Mindannyian ismerünk valakit, akinek végtelen panaszlistája van, és szinte minden beszélgetés a sérelmeiről szól. Ezek a krónikus panaszkodók a negatívumokra koncentrálnak, és ritkán tűnnek elégedettnek. De vajon miért viselkednek így?
A krónikus panaszkodás tudománya
A kutatások szerint a krónikus panaszkodásnak jelentős élettani hatása lehet az agyra. Az olyan negatív érzelmek, mint a frusztráció, a düh és a tehetetlenség ismétlődő átélése a neurotranszmitterek átkapcsolásához vezethet. Ez az idegi átkapcsolás megerősíti a negatív gondolkodási mintákat, megkönnyítve a pesszimista gondolatok eluralkodását, miközben kevés helyet hagy az olyan pozitív érzéseknek, mint például a hála. Ráadásul a negativitásnak ez a folyamatos körforgása még a hippokampuszt is károsíthatja, amely kulcsfontosságú a problémamegoldás és a kognitív funkciók szempontjából.
Arash Emamzadeh klinikai szakpszichológus szerint az állandóan panaszkodó emberek idővel a negativitás „rabjává” válnak, még több drámát és elégedetlenséget vonzva az életükbe. Pesszimizmusuk befolyásolja a döntéshozatalt és a problémamegoldást, mivel hajlamosak újabb problémákat létrehozni azzal, hogy a meglévőkön fixálódnak. A krónikus panaszkodók tudtukon kívül átadják negativitásukat a körülöttük élőknek, másokat is terhelve érzelmileg.
Sok esetben a krónikus panaszkodás a gyerekkori tapasztalatokból ered, amikor a panaszkodás a figyelem és a családi elismerés keresésének eszköze volt. Ezek a minták mélyen beépülnek a viselkedésbe, és végül az identitás részévé válnak. Ezért van az is, hogy ha tanácsot vagy megoldást ajánlunk egy krónikus panaszkodónak, akkor ellenállásba ütközhetünk, mivel a problémák megoldása veszélyezteti a kialakult énképet.
Forrás: Getty Images
Mit tehetsz egy krónikus panaszkodóval?
A szakember szerint fontos, hogy világos határokat szabjunk a beszélgetésekben, különösen akkor, ha olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik hajlamosak sokat panaszkodni. Nem kell közvetlenül konfrontálódni, és elküldeni őket melegebb éghajlatra, egyszerűen csak lerövidíthetjük a beszélgetéseket, vagy megpróbálhatunk témát váltani. Ha pedig belekerülünk a panaszkodós beszélgetésbe, akkor arra figyeljünk, hogy szakítsuk meg az újra meg újra előkerülő panaszok áradatát.
A pszichológus azt javasolja, hogy mindezt úgy tegyük, hogy empátiával fordulunk a panaszkodó ember felé, és észrevétlenül próbáljuk pozitívabb témákra terelni a beszélgetést, miközben megoldásközpontú kérdéseket teszünk fel, vagy megosztjuk a saját, pozitívabb tapasztalatainkat. Azzal, hogy a beszélgetést finoman a megoldások felé tereljük, és bátorítjuk a perspektívaváltást, pozitívabb és produktívabb kommunikációt hozhatunk létre Emamzadeh szerint – és nem mellesleg azt is leállíthatjuk, hogy az energiánkat elszívja egy krónikus panaszkodó.
Ha kimutatjuk az együttérzésünket a krónikus panaszkodóval szemben, az konstruktív megoldások felé terelheti a beszélgetést. Ha segítünk neki abban, hogy a hálára és az élet pozitív aspektusai felé irányuljon a figyelme, az enyhítheti a panaszkodó ember frusztrációját és kétségbeesést. A szakember szerint fontos felismerni, hogy bár a külső körülményeket nem mindig tudjuk befolyásolni, megválaszthatjuk, hogy hová irányítsuk a figyelmünket és az energiánkat. A hála és a proaktív problémamegoldás hangsúlyozása segíthet a krónikus panaszkodónak, hogy a nehéz helyzeteket rugalmasabban és pozitívabb gondolkodással kezelje.
