„Mit csináljak ezekkel a babákkal?” – kiáltott fel kétségbeesésében Elzire Dionne, miután 1934. május 28-án ötösikereknek adott életet. A kanadai nőnek, akinek már korábbról volt öt másik gyermeke is, egészen a szülésig fogalma sem volt, hogy ötösikrekkel várandós. Az öt kislány, Annette, Émilie, Yvonne, Cécile és Marie koraszülöttként látták meg a napvilágot az Ontario északi részén található Corbeil falu közelében, egy parasztházban. Születésükkor öten összesen nyomtak nagyjából 6 kilót, súlyos légúti problémákkal küzdöttek és a puritán körülmények sem növelték a túlélési esélyeiket.
A helyi orvos, Allan Roy Dafoe, aki jelen volt a szülésnél, emberfeletti munkával tartotta életben az újszülötteket. Sterilizálta a parasztházat, melegvizes palackok és a nyitott sütő segítségével, fonott kosárban tartotta melegen őket. Mielőtt pedig megszervezte volna az anyatejellátást, elrendelte, hogy a csecsemőket tehéntejjel, sterilizált vízzel és kukoricasziruppal táplálják.
Az ötösikerek születéséről szóló hírek bejárták Észak-Amerikában. Riporterek, fotósok és kíváncsiskodók ezrei özönlöttek a faluba. A parasztház előtt gyülekeztek, és bekukucskáltak az ablakon, hogy bepillantást nyerhessenek a család életébe. Néhányan kigúnyolták a szülőket, mások pénzbeli segítséget nyújtottak nekik, sőt, olyasvalaki is akadt, aki felajánlotta, hogy néhány ezer dollárért megvásárolja az ágyat, ahol a lányok születtek. Egy kórház pedig két inkubátort küldött.
Nem sokkal később a Chicagói Világkiállítás egyik kiállítója felvette a kapcsolatot az ikrek édesapjával, Oliva Dionne-nal, hogy szeretné kiállítani a babákat. Az apa a falu papjához fordult útmutatásért, aki nem csupán azt tanácsolta neki, hogy fogadja el az ajánlatot, hanem felajánlotta, hogy a menedzsere lesz.
Oliva elfogadta a megállapodást, ám szinte azonnal meg is bánta, hogy így tett. Megpróbált kilépni a szerződésből, de a világkiállítás promóterei visszautasították. Ügyvédje tanácsára Oliva és Elzire Dionne átadta az ötösikrek felügyeleti jogát a Vöröskeresztnek két évre, hogy megvédje őket a kizsákmányolástól. Cserébe a Vöröskereszt a parasztházzal szemben épített egy bölcsődét a lányok számára, ahol bántak velük, mint a hercegnőkkel. Elzire és Oliva azonban soha nem maradhatott egyedül a gyermekeivel.
Hónapokkal később a kormány megfosztotta a szülőket a felügyeleti joguktól, és a lányokat az állami gondozásba vette, amíg be nem töltik a 18. életévüket. A bölcsődét aztán hamarosan „babaállatkertté” fejlesztették, Quintland néven. Egy fedett árkádokkal körülvett szabadtéri játszóteret alakítottak ki, amely lehetővé tette a turisták számára, hogy játék közben az egyirányú paravánok mögül figyelhessék meg a gyerekeket. A lányokról három ápolónőből, házvezetőnőből és két szobalányból álló személyzet gondoskodott és három rendőr folyamatosan őrizte őket. Az egész ingatlant pedig hét méter magas szögesdróttal vették körül.
A lányokat szigorú fegyelem mellett nevelték. Reggel 6:30-kor felébredtek, narancslevet és csukamájolajat ittak, majd begöndörítették a hajukat. Ezután imát mondtak és reggeliztek. Reggeli után harminc percet játszottak, tizenöt perc szünetet tartottak, majd 9-kor dr. Dafoe megvizsgálta őket. A vacsorát pontosan 6 órakor szolgálták fel a számukra. Ezt követően bementek a játszószobába elmondani az esti imájukat.
Ahogy a lányok idősebbek lettek, mindenféle terméket – ketchupot, cukorkát, szappant, írógépeket, kenyeret, fagylaltot, fertőtlenített matrachuzatokat stb. – kezdtek reklámozni velük. Az ajándékboltokban, melyet édesapjuk maga vezetett, bekeretezett fényképek, csészék, tányérok, plakettek, cukorkák, könyvek, képeslapok, sőt róluk mintázott babákat árusítottak. A lányok három hollywoodi filmben is feltűntek. A Quintlandben eltöltött kilenc év alatt az ötösikrek több mint 50 millió dolláros idegenforgalmi bevételt termeltek Ontariónak. Ebben az időszakban Quintland volt Ontario legnagyobb turisztikai attrakciója, megelőzve a Niagara-vízesést.
1943-ban, egy kilenc évig tartó jogi csata után Oliva és Elzire Dionne visszakapta gyermekeik felügyeleti jogát. A gazdagság azonban megváltoztatta a családot. Elzire keményen és ridegen bánt a lányokkal, apjuk pedig szexuálisan bántalmazta őket.
Miután betöltötték a 18. életévüket, az öt lány Quebecbe ment iskolába, és ott telepedett le. Émilie fiatalon, 20 évesen halt meg, kezeletlen epilepsziája miatt. Marie 1970-ben hunyt el. Addigra a nővérek megkapták a részüket, fejenként 183 000 dollárt az általuk keresett vagyonból.
1998-ban az akkor még életben lévő három ikertestvér beperelte a kormányt kizsákmányolásuk miatt, és 4 millió dollár kanadai dollár kártérítést kaptak.
Yvonne 2001-ben halt meg.
2012-ben Cécile fia kiürítette édesanyja bankszámláját és eltűnt a pénzzel. Az asszony azóta is egy állami idősek otthonának lakója. Annette Montrealban él.