Van, aki kinyújtózva alszik, más a párnáját öleli, és sokan szinte minden éjszaka az arcuk vagy az álluk alá csúsztatják a kezüket. Reggel talán csak az elzsibbadt ujjakból vesszük észre, milyen pózban töltöttük az éjszakát. De miért esik jól így aludni? Pusztán kényelmi szokásról van szó, vagy pszichológiai magyarázata is lehet?
A kutatások szerint saját testünk érintése is képes befolyásolni a stresszreakciónkat, így nem véletlen, hogy sokan ezt a megnyugtató alvási pózt választják.
Alvási póz: ezért teszed állad alá a kezed alvás közben
Az úgynevezett önérintés, amikor például az arcunkhoz, mellkasunkhoz érünk, lényegtelennek tűnő, de cseppet sem jelentéktelen mozdulat. Egy 159 egészséges felnőtt részvételével végzett kísérletben a kutatók azt vizsgálták, hogyan változik az emberek stresszreakciója, ha egy stresszes helyzet után megnyugtató módon megérintik saját magukat.
Az eredmények szerint az önérintést alkalmazóknál alacsonyabb kortizolválaszt mértek, mint a kontrollcsoport tagjainál. Hasonló hatást figyeltek meg azoknál is, akik egy másik embertől kaptak ölelést.
Vagyis a saját érintésünk bizonyos körülmények között valóban képes lehet mérsékelni a szervezet stresszreakcióját.
Ezt jelenti az alvási pozíció, amikor oldalt fekve kezeddel támasztod meg az álladat. (Forrás: AI)
Az érintés a biztonságérzethez is kapcsolódik
Egy, az érintés érzelemszabályozásban betöltött szerepét összegző tudományos áttekintés szerint az érintés több módon is hatással lehet ránk: csökkenti a negatív érzelmek intenzitását, pozitív érzéseket vált ki, és a biztonság jelzéseként is működhet.
Ez az oka annak, miért esnek jól az olyan hétköznapi mozdulatok, mint amikor ideges helyzetben megérintjük az arcunkat, összefonjuk magunk előtt a karunkat, vagy a kezünket a testünkhöz szorítjuk.
De mi köze ennek ahhoz, ahogyan alszunk?
Oldalt vagy hason fekve a kéz és az alkar természetes támaszt adhat az arcnak vagy az állkapocsnak. Ha valaki ezt a testhelyzetet kellemesnek találja, idővel automatikus alvási szokássá válhat. Sokaknál tehát az úgynevezett „gondolkodó-pózban” történő alvás egyszerűen izomzatuk támogatását és természetes támaszt jelent.
Másoknál pedig a fő ok a pozitív pszichológiai hatás, hiszen a fizikai kényelemhez megnyugtató érzés is társul. Az arc közelében tartott kéz egyszerre adhat biztonságot és kellemes szenzoros ingert még akkor is, ha ebből alvás közben semmit nem érzékelünk tudatosan.
Nem jelenti azt, hogy szorongsz vagy szeretethiányod van
Az interneten rengeteg olyan magyarázattal találkozhatunk, amely egy-egy alvási pózból messzemenő következtetéseket von le a személyiségünkről. Eszerint például aki összegömbölyödve alszik, védelemre vágyik, aki pedig az arcához húzza a kezét, biztonságot keres.
Ilyen következtetésekre azonban nincs megfelelő tudományos bizonyíték.
Abból, hogy valaki rendszeresen az álla vagy az arca alá tett kézzel alszik, nem lehet megállapítani, hogy szorongóbb, magányosabb vagy érzelmileg bizonytalanabb lenne másoknál. Az alvási póz önmagában nem pszichológiai teszt. Amikor tehát legközelebb arra ébredünk, hogy kezünk megint az állunk alatt kötött ki, valószínűleg nem a személyiségünk valamely titkos vonása lepleződött le. Nem meglepő viszont, ha azt vesszük észre, hogy egy-egy stresszes napon gyakrabban fordul elő, hogy ezt a megnyugtató és kényelmes alvási pózt választjuk.
