Áprilisban ünnepelték házasságuk 25. évfordulóját. A színésznő és férje, Lendvai Zoltán rendező első találkozásának története azonban máig nem teljesen egyértelmű, mivel mindketten másként emlékeznek rá.
„Ő akkoriban a veszprémi színházban rendezett, és páran lejöttek megnézni Zalaegerszegre egy darabot, amiben narancssárga overallban táncoltam. Ő úgy emlékszik, hogy akkor bemutattak egymásnak, beszélgettünk is, de nem így van, csak ő látott, én őt nem” – idézte fel Iza a Storynak.
Varga Izabella a színpadon (Forrás: Olajos Piroska/Fotocentral)
Nem vezetett egyenes út a közös boldogsághoz
Életük során nem egyszerre valósult meg minden, hanem fokozatosan haladtak előre, mindig újabb közös célokat kitűzve maguk elé. Izabella egy szemléletes hasonlattal jellemezte a kapcsolatukat:
A házasságunk olyan, mint a kertünk, folyamatosan építjük, szépítjük.
Ez a gondolat jól tükrözi azt az elkötelezettséget és munkát, amely az elmúlt negyedszázadot meghatározta számukra.
Akadályokon át a boldogságig
Az útjuk ugyanakkor nem volt mentes a nehézségektől. Kapcsolatuk kezdetén éveken át vártak az esküvővel, aminek hátterében Izabella egyik mély félelme állt.
Az én családomban kétféle nő él: az egyik azonnal teherbe esik, a másik rettenetesen nehezen, vagy nem is képes rá. Én nem tudtam, hova tartozom, így eldöntöttem, amíg nem leszek várandós, férjhez sem megyek. Nem akartam tönkretenni Zoli életét, aki vágyott a családra, azzal, hogy nem tudok neki gyereket szülni. Nem mentem volna hozzá, és ma minden bizonnyal nem lennénk együtt, ha nem tudok teherbe esni.
Végül kapcsolatuk kezdete után hét évvel megszületett Anna, majd újabb hét év elteltével Sári is megérkezett a családba.
