A tinik érzékeny korszakban vannak, nemcsak a hormonális változások miatt, hanem mert nagyjából 12 éves korukra esik le nekik a tantusz, hogy az otthon töltött idő nem tart örökké. Ennek az elfogadása, feldolgozása nem egyszerű, és nem csodálkozhatunk rajta, hogy ez a fajta bizonytalanság, a szorongás a jövőtől új triggereket hoz elő a gyerek lelkében. Lisa Damour klinikai pszichológus, a The Emotional Lives of Teenagers című könyv szerzője a következő két mondatot nem ajánlja a szülőknek.
- „Úgy viselkedsz, mint egy gyerek, nőj már fel!”
- „Már kész felnőtt vagy!”
„Tudatosan vagy sem, a tinik elkezdenek felkészülni a felnőttkorra és egyre önállóbbá válnak – mondta a szakember a HuffPostnak. – Arra kezdenek törekedni, hogy egyre felnőttebbek és egyre önellátóbbak legyenek. De fontos, hogy ne feledjük, milyen törékenynek érezhetik magukat néha a tinik. Nagyon intenzíven élik meg az érzelmeiket, és a szívükre veszik, amit mondunk. Óvatosnak kell lennünk, ha kritikusan vagy akár viccelődve kommentáljuk a felnőttes erőfeszítéseiket, mert ami nekünk ártalmatlan megjegyzésnek tűnhet, az számukra megalázó lehet.”
Miért mondjuk a gyerekeinknek, hogy „nőjenek fel”?
A tinikre általánosan igaz, hogy igyekszenek megfelelni a környezet elvárásainak, miközben lázadnak is az elvárások ellen. Nyugodtan kezelhetjük úgy a tinit a pszichológus szerint, mintha két énje lenne: az egyik éretlen, impulzív és énközpontú, míg a másik érett, megfontolt és figyelmes. Amikor úgy viselkedik, mint egy gyerek, és nem a korához méltón cselekszik, akkor az impulzív énjét látjuk, és ha kiemeljük, hogy miért nem nő már fel, akkor ezt a gyermeki ént erősítjük benne.
„Azt az oldalt fogjuk látni, amelyikhez beszélünk – nyilatkozta a szakember. – Ha azt mondod a tininek, hogy »úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek«, akkor az éretlen oldalához beszélsz, és valószínűleg egy éretlen, ingerlékeny választ kapsz tőle.” Ahelyett tehát, hogy az éretlen oldalát kritizáljuk, inkább tereljük az érett énje felé a figyelmét azzal, hogy kérdéseket teszünk fel a viselkedésével kapcsolatban. Például: „Nem jellemző rád ez a türelmetlenség. Minden rendben van?”
Ez a megközelítés arra is lehetőséget ad, hogy a kamasz alaposabban átgondolja a saját viselkedését, és elgondolkodjon azon, hogyan tudná elfogadhatóbb módon kezelni az érzelmeit. Valószínűleg ő is tudja, hogy a viselkedése helytelen volt, és ha ezt a szüleitől hallja, az nem segít annyit, mintha saját maga vizsgálná meg a saját tetteit. Továbbra is rámutathatunk a rossz viselkedésre, de jobban járunk, ha szövetségesként közelítünk a tini felé, olyan szülőként, aki meg akarja érteni, mi történik a gyerek lelkében.
Fotó: Getty Images
Mit jelent valójában az, hogy „már kész felnőtt vagy”?
Ha azt mondjuk egy tininek, hogy a viselkedése „olyan felnőtt”, az eltereli a figyelmet a tényleges teljesítményéről, és azt sugallja, hogy a felnőttként való viselkedés sokkal lenyűgözőbb teljesítmény – írja Carl Honoré, az Under Pressure: Rescuing Our Children From the Culture of Hyper-Parenting című könyvében. A Slow Parenting (Nevelj lassan!) mozgalom egyik alapítója szerint a „már kész felnőtt vagy” mondat azt is sugallja, hogy tininek lenni nem elég jó, rohanni kell a felnőttkor felé
„A mondat azt üzeni, hogy tininek lenni éretlen dolog – írta Honoré. – Bármikor, amikor olyan kifejezéseket használunk, mint »olyan érett vagy« vagy »ez nagyon felnőtt viselkedés«, akkor abba a csapdába esünk, hogy siettetjük a gyereket a jövőbe.
A gyerekeknek teljes mértékben meg kell élniük azt a szakaszt, amelyben éppen vannak, annak minden szegletébe belemerülve, és amikor az adott szakasz véget ér, készen állnak arra, hogy továbblépjenek.
A dicséret természetesen nem rossz dolog, csak a szakember szerint arra kell tudatosabban figyelni, hogy célokat is állítunk a dicséretekkel a gyerekek elé. Például, ha megdicsérjük a jó jegyekért, akkor megerősítjük az ötösök megszerzésének célját. Ugyanígy, ha dicsérő megjegyzést teszünk arra, hogy a gyerek „olyan felnőttként” viselkedik, azt az üzenetet küldjük, hogy a felnőttként viselkedés fontos cél a gyerek számára. A probléma az, hogy a tinik még nem állnak készen a felnőttkorra és nem is szabad siettetni őket.
„Az érettségük dicsérete helyett koncentráljunk arra, hogy kifejezetten kiemeljük a jó viselkedésüket. Mondjuk el nekik, hogy pontosan mit tettek, amivel büszkévé tettek – teszi hozzá Honoré. – A gyermeki fejlődés varázsa az, hogy megvan a maga ritmusa. Káoszos és egy kicsit titokzatos. De ha átadjuk magunkat neki, és megadjuk a gyermekeinknek a szükséges időt és teret, akkor kivirágoznak.”
