Sok férfi számára komoly kihívást jelent, hogy felismerje és megfogalmazza érzéseit. Talán leginkább a harag érzése ez alól a kivétel. Amikor azonban dühösnek látunk egy férfit, egyáltalán nem biztos, hogy lelke mélyén is úgy érzi magát.
Nagy a valószínűsége, hogy valami egészen mást rejt el párja és saját maga elől is. Íme a leggyakoribb okok és magyarázatok.
Miért jellemző a férfiakra a harag és a düh?
Abrum Weiss pszichoterapeuta szerint a férfiakat lényegében arra tanítják, hogy érzelmeik nagy részét haragba csatornázzák. A harag ugyanis segít elkerülni a sebezhetőség érzését és látszatát. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének bőven más érzéseik is, a társadalmi normák jelentős része azonban még ma is ezt tartja a leginkább elfogadhatónak.
És hogy miért?
A haragos, dühös férfi erős és férfias benyomást kelt, míg a szomorúságot vagy félelmet mutató férfiak gyengék és férfiatlanok a normák szerint. Gondoljunk csak az akciófilmek igazságért küzdő, dühös hőseire, akik talán néha elérzékenyülnek egy jelenet erejéig, ám ezután csak még nagyobb elszántsággal indulnak elkapni és legyőzni a gonoszt.
Mire használják a férfiak a haragot?
A nőket arra nevelik, hogy dühüket tartsák magukban, hiszen a harag nyílt kifejezése a legkevésbé sem illik a nőkhöz. A férfiakat ezzel szemben bátorítják és tanítják rá, hogy fejezzék ki azt, használják céljaik elérésére, akár arra is, hogy párjukat és saját érzelmi állapotukat irányítsák vele.
„A harag nemcsak abban segít a férfiaknak, hogy jobban érezzék magukat érzelmileg, hanem sok férfi ezt használja arra is, hogy kontrollálja partnere érzéseit” – hangsúlyozza a szakértő. Ilyen helyzet például, amikor partnerük érzelmesebbé válik, ezzel pedig nem tudnak mit kezdeni, képtelennek érzik magukat érzékenyen bevonódni, ezért a düh kifejezéséhez nyúlnak eszközként, elnyomva ezzel más megéléseit és érzéseit.
Tényleg olyan nagy baj a harag és a düh?
Bár a harag megítélése sok szempontból negatív, önmagában véve még nem probléma. Valójában a legegyszerűbb és legtisztább formája annak, hogy tudtára adjuk valakinek: nem vagyunk elégedettek azzal, ahogyan a dolgok alakulnak, és szeretnénk, ha jobbá válnának.
Abrum Weiss azonban arra figyelmeztet, hogy jelentős gonddá válik, ha ezt az érzést nem beszélgetéssé és megoldáskereséssé alakítjuk, hanem elfojtjuk. Amennyiben pedig tettek formájában tör utat magának a harag, az kőkemény figyelmeztetés, egyet jelent egy óriási, vörös felkiáltójellel!
Mi rejtőzik a férfiak dühe mögött?
Amit a férfiak a szakértő szerint a leggyakrabban éreznek a harag mögött, nem más, mint a félelem. A harag pedig csupán egyfajta védekezés, mellyel próbálják elfedni a szorongást és ijedtséget. íme néhány jellemző példa:
- Amikor egy férfit felidegesít és dühít, hogy párja túl sok időt tölt barátaival telefonálva chatelve, gyakran valójában arról fél, hogy ő kevésbé érdekes és szórakoztató, mint párja barátai.
- A harag, amit akkor érez a férj, amikor párja túl későn érkezik a munkából, sőt még munkát is visz haza, könnyen lehet, hogy féltékenység és félelem. De nem egy másik férfi kapcsán, hanem amiatt, mert ő nem érzi magát olyan sikeresnek, mint párja.
- A düh, amit a férj azért érez, mert mindig előrébb valók a gyerekek, mint ő maga, gyakran azt a félelmet takarja, hogy úgy érzi, ő nem lehet már többé olyan szoros kapcsolatra párjával, mint párja a gyerekekkel.
A férfiak dühe és haragja gyakran félelmük kivetülése. Nem mindegy azonban, hogy látunk-e törekvést a megoldás keresésére. (Fotó: GettyImages)
Mint mindennek, ennek is van határa!
Bár a szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy a düh és harag természetes érzések, fontos ennek határt is szabnunk. Akkor is, ha mi magunkban érezzük újra és újra visszatérő, fojtogató jelenségként. És természetesen akkor is, ha partnerünk haragja nehezíti meg mindennapjainkat.
Nem mindegy ugyanis a harag gyakorisága, erőssége és kifejezési módja sem.
1. Párbeszéd vagy bagatellizálás?
Félelem: Ha a harag mögött félelem áll, partnerünk pedig hajlandó meghallgatni bennünket, az biztató, Különösen akkor, ha a helyzetet végül nyugodtan és konstruktívan át is tudjuk beszélni.
Abúzus: Az abuzív viselkedésnél a harag nem vezet konstruktív párbeszédhez, párunk bagatellizálja érzéseinket és folytatja az agressziót. Megoldás nem születik, sőt még beszélgetés sem.
2. Empátia vagy manipuláció?
Félelem: Ha a partnerünk haragja félelmet rejt, az azt jelzi, hogy zavart, zaklatott lelkiállapotban van. Az empátiára befogadón reagál, sőt ő maga is érti és érzi a törődést és a mi érzéseinket is. Reagál arra, ha segítünk neki, hogy nyíltabban fogalmazza meg érzéseit.
Abúzus: Az abuzív viselkedésnél manipuláció és sértések az osztályrészünk. Partnerünk képtelen szembenézni saját félelmeivel, elfogadni a mi érzéseinket és aggodalmunkat. A felelősséget ránk hárítja, ebből pedig nem enged.
3. Megoldás vagy hatalom?
Félelem: A félelmet leplező harag általában csupán átmeneti állapot, célja pedig többnyire éppen a megoldás megtalálása. Ilyenkor párunk végső soron nyugalomra, feloldásra vágyik és arra, hogy megszűnjön a belső feszültség.
Abúzus: Ha a partner haragja folyamatosan a hatalom és irányítás megszerzésére irányul, és a célja az, hogy érzelmileg vagy fizikailag bántson téged, akkor az abúzus jeleit mutatja.
4. Fejlődés vagy változatlanság?
Félelem: Amikor párunk félelme haragban ölt testet, idővel visszajelzéseink és saját belső késztetése miatt is idővel egészségesebben, konstruktívabban kezeli a helyzetet. Viselkedésén igyekszik változtatni úgy, hogy frusztrációját más módon fogalmazza meg, még akkor is, ha időről-időre ez esetleg ismételt nehézséget okoz.
Abúzus: Az abuzív viselkedés nem változik. Ha mégis, akkor viszont csak még rosszabb irányt vesz. Ha partnerünk dühe gyakran ismétlődik, próbálkozásaink nem vezetnek a helyzet javulásához, megoldások az epizódok végén nem születnek, a konstruktivitás pedig nem jelenik meg, akkor a kapcsolat dinamikájában probléma van. Az ilyen viselkedés folyamatosan rombolja az önértékelést, sőt még fizikai biztonságunkat is.
