Az ötvenedik születésnap után valami fokozatosan és észrevétlenül megváltozik. Nemcsak a test, nem is feltétlenül az élet. Sokkal inkább a beszéd. Pontosabban annak hiánya. Bizonyos témák egyszer csak illetlenné válnak. Másokról pedig úgy teszünk, mintha már nem is lennének aktuálisak. Pedig nagyon is azok. Nemzetközi kutatások és elemzések szerint az 50 felettiek magánéletét több olyan tabu is átszövi, amelyek sokakban aktív gondolatokként működnek, mégis kevesen beszélnek róla nyíltan.
Ezek a legnagyobb tabuk 50 felett a magánéletben
Szex és intimitás: mintha egy bizonyos kor után megszűnne létezni
Az egyik legerősebb tabu a szexualitás. Miközben kutatások igazolják, hogy az 50-60 év felettiek jelentős része aktív szexuális életet él, a közbeszéd mégis hajlamos úgy kezelni az intimitást, mintha az kizárólag a fiatalok privilégiuma lenne. A vágy és a test változása, az új igények vagy épp a nehézségek szintén ritkán kerülnek szóba. A legtöbb embert szégyenkezés fogja el a téma kapcsán.
Testkép és vonzerő: erről 50 felett már szinte beszélni sem illik
50 felett minden nő legalább egyszer már átélte a megrázó érzést: mintha nem is ő maga nézne vissza a tükörből. A mélyülő és gyarapodó ráncok, bőrünk textúrájának változása, arcunk megereszkedése, testünk átalakulása pedig nemcsak korábbi énképünket írja át, de komoly kérdéseket is felvet. „Vonzók vagyunk még bárkinek is?”, „Egyáltalán van még jogunk arra vágyni, hogy vonzónak lássanak bennünket?”. A társadalmi üzenet sajnos még ma is kegyetlen: mintha 50 felett már nem is nagyon illene ilyesmivel foglalkoznunk.
Magány és újrakezdés: a kimondatlan félelem
Válás, özvegység, elhidegült házasság – 50 felett sokan találják magukat újra egyedül, mégis kevesen beszélnek arról, milyen nehéz ebben az életkorban új kapcsolatot építeni. A magányt sokan személyes kudarcként élik meg, az ismerkedést pedig kínos terepnek érzik. Mintha egy láthatatlan szabály azt diktálná: most már illendő lenne beérni azzal, amink van. Vagy amink éppen nincs.
Párkapcsolati változások, amikről nem beszélünk
Az együtt élő párok esetében is gyakori a hallgatás. Az eltérő váagyok, az intimitás formáinak átalakulása, a közelség iránti igény változása sok kapcsolatban jelen van, mégis ritkánkíséri őszinte beszélgetés. Nem azért, mert ne lenne fontos, hanem mert túl kényes. Félünk attól, hogy bántjuk a másikat és félünk attól is, hogy végül bennünket bántanak. Ez a félelem persze fiatalabb korunkból is ismerős, egy évtizedek óta kapcsolatban azonban különösen kellemetlen bizonyos kérdéseket szóba hozni.
Ageizmus miatt is elhallgattatjuk magunkat
Az életkorhoz kapcsolódó előítéletek nemcsak a társadalomtól érkező nyomást, hanem erős belső válságot is jelentenek. Sokan szinte lemondanak önmagukról. Akár magánéletről, akár karrierről vagy éppen külsőségekről van szó, rengeteg nő érzi úgy 50 felett, hogy az ő ideje és lehetőségei már véget értek. A nemzetközi szakirodalom ezt „belsővé tett ageizmusnak” nevezi. És mindez komoly hatással van az életminőségre is.
Későn felvállalt identitások
Keveset beszélünk arról is, milyen lehet 50 felett újraértelmezni önmagunkat. Akár szexuális orientációról, akár identitásról van szó, az életközepi vagy még annál is később megfogalmazódó felismerések gyakran teljes magányban zajlanak, mert a környezet kevésbé toleráns, a társadalmi elvárások pedig merevebbek. Nem meglepő, hogy sokakat mélyen érint és megérint életében egy-egy felismerés.
Fotó: Unsplash
