről jövő hatásoknak, amelyeket korábban sosem tapasztalt. Ennek a feldolgozása nem könnyű, és az érintetteknek újra meg kell találniuk a helyüket a saját közösségükben is.
A tapasztalatok és az interkulturális párok világszerte növekvő száma ugyanakkor azt mutatja, hogy a nehézségek ellenére is érdemes nyitottan állni a kérdéshez. Ma már minden szempontból igaz lehet, hogy a szerelem nem ismer határokat: jó, ha résen vagyunk, ki tudja, az Igazi talán egy másik kontinensről érkezik!
