A barátommal, Andyvel most először látogattunk el az unokatestvéremhez és családjához egy hétvégére. Akkor vált kicsit kínossá az alvástéma, amikor megmutatta a szobánkat, amiben egy ágyon kellett volna osztoznunk. Csakhogy mi nem szeretünk együtt aludni, mert akárhányszor próbáltuk, mindig az lett a vége, hogy nem aludtam egy percet sem, és hajnalban általában inkább leköltöztem az ágy mellé, a padlóra.
Ez van, szívesebben alszom akár egy kádban is, mint a szerelmemmel egy ágyban.
A jó alvás számomra az egyik legfontosabb dolog, de szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Ha a szokásaimmal szembemegyek a társadalmi elvárásokkal, ám legyen. Amikor először magyarázkodtam másoknak, hogy miért alszunk külön, nem gondoltam volna, hogy ezt ennyire nehéz megérteni. Mintha az egyedül alvás valamiféle lázadás lenne, pedig nem önző vagyok, csak nem bírok egy ágyban aludni senkivel. Szeretem, ha szabad körülöttem a tér az ágyamban, és ha nem kell aggódnom azon, hogy milyen hangokat adok ki, vagy hogy bokán rúgom-e a másikat alvás közben.
Megértem, hogy másoknak jó együtt aludni, főleg télen, főleg a szerelmükkel. De én inkább választom a meleg vizes palackot, ha fel szeretnék melegedni a takaróm alatt, mint hogy egy másik ember jéghideg lábát kelljen éreznem. Már tíz éve élek Andyvel, azóta neki is és nekem is van külön hálószobám.
Mindenkinek megvannak a maga kis szükségletei az éjszakai alváshoz: fehér zaj, nyitott ablak, teljesen vaksötét vagy pontos szobahőmérséklet.
Andy esetében például az, hogy szeret tévé mellett aludni, nekem viszont totális csendre van szükségem. Amikor együtt próbáltunk aludni, pár nap kialvatlanság után úgy döntöttünk, hogy mindkettőnknek úgy lesz a jobb, ha külön alszunk. Lehet, hogy Andy az elején még hiányolta a közös éjjeleket, de aztán úgy hozzászokott, hogy most már élvezi, hogy azt csinál az ágyában, amit akar. Ha úgy tartja kedve, egész éjjel mehet a Trónok harca végtelenítve alvás közben.
Valószínűleg ez a külön alvás a szüleimtől származik nálam, mert nekik is két hálószobájuk volt, ebben nőttem fel, hogy ez a természetes. Az is lehet, hogy ez csak az én lövésem. Az emberek azt hiszik, hogy a közös háló az egyetlen hely, ahol intimitást élhet át egy pár, de ez a gyakorlatban egyáltalán nem akadályoz minket. Azt hiszik általában, hogy nem szeretjük egymást eléggé, vagy hogy ez részemről annak a jele, hogy nem is akarok a pasimmal lenni. A közvélemény szerint a külön alvás egy szégyellni való dolog, leginkább a szakítás előszobája. Pedig csak az, aminek látszik: külön alszunk, mert nekünk így jó.
