A mindennapokban úgy tűnik, hogy a szexualitás minden eddiginél hangsúlyosabb téma: szinte percenként kerül elénk valamilyen formában sorozatok és filmek jeleneteiben, a közösségi média tartalmaiban és reklámok üzenetként egyaránt. A statisztikák mégis egészen más irányt mutatnak.
Több nemzetközi kutatás szerint a fejlett országokban az elmúlt egy-két évtizedben csökkent a szexuális együttlétek gyakorisága. A tendencia pedig határozottan figyelemre méltó.
A számok valóban csökkenést mutatnak
Az Egyesült Államokban végzett, több évtizede ismétlődő országos felmérések szerint a 18–64 évesek körében jelentősen visszaesett azok aránya, akik heti rendszerességgel élnek szexuális életet. Míg az 1990-es években a felnőttek több mint fele számolt be heti együttlétekről, ma ez az arány jóval alacsonyabb. Emellett nőtt azok száma is, akik egy teljes évig egyáltalán nem éltek nemi életet.
A leglátványosabb változás a fiatal felnőttek körében mérhető. A 18–29 évesek között ma jóval gyakoribb a szexuális inaktivitás, mint húsz éve volt. Több vizsgálat szerint minden negyedik fiatal férfi számol be arról, hogy az elmúlt évben nem volt szexuális kapcsolata.
Nem csupán a fiatalokat érinti
Bár a csökkenés a fiatalok körében a legmarkánsabb, nem kizárólag őket érinti. Brit és amerikai adatok is azt mutatják, hogy a 25 év feletti, sőt házasságban élő felnőttek körében is visszaesett a szexuális együttlétek gyakorisága az elmúlt évtizedben. Az átrendeződés tehát széles társadalmi réteget érint.
Az életkor előrehaladtával természetesen mindig is csökkent valamelyest a gyakoriság, a mostani adatok azonban azt jelzik: ugyanabban az életkorban ma kevesebb együttlétről számolnak be az emberek, mint korábban. A kutatások abban egyetértenek, hogy a tartós párkapcsolatban vagy házasságban élők átlagosan többet szexelnek, mint az egyedülállók. Ugyanakkor még a stabil kapcsolatokban is mérhető némi visszaesés.
Látványosan csökken életünkben a szexuális együttlétek gyakorisága (Fotó: GettyImages)
Mi állhat a háttérben?
A kutatók több tényezőt is említenek, mely befolyásolja szexuális életünket, pontosabban az együttlétek látható ritkulását. Véleményük szerint az alábbi okok álnak a tendencia hátterében:
- a párkapcsolat- és családalapítás időpontjának kitolódása,
- gazdasági bizonytalanság,
- mentális egészségi problémák gyakoribb előfordulása,
- a közösségi média és a digitális tér dominanciája,
- a kapcsolódás formáinak átalakulása.
Fontos azonban, hogy nem mindenki számára jelent problémát a ritkább szex. A társadalmi normák is változnak: ma nagyobb tér jut annak, hogy valaki tudatosan éljen szexuálisan mérsékeltebb és kevésbé aktív, vagy akár aszexuális életet.
Probléma ez egyáltalán?
Bár a kutatások szerint a rendszeres intimitás összefügghet a párkapcsolati elégedettséggel és a pszichés jólléttel, mégis hangsúlyozzák, hogy nem pusztán a gyakoriság számít, hanem a minőség és az érzelmi biztonság.
Nincs kőbe vésett és kívülállóként meghatározható szám, melyet „normálisnak” kellene tekintenünk és teljesítenünk kellene. A lényeg a kölcsönös elégedettség a kapcsolaton belül. Problémává akkor válik a változás, ha az egyik vagy mindkét fél hiányt él meg. És különösen akkor, ha erről nem is kommunikálnak egymással.
A kapcsolódás formái azonban a kutatók szerint egyértelmű változásban vannak. Több a késleltetett felnőtté válás, több az egyedül élő fiatal, és más lett a párkapcsolati piac működése.
A valódi kérdés éppen emiatt nem is elsősorban a szex gyakorisága ma már, hanem az, hogy mennyire éljük meg az érzelmi biztonságot és mennyire érezzük jól magunkat saját intimitásukban.
