A Vágatlanul – Törékeny fényképek valósága című kiállítás több mint 25 ezer, a múlt század elejéről fennmaradt üvegnegatív különleges világába enged bepillantást. Ezeket a felvételeket a Néprajzi Múzeum munkatársai még az 1920-as évek elején mentették meg: 82 vidéki fényképésztől vásároltak fel ládaszámra olyan anyagokat, amelyek közül sok később akár meg is semmisülhetett volna. A képek 700 településen át rajzolják ki a korabeli Magyarország hétköznapjait és ünnepeit.
A képek különlegessége, hogy nem a családokhoz került, gondosan kivágott papírfotókat látjuk, hanem az eredeti üvegnegatívokat. Ezek sokszor jóval többet árulnak el, mint amit a megrendelők annak idején látni szerettek volna. A felvételeken feltűnnek a fotóműtermek kulisszái, félrehúzott hátterek, állványok, retusálóasztalok vagy épp a háttérben várakozók alakjai is.
Fotók abból a korszakból, ahonnan kevés emlék maradt fenn
Éppen ez teszi igazán izgalmassá a tárlatot: nemcsak a megörökített embereket látjuk, hanem a kép készítésének pillanatába is bepillanthatunk. Egy olyan korszak hétköznapjai elevenednek meg előttünk, amelyről sokszor meglepően kevés személyes emlék maradt fenn.
És persze ott a sorozat legizgalmasabb kérdése is: ki tudja, talán valamelyik képen valaki egyszer csak egy ismerős arcra, egy családi történetre vagy akár egy rég elfeledett rokonra is ráismer.
Második összeállításunkban is Dr. Bata Tímea személyes kedvenceiből mutatunk izgalmas fotókat – természetesen csak néhányat, hiszen a kiállítás kurátorának számos felvétel a szívéhez nőtt a válogatási munka során.
Kovácsvágási család
(Sátoraljaújhely, 1910-es évek, NM F 25412)
A 6 szereplős családi fotón (amellett, hogy az apa is a képen van, ami ritka dolog volt az első világháború éveiben), valószínűleg megragadja a szemlélőt a középen a legkisebb fiú, aki büszkén tartja kezében – vélhetően faragott – játéklovacskáját. De ami miatt még érdekesebb a felvétel, az a kép szélén belógó retusálóasztal. (A képjavítás korabeli túlzásai kapcsán előző cikkünkben mutattunk példát.)
Mik ezek a képek?
Cikksorozatunk az nlc. és a Néprajzi Múzeum közös projektje. A Vágatlanul – Törékeny fényképek valósága című időszaki kiállítás kéttonnányi anyagot kitevő, különleges fényképészeti kincsből válogat – összeállításainkban ebből az izgalmas tárlatból emelünk ki fotókat.
Család a családfő nélkül
(Kisvárda, 1910-es évek, Prohászka János felvétele, NM F 28575)
Részlet a Vágatlanul-kiállítás katalógusának szövegéből:
A teljes képet adó üvegnegatívokon a fényképészek műtermi környezeteinek sokféle típusa fedezhető fel. A külföldről rendelt, többféle festett háttérrel dolgozó, szalonnal és több munkaszobával rendelkező, ismert fényképészektől egészen azokig a szerényebb fényképészetekig terjed a skála, ahol a fotográfus saját lakóházának verandáján, folyosóján vagy udvarán dolgozott. A felszereltségtől függetlenül a fényképészhagyatékként értelmezhető vágatlan üvegnegatívok sok információt hordoznak.
Ezen a fotón az egyik ilyen információ a sarokban látható fényképezőgép állványon.
Kisbíró
(Sopron, 1914, Stagl Ferenc felvétele, NM F 34875)
Erről a képről szintén szó esik a Néprajzi hatalmas tárlatának katalógusában:
„ …települések vagy állami vállalatok alkalmazottairól is találunk portrékat: vasutasokról, postásról, községi elöljárók csoportjáról. Ezek között különösen figyelemre méltó a Nagymarton környéki kidobolóról – mellette az általános mozgósítás táblája – Sopronban készült fotó. A képek az adott mesterség gyakorlásának helyszínén – műhelyekben, ritkábban gyáregységek területén –, illetve a fényképész műtermében egyaránt készülhettek, és mindannyiszor a mesterség jellegzetes ruhadarabjait, munkaeszközeit mutatták meg.”
