Fókuszban a nőjogi kérdések és a kapcsolati erőszak
Az elmúlt hetekben ismét előkerültek azok a kérdések, amelyeket a politika gyakran egyszerűen csak “nőügyeknek” nevez, miközben alapvető jogokról, testi önrendelkezésről és az állam védelmi kötelezettségéről, vagy épp prevenciós szerepéről szól. Az utóbbi napokban a szívhangrendelet körüli vita vált erősebbé, de mellette ismét láthatóvá vált a kapcsolati erőszak áldozatvédelmi rendszerének a hiányosságai is.
Az augusztus 14-i Lehel téri esetben egy nő annak ellenére került veszélybe, hogy a feltételezett elkövetővel szemben már érvényben volt a megelőző távoltartás. Az ügy nemcsak arra mutatott rá, hogy a távoltartás végzése önmagában nem nyújt védelmet, hanem a rendőri intézkedés miatt egy lehetséges rendszerhibára is. Ahogy azt egy korábbi cikkünkben is írtuk, nem ez volt az első eset, hogy egy korábbi bántalmazót nem tartott vissza az ellene érvényben lévő távoltartás. A visszatérő, hasonló esetek pedig rámutatnak, amit a nőjogi szervezetek régóta hangsúlyoznak: az áldozatvédelem felelőssége nem ér véget azzal, hogy megszületik egy távoltartó végzés, vagy hogy tudomásul veszik a feljelentést.
A korábbi, halállal végződő esetekről többször is kiderült, hogy évek óta eszkalálódott erőszak eredményei, ahogy az is a felszínre bukkant, hogy sok esetben a meggyilkolt nők kértek segítséget a hatóságoktól, csak többnyire eredménytelenül. A távoltartás gyakorlata pont arra lenne hivatott, hogy védelmet adjon az áldozatoknak, hiszen a távoltartás ideje alatt a bántalmazónak távol kell maradnia a bántalmazottól, illetve a határozatban meghatározott helyektől, és közvetlenül vagy közvetve sem léphet kapcsolatba vele. A végzésnek ugyan van jogi ereje, de nem emel fizikai falat, éppen ezért kulcskérdés, mi történik a végzés megszegésekor.
A Lehel téri eset után készült cikkünk készítésekor az ORFK-hoz is kérdésekkel fordultunk. A rendőrség több héttel később megérkezett válaszából kiderül, milyen visszatérő problémákat tártak fel több tízezer ügy felülvizsgálatakor, milyen változtatásokat vezettek be, és milyen további jogszabályi reformokat tartanának szükségesnek. Emellett új információkat közöltek a Lehel téri intézkedésről is: parancsnoki kivizsgálás indult, az előállítást követően döntést hozó rendőrrel szemben pedig fegyelmi eljárást rendeltek el.
Képünk illusztráció
Fegyelmi eljárás indult a rendőri intézkedés miatt
Ahogy az már a sajtóból ismert: az augusztus 14-i Lehel téri eset akkor kapott széles nyilvánosságot, amikor az egyik közbelépő szemtanú, Spira Eszter a közösségi médiában beszámolt a történtekről. A Lehel téren a férfi a falhoz szorította a síró nőt, és csak a járókelők közbelépésére engedte el.
A sértettnél eközben ott volt a bíróság hatályos megelőző távoltartó végzése.
A rendőrséget az a kritika érte, hogy az érvényes távoltartás ismételt megszegése és a helyszínen tapasztalt erőszak ellenére nem biztosította azonnal a sértett védelmét is. A férfi ellen ugyanis csak másnap, a minősített zaklatás gyanúja miatt adtak ki elfogatóparancsot, de csak augusztus 16-án fogták el, majd vették őrizetbe.
A rendőrség nem adott egyenes választ, de vizsgálják a rendőri döntést
Kérdésünkre az ORFK részletesen felsorolta, milyen jogi eszközök állnak a rendőrség rendelkezésére: a távoltartás szándékos megszegése elzárással is büntethető szabálysértés, ami miatt az elkövetőt elő lehet állítani.
Arra azonban nem kaptunk közvetlen választ, hogy a Lehel téri esetnél miért nem vették őrizetbe a férfit, illetve volt- e olyan jogszabályi vagy eljárási akadály, amely ezt megnehezítette. A rendőrség korábban közölte, és ezt a mostani válaszukban is megerősítették, hogy az augusztus 14-i intézkedés miatt parancsnoki kivizsgálás indult, az előállítást követően döntést hozó rendőrrel szemben pedig fegyelmi eljárást rendeltek el.
Az ORFK mindemellett azt is közölte, hogy a június 25-én megindított büntetőeljárás és az augusztus 14-i támadás között két további bejelentés érkezett, amelyek nyomán rendőri intézkedés történt. Ezek megfelelőségét külön parancsnoki vizsgálat ellenőrzi.
