Angela Hatem egy olyan anya, aki spermadonor segítségével, mesterséges megtermékenyítéssel vállalta gyermekét, azaz single mother by choice (SMC-anya) lett. Itthon egyelőre ritkábban talákozhatunk ezzel a fogalommal, de Amerikában már 40 éve működik az SMC-közösség, amely támogatja az egyedülálló anyákat a gyermekvállalási döntésben, a terhesség alatt, és később a gyereknevelés során is.
Amerikában az apák napja is hasonlóan nagy ünnep, mint az anyák napja – Magyarországon még csak pár éve kezdték el ünnepelni az óvodákban, iskolákban, és persze a családokban –, ezért írta le Hatem, hogy neki egyedülálló anyaként, ahol nincs elvált apafigura a képben, milyen az apák napja, és hogyan kezeli a gyerekével ezt a helyzetet.
„Mindjárt itt az apák napja, és ezzel együtt jönnek az elkerülhetetlen megjegyzések és kérdések az egyedülálló anyák számára.
- »Ó, te csak otthon maradsz, és nem veszel tudomást a napról?«
- »Ó, szegény gyereked. Biztos nagyon szomorú lehet neki az apák napja.«
- »Ó, az apák napja biztos nagyon megvisel téged.«
SMC-anyaként hadd nyugtassak meg mindenkit: az apák napja nálunk nem a gyász napja, hanem az ünneplésé – írja az anya. – Ez az én napom pont úgy, mint az anyák napja. Ez egy olyan nap, amikor az év 8760 órájából további 24 órát szánok arra, hogy magamban köszönetet mondjak a fiam anonim spermadonorának, és hogy megünnepeljem ezt a csodálatos életet, amiért olyan keményen megdolgoztam.
Nem véletlenül lettem egyedülálló anya, ezt az életet akartam.
Ez egy olyan élet, amelyet a tudomány, a makacsságom és egy csodálatos idegen férfi ajándéka tett lehetővé. Egy olyan élet, amibe úgy vágtam bele, hogy tudtam, hogy a támogatás luxus lesz. De ezt az életet semmiért sem cserélném el.”
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Az anya nem tagadja, hogy vannak napok, amikor ő is a háta közepére kívánja az anyaságot, és szeretné, ha lenne egy apa, aki beugrana helyette, és megoldaná a rázós helyzeteket, főleg most, hogy a dackorszakba ért a fia. És nyilván vannak olyan pillanatai, amikor egyedül szeretne sétálni, és nem a játszótéren kergetni egy hároméves gyereket, sőt, szívesen átadná a kora reggeli kelést is másnak, főleg hétvégén.
„A felelősség megosztása nem olyan dolog, ami rendszeresen megtörténik, ha egyedülálló anyuka vagy – teszi hozzá Hatem. – Megemelem a kalapom magam és a hozzám hasonló anyák előtt, akik napról napra folytatják ezt a munkát. Ami rendszeres, az az, hogy én vagyok az, akinek minden öröm jut, én vagyok az, aki meggyógyítja a játékdinoszauruszt, én vagyok azt, aki részesül abban az izgalomban, hogy a gyerek mikor találja meg a bicikli pedálját, és ami a legfontosabb, én vagyok az, aki az első sorból nézheti, ahogy ebből a vad fiúból fenomenális férfi lesz.
Én vagyok minden a fiamnak: apa és anya egyszerre.
Nem várom el a Hallmarktól, vagy bárkitől, hogy anyák napján vagy apák napján engem ünnepeljen. Én saját magamnak és a hozzám hasonló anyáknak fogom megveregetni a vállát, akik napról napra folytatják és helytállnak egyedül is. Azoknak az anyáknak, akiknek van erejük két ember helyett dolgozni és szeretni. Nincs szükségem arra, hogy a világ elismerjen engem apák napján, de remélem, hogy a világ meg akar becsülni engem apák napján is.”
