Mi lehet a titka az életminőségünk javításának? Jennifer Gerlach pszichoterapeuta szerint az, ha jobbá tesszük az emberi kapcsolatainkat. A szakember pszichózisra, hangulatzavarokra és fiatal felnőttek mentális egészségére specializálódott, a zászlajára pedig egy Walt Whitman idézetet tűzött ki: „Kíváncsi légy, ne ítélkező!”
Az emberek végtelen sok módon tudnak kapcsolódni egymáshoz. Vannak barátságaink, testvéreink, partnereink, gyermekeink, szüleink és sok más kapcsolatunk. Minden egyes kötelék, amit egy másik emberrel osztunk meg, olyan egyedi, mint egy ujjlenyomat. Egyesek szorosak, míg mások feszültek vagy akár elhidegültek is lehetnek. Elvileg egy ennyire színes társaságra nem lehet ráhúzni egyetlen megoldást, ami minden kapcsolatnak használni fog, de a pszichológus szerint az idézetben felvázolt két eszköz, a kíváncsiság és a kevesebb ítélkezés minden kapcsolat javára válhat.
Több kíváncsiság
„Amikor kommunikációs stratégiákról van szó, a legtöbb embernek olyan dolgok jutnak eszébe, mint a határok kijelölése, a meghallgatás és a tárgyalás – írja Gerlach. – Mégis, a kíváncsiság lehet a siker alapja, mint a másokkal való kapcsolatteremtés fő stratégiája. A kíváncsiság a kapu mások hatékony megértéséhez, és szinte minden csapatmunkában fokozza a teljesítményt.”
Todd Kashdan kutatása kimutatta, hogy a kíváncsiság csökkenti az agressziót, lehetővé teszi számunkra, hogy meghallgassuk egymást, mielőtt feltételezésekbe bocsátkoznánk vagy következtetéseket vonnánk le. Ez a tulajdonság arra is megnyit minket, hogy összegyűjtsük, mit gondolhatunk vagy érezhetünk mi és mások egy adott pillanatban – ez a mentalizációnak nevezett jelenség, ami elengedhetetlen a másokkal való kapcsolatteremtés során.
Kashdan egy másik, főiskolai hallgatókon végzett tanulmánya szerint a kíváncsibb résztvevők a mélyebb interakciókban és a kötetlen csevegés során is közelebb érezték magukat másokhoz. A kíváncsiság új kapcsolatokra nyit, és lehetővé teszi, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.
Még az ellenségesnek számító kapcsolatokban is azt találták, hogy a kíváncsiság lehetővé teheti, hogy hatékonyabban reagáljunk.
Gyakran ezekben az interakciókban nehéz elképzelni, hogy a másik ember miért viselkedik úgy, ahogy. Lehet, hogy irracionálisnak vagy bunkónak gondoljuk a másikat anélkül, hogy túl mélyen belegondolnánk a motivációikba.
Kevesebb ítélkezés
A sikeres kapcsolathoz az információ – amely a kíváncsi hozzáállással szerezhető meg – kritikus fontosságú lehet. A kíváncsiság ott kezdődik, hogy felteszünk egy kérdést a másik embernek a tetoválásáról, kutyájáról, fodrászáról… egy apró kérdés, amire aztán meg is hallgatjuk a választ, figyelünk az álláspontjára és történetére, mielőtt ítéletet hoznánk magunkban.
Az ítélkezés jön magától, noszogatni sem kell, és máris elválaszt minket a többi embertől.
Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy valakivel nem érdemes megpróbálni barátkozni, mielőtt megismernénk. Címkézzük a másik embert, meghatározzuk a körülöttünk élőket, amihez nem kell szinte semmilyen információ, elég, ha elhisszük a saját feltételezéseinket. Elég annyi, ha olyan a foglalkozása, amivel kapcsolatban előítéletesek vagyunk, és máris elzárkózunk az ismerkedéstől, elhamarkodott következtetéseket vonunk le.
„Képzeljünk el egy vízvezeték-szerelőt. Most képzeljünk el egy tanárt. Konkrét képek vannak a fejedben? – teszi fel a kérdést a pszichológus. – Vannak elképzeléseid, hogy kik ezek az emberek, mi a hobbijuk, vagy hogy mennyire lenne közös témátok? Néha ezek az elképzelések segíthetnek megtalálni a közös nevezőt másokkal, de gyakrabban előfordul, hogy az ítéletek akadályoznak és hátráltatnak minket a kapcsolódásban.”