Bizonytalanság, diszkomfort és belső félelmek miatt színleli a legtöbb nő az orgazmust, erősített rá egy közelmúltban publikált, pécsi kutatás arra, amit valószínűleg a legtöbb nő, aki valaha színlelt már orgazmust, régóta sejtett. Márpedig a létszám nem kicsi: a tanulmányok 60-80 százalékra teszik azoknak az arányát, akik tévesztették már meg életükben partnerüket, méghozzá jellemzően azért, hogy az ő önbizalmán ne essen csorba, hogy a kellemetlennek érzett együttlét gyorsabban véget érjen vagy hogy elhessegessék valamilyen félelmüket vagy gátlásukat.
A gátlások egy jelentős része persze tájékozatlanságból fakad és abból, hogy tele vagyunk egymásnak ellentmondó információkkal. Egy igazán érzékeny nő akár már attól képes elélvezni, hogy a könyökét simogatja a partnere, reklámozzák jó néhányan. Mások azt viszik hírül, mennyire nagy a különbség számukra a hüvelyi és a klitorális orgazmus között, jellemzően egyébként az előbbi javára. Még névtelen fórumokon is elvétve találkozni csak olyan hozzászólással, mely szerint valakinek nincsen G-pontja vagy éppen vaginális örömérzete.
Biztosan a pornó a hibás?
Freud persze nagyon is egyetértene azzal, hogy jobb is hallgatni ilyesmiről, hiszen az ő tanításai szerint mindazok, akik csak klitorálisan képesek elélvezni, megrekedtek a fejlődésben és a felnövésben, bizonyos értelemben amolyan defektesek, akiknek illene is mélyen magukba szállni, arról már nem is beszélve, hogy ők azok, akiknél szerinte jóval nagyobb valószínűséggel alakulnak ki pszichés betegségek is. Nyilván nagyítóval is alig találnánk olyan nőt, aki Freudra hivatkozva érezné másodrendűnek magát kizárólagos csikló-orgazmusa miatt, sokkal látványosabb és logikusabbnak tűnő bűnbak a pornóipar, mely megtanítja a férfiakat szinte minden tévedésre, amit aztán az ágyban sokan sorra el is követnek. De vajon tényleg minden megváltozna, ha a következő generációk egyszerűen nem látnának pornófilmeket, így esélyük sem lenne megtanulni az abból származó tévhiteket, például hogy az orgazmus szinte már a behatolással is egyenlő?
Fotó: Getty Images
Ez nem túl valószínű. Legalább ilyen, ha nem komolyabb vakvágányokra visz ugyanis bennünket szinte minden játékfilm vagy sorozat az ágyjeleneteivel. Míg a pornó arra idomít, milyen kéjes öröm tölti el a nőt pusztán már attól is, hogy a férfi hajlandó engedni a sliccének kigombolását, addig a romantika netovábbja vígjátékoktól a komolyabb drámákig jellemzően az, hogy a lepedő alatt hosszú csók kíséretében olvadnak össze a főhősök, a nő pedig a lepedőbe markolva jut el a csúcsra. Ezt pedig boldogan és lelkesen másolják a tiniszereplős műsorok is, megtanítva kamaszlányok tömegeit arra, hogy így lehet, sőt így is kell elérniük az örömöt. Pedig tanulmányok szerint a nőknek mindössze kevesebb, mint harmada tapasztalja csak meg élete során az hüvelyi orgazmust, sőt vannak olyan állítások is, melyek szerint hüvelyi orgazmus egészen egyszerűen nem létezik.
Még a létezése is kérdéses
Egyes vizsgálatok arra jutottak, hogy valójában a hüvelyen keresztül megtapasztalható extázis is a csiklónak köszönhető, mindössze arról van szó, hogy így a csikló belső része a hüvely falán keresztül kap ingereket, ha pedig mindez nem lenne elég, a G-pont létezését is érik kritikák, egyes szakértők valódi területnek gondolják, míg mások szerint ez lényegében nem más, mint egy pszichés reakció. Tulajdonképpen egyetlen dologban ért minden szakértő, kutató és tanulmány egyet. Mégpedig abban, hogy a klitorisz a női nemi szerv legérzékenyebb része, amelynek stimulálásával a legtöbb nő nagy valószínűséggel átéli az orgazmus élményét, feltéve persze, hogy az izgatás módja, a nő egészségügyi állapota és a körülmények is megfelelők ehhez. Mégis úgy teszünk, mintha mindez túl kevés lenne. Mintha a valamirevaló szex túlmutatna ilyen gyerekes matatásokon és simogatásokon, és ott kezdődne csak, ahol már javában tart a penetráció. Nekünk pedig illene ott, abban a fázisban érezni igazán jól magunkat. Amikor az operatőr is kicsivel jobban ráközelít, hogy jobban mutassa a lényeget.