Egy japán nő halála vezetett nagyobb vizsgálatokhoz
2025 januárjában járta be a sajtót annak a kétgyermekes japán nőnek az ügye, akit holtan találtak meg a kiégett, budapesti lakásában. Halálát először lakástűzzel összefüggő balesetként kezelték: később azonban volt férjét őrizetbe vették, az ügyészség pedig 2026 augusztusában előre kitervelten elkövetett emberölés miatt vádat emelt ellene.
Az ügy azért vált az áldozatvédelem rendszerszintű kudarcának egyik fontos jelképévé, mert a nő – sok sorstársához hasonlatosan – korábban többször is segítséget kért a hatóságoktól, és feljelentést tett volt férje ellen. Ám a rendőrség ezeket az eljárásokat lezárta vagy a feljelentéseket elutasította. Mint ismeretes, a nő haza szeretett volna menni Japánba két gyermekével, ám ehhez a volt – külföldi – férje nem járult hozzá, ezért a gyámhatósághoz fordultak. A nőért aggódtak a barátai, közös csoportjukban gyakran szó esett arról, hogyan fenyegette a nőt volt férje.
Péterfy Vera, a PATENT Egyesület jogásza egy korábbi nlc interjúban elmondta: a japán nő halála után üvöltő volt a sok rendőrségi mulasztás, ilyen kirívó rendőri mulasztást még ők sem láttak. A szakember szerint az esete nem egyedi, és az sem, hogy ilyen tragédiával végződött.
Az ügy a nemzetközi médiába is bekerült, és a tragédia után elindult egy belső vizsgálat. A rendőrség 2025 február 11-én, két héttel a japán nő meggyilkolása után közölte: hibáztak, hanyagul kezelték az ügyet, Budapesten pedig a lehető legtöbb rendőrt érzékenyítő képzésre küldik a családon belüli erőszak ügyében. Közleményükből az is kiderült, belső vizsgálatok rendőri mulasztásokat állapított meg, több munkatárssal szemben fegyelmi eljárás indult, egy vezetőt pedig felmentettek a beosztásából.
Ezt követően kezdődött el a kapcsolati erőszakkal összefüggő ügyek országos felülvizsgálata. Az ORFK válaszlevelükben azt írta, 2024. január 1. és 2025. május 31. közötti időszakra vonatkozóan több szakaszban, országos szinten – a területi szervek önvizsgálata alapján – felmérték a hozzátartozók közötti bántalmazás miatt érkezett bejelentések/feljelentések kapcsán a feljelentések elutasításáról hozott döntések gyakorlatát.
Az önvizsgálatok célja a kapcsolati erőszakhoz, testi sértéshez és zaklatáshoz kapcsolódó rendőri jogalkalmazási gyakorlat átfogó ellenőrzése és a visszatérő hiányosságok feltárása volt.
31 ezer ügyet vizsgáltak ki
AZ ORFK válaszaikban közölte: az első vizsgálat több mint 31 ezer ügyet, ezen belül több mint 15 ezer családon belüli esetet érintett. A vizsgálatok pedig számos, feljelentés elutasításával, nyomozás megszüntetésével, előzménykutatással és magánindítvánnyal kapcsolatos problémát azonosított.
A feltárás eredményei sajnos nem meglepőek: a nőjogi szervezetek évek óta beszélnek ugyanezekről a problémákról. Számos alkalommal próbálták felhívni arra a figyelmet, hogy a hatóságok nem mindig tárják fel megfelelően az előzményeket, a feljelentéseket pedig olykor anélkül utasítják el, vagy a nyomozásokat szüntetik meg, hogy felismernék a háttérben húzódó, ismétlődő bántalmazási mintákat. Épp ezért többször szorgalmazták azt is, hogy az igazságszolgáltatásban és a rendőrségen dolgozók kapjanak rendszeres, kötelező képzést, hogyan lehet felismerni a párkapcsolati erőszak jeleit.
Az ORFK vizsgálatának megállapításai most hatósági oldalról is megerősítették, hogy ezek az aggályok nem voltak alaptalanok. A tapasztalatok alapján intézkedési terv készült, amely egységes kontrollrendszert, kötelező és dokumentált előzménykutatást, vezetői ellenőrzési feladatokat és szaknyomozói hálózat kialakítását írta elő. Mint írják, az intézkedések eredményességét további önvizsgálat követte, amely már célzottan 603 ügyet érintett, és további korrekciós pontokat tárt fel, ám ez az ellenőrzés is rámutatott még korrekcióra szoruló területekre.
Fontos fejlemény, hogy az új kontrollrendszer értelmében feljelentést csak dokumentáltan elvégzet és érdemben értékelt előzménykutatás után lehet elutasítani. Nyomozást pedig – kivételes és dokumentáltan indokol esetektől eltekintve– nem lehet a sértett kihallgatás nélkül megszüntetni.
