A vőlegényem és én hagyományokat őrző, de a feszengést keltő, túlzó külsőségektől mentes lagzi mellett döntöttünk. Ez a stílus állt hozzánk közel, és mint utólag kiderült, ez különösen alkalmas volt arra is, hogy a felesleges kiadásokat lefaragjuk, és saját kreativitásunkat használva, takarékosan valósítsuk meg életünk egyik legfontosabb eseményét. A következő hét ponton tudtuk megfogni a legtöbb pénzt:
Nagy pillanatok kis pénzből varázsolhatók
1. Virágok – ajánljuk a cserepes verziót és a bérlést
Egészen elképesztő költségei lehetnek a virágoknak, amikkel a templomot, a házasságkötő termet és a lakodalom helyszínét díszítik. Ráadásul ezek a szemünk láttára már másnapra elhervadnak, ami kicsit olyan érzés, mintha kidobtunk volna egy rakás pénzt az ablakon… Ezen a tételen úgy tudtunk spórolni, hogy az egyházi és a polgári szertartást egy másik pár esketése után tartottuk, így a díszítés árát meg tudtuk velük felezni. Érdemes előre tájékozódni az időpont leszervezésekor a lelkipásztornál és az anyakönyvvezetőnél arról, hogy mikor tartanak menyegzőt más párok az adott helyszínen…
Olcsó, dekoratív és visszaváltható – cserepes futónővény lakodalmi dísznek
A virágokkal kapcsolatban a másik takarékos ötletünk az volt, hogy vágott növények helyett cserepes, egynyári példányokat vásároltunk ipari mennyiségben – ennél fogva nyomott áron. Gyönyörű, fehér színű futópetúniákat választottunk, amik akkor, júliusban igen dúsan virágoztak, és ezért igazán látványos és stílusos elemei voltak a lagzinak. A buli után ezek egy részét megvette tőlünk a szállásadónk, akinél a lakodalmat tartottuk, és kifüggesztette vendégcsalogatónak az erkélyre, a másik részét hazavittük magunknak, egy harmadik adagot pedig visszaszállítottunk a kertészetbe, ahol az eredeti vételárnál egy kicsivel olcsóbban visszavásárolták tőlünk. Mint kiderült, hajlandók lettek volna arra is, hogy bérbe adják a növényeket, vagyis nem kellett volna feltétlenül megvenni őket. Minimum ötven százalékkal kevesebbet költöttünk így virágra, mintha vágott virággal díszítünk.
2. Fotózás – egy jó kép elég
A családi fotóalbumok nézegetése jó dolog, de nincs annál unalmasabb, amikor egy témáról tucatnyi képet kell végigböngészni. Az esküvői fotózáshoz is így álltunk hozzá: nekünk bőven elég, ha kettőnkről és a násznépről egy-egy jó kép készül az esküvő után, a templom kapujában. Ehhez nem kell órákra fotós bérelni, vagyis a dolog fele annyiba kerül, mintha egész este ott kattogtat körülöttünk egy fényképész a lakodalomban. Mivel a teljes rokonság fényképezett a telefonjával az esküvőn, utólag rengeteg fotót kaptunk, így terjedelmes albumot tudtunk szerkeszteni – amit egyébként azóta sem vettünk elő egyszer sem. Ám azt az egyetlen képet, ami templomnál készült, minden nap megnézzük, hiszen most is ott függ bekeretezve falon.
3. Partyhangulat – élő zene csak két órán át
Ha egy buliban jó zene szól és finomak az ételek, akkor már nagy baj nem lehet. Erre a két dologra nagyon figyeltünk, viszont egy profi zenekar, amely nem egyszerűen csak eljátssza hallgathatóan és pontosan a kívánt számokat, hanem még szórakoztatni is tud, vagyonokba kerül. A megfelelőnek ígérkező zenekarok közül a legolcsóbb ajánlata is negyedmillió forint volt, de akadt, aki ennek a dupláját is elkérte volna. Ezt mi erős túlzásnak éreztük, ezért olyan áthidaló megoldást választottunk, ami mindössze 50 ezer forintba került. Összeválogattunk egy pendrive-ra sok-sok órányi zenét, és este 10-ig ez a mix szólt, 10-re pedig meghívtunk egy kitűnő népzenészt a barátjával – egy hegedűst és az őt kísérő brácsást –, aki igazi, lakodalmakba való nótákat muzsikált az asztal mellé állva, a vendégek kérése szerint. Ők két órát játszottak, és megénekeltették az egész násznépet. Az idősebbeknek nagyon tetszett ez, de a fiatalok is élvezték – igazi, hagyományos lagzi hangulat volt, gyönyörű énekekkel és szép tánccal! Mivel felénk az a szokás, hogy éjfél után az idősebb generáció diszkréten elköszön, és átadja a terepet a fiataloknak, a népzenészeket kicsivel 12 után ismét felváltotta az előre összeválogatott zene, és jöhetett a tombolós buli!