Az előzménykutatás a korábbi rendőri intézkedések és hatósági eljárások mellett a társhatóságok, valamint a család- és gyermekvédelmi rendszer előzményeire is kiterjedhet.
Már több mint 8 ezer állományban dolgozó kapott képzést
Abból a célból, hogy a jövőben megfelelő, egységes gyakorlata legyen az ilyen esetek kezelésének, egy képzési program is megvalósult. Az ORFK válaszai szerint területi szinten 1645, helyi szinten 2637 főt, továbbá 193 osztályvezetőt képeztek, az online, 16 modulból álló képzést pedig 8927 fő végezte el.
A belső kontroll mellett az Országos Rendőr-főkapitányság az Országos Kriminológiai Intézet független, objektív utóvizsgálatát is kezdeményezte 2026-ban, annak érdekében, hogy a megtett intézkedések hatása és a jogalkalmazási gyakorlat egységessége külső szakmai értékelést is kapjon.
Mint írják a felülvizsgálat tapasztalatai alapján az országosan egységes, szak- és jogszerű eljárások biztosítása érdekében szaknyomozói hálózat kialakítására, a területi bűnügyi szakirányítás megerősítésére került sor.
A hálózat kialakításának elsődleges célja a magasszintű szakmai tudásbázis kialakítása és fenntartása, a látencia csökkentése és megszüntetése, a felderítések és a nyomozások eredményességének javítása volt.
Képünk illusztráció
Elektronikus eszközzel is ellenőrizhető lenne a távoltartás
2026-tól a megelőző távoltartás szabályainak betartását már elektronikus nyomkövető eszközzel is ellenőrizhetik. Ahogy azt az ORFK írja, az alkalmazásáról a bíróság dönt, és a határozatban meghatározza a technikai ellenőrzés szabályait is. Az ORFK szerint a rendszer még a bevezetés szakaszában van, és az első tapasztalatok alapján a fejlesztők bevonásával további módosításokat végeznek rajta.
Arra azonban nem adtak érdemi választ, milyen szempontok alapján rendelhető el az eszköz használata, illetve szakmailag indokoltnak tartanák-e, hogy a magas kockázatú kapcsolati erőszakos ügyekben szélesebb körben alkalmazzák.
Maga a rendőrség is a szabályozás átalakítását sürgeti
Az ORFK válaszának egyik legfontosabb eleme, hogy a rendőrség nemcsak a már bevezetett intézkedéseket ismertette, hanem több olyan jogszabályi változtatást is megnevezett, amely szerintük javítaná a kapcsolati erőszak áldozatainak biztonságát.
A rendőrség olyan távoltartási rendszer kialakítását tartja szükségesnek, amelyben a bántalmazó kötelezni lehet arra, hogy ne közelítse meg a sértett lakóhelyét, munkahelyi vagy egészségügyi intézményét, és sem közvetlenül sem közvetve nem léphet vele kapcsolatba.
Fontosnak tartanák, hogy a rövid időtartamú védelem helyett a bírósági távoltartás hosszabb időre legyen elrendelhető, folyamatban lévő, családon belüli erőszakkal összefüggő polgári vagy büntetőeljárás esetén pedig a védelem akár az alapeljárás jogerős befejezéséig fennmaradhasson.
A rendőrség a hatóságok jelzési kötelezettségét is kiterjesztené, valamint azt szorgalmazza, hogy a zaklatást és a stalkingot a párkapcsolati erőszak ismétlődő, súlyosabb erőszakot is előre jelezni képes formájaként kezeljék. Mint írják, ez korábbi hatósági beavatkozást tehetne lehetővé.
Az ORFK szerint a védett személyek körét is bővíteni kellene. A Lehel téri eset ugyanakkor azt is jelzi, hogy az elrendelt felülvizsgálatok és a képzések megtörténte még nem jelenti automatikusan az áldozatok tényleges biztonságát.
Az Isztambuli Egyezmény éppen ezeket a hiányosságokat kezelné
A ratifikáció persze nem jelentené azt, hogy többé egyetlen hatósági hiba sem történhetne, de egységesebb eljárási követelményeket, intézményi együttműködést és külső ellenőrzési mechanizmust teremtene.
A gyökeres változásokhoz elengedhetetlen, hogy az új kormány felelősséget vállaljon, mind a ratifikálásban, mind pedig abban, hogy szélesebb szemléletváltozás történjen elsősorban a jogalkalmazói apparátusban – nemcsak a rendőrségnél, ügyészségnél és bíróságnál, hanem a gyermekvédelmi szerveknél is –, hogy a nők elleni erőszak is prioritást kapjon, az áldozatokat tisztelettel kezeljék, és súlyuknak megfelelően büntessék ezeket a bűncselekményeket.