4. Ruhák – spórolj a vőlegényen is
Egy menyasszonyi ruha vagyonokba kerül, de a vőlegény felöltöztetése sem olcsó mulatság. Csak ez utóbbira egy szemvillantás alatt kétszázezer forintot elkölthettünk volna, ha új öltönyt, cipőt, ingeket (apropó – minimum két inge legyen a vőlegénynek a lagzihoz!), nyakkendőket, övet, mandzsettagombot vásárolunk. De nem vásároltunk, mivel már volt egy nagyon jó állapotú fekete öltöny és hozzá való cipő is a ruhatárban. (Egyébként tilos új, még hordatlan cipőben lakodalomba menni, mert fel fogja törni a lábad, és ez tönkreteszi az egész eseményt! Egyszóval a cipő legyen ez első, amit már hetekkel az esküvő előtt megveszel magadnak, így lesz időd otthon fokozatosan bejáratnod.) Végül tehát a takarékosság jegyében a vőlegény kapott egy nagyon szép és drága nyakkendőt és két fehér inget, az öltönye pedig szépen ki lett tisztíttatva, és ezzel ki is volt stafírungozva a lakodalmára. Ezzel a húzással legkevesebb 150 ezer forintot spóroltunk, valamint rengeteg időt is, hiszen nem fordítottunk rá többet másfél óránál. Mivel a vőlegény-öltözéken sok pénzt megfogtunk, megengedhettük, hogy az én ruhám teljesen új legyen. Azonban ezen is takarékoskodhattunk volna bérléssel, használt darab vásárlásával, vagy egy régi ruha átalakításával. De nem tettünk, mert egy álomszép ruhát találtam, és ragaszkodtam ahhoz, hogy ebben lépjek oltár elé. Így is lett, és nem bántuk meg. A ruha azóta egy szekrény mélyén becsomagolva várja, hogy valaki a következő generációból felöltse majd a menyegzőjén…
5. Dekoráció – ami ízléses, lehet olcsó is
Rengeteget költhettünk volna gyönyörű dekorációkra is, de ennek legnagyobb része kidobott pénznek tűnt. Az igazság az, hogy legfeljebb az első benyomás szempontjából számít ez a külsőség a vendégeknek, de a lakodalom hangulatát végül egyáltalán nem az fogja meghatározni, hogy milliókért vagy csak tízezrekért díszítették fel a helyszíneket. Érdemes bevetni ebben a témában a kézügyességet és a kreativitást, és tartsuk előtt szem azt a dekorációs alapigazságot, hogy a kevesebb általában több, mert ezzel százezrek takaríthatók meg. A mi dekorációnk szemtelenül egyszerű volt: sok-sok gyertyából, saját gyártású színes lampionokból, valamint papírfüzérekből állt. 10 ezer forintot sem költöttünk rá, igaz, hogy elég sok időt töltöttünk el vele – majdnem egy teljes napot. A lampionok kivágása volt a legkörülményesebb, a gyertyák ügyét viszonylag könnyen megoldottuk: befőttes üvegekbe tettük, és fellógattuk őket ahány helyre csak lehetett: a vendégházra, a faágakra, a sátorba, sőt még a kertben lévő kis tavon is megúsztattunk több tucat teamécsest, ami igazán szemet gyönyörködtető látvány volt. A lagzit ugyanis sátorban, a szabadban tartottuk!
6. A helyszín és a szállás
Igaz, hogy a sátras megoldás kissé kockázatos az időjárás miatt, viszont nagyon hangulatos és takarékos. A sátrat ugyanis a lakodalom után el lehet adni – a mienk például egy aukciós portálon alig 15 ezer forinttal olcsóbban kelt el a vételárnál. Ez tehát olcsó „terembérlet” volt.
Egy sátras lagzi hangulatos és takarékos is
A sátor felállításához olyan helyszínt kerestünk, ami szép, csendes és félreeső – lehetőleg egy vidéki kis települést, ahol a szállások ára nincs az egekben. Egy erdei vadászházra esett választás, mert ez nem csupán arra volt alkalmas, hogy felverjük az udvarán a menyegzői sátrat, hanem arra is, hogy elszállásoljunk benne jó néhány vendéget is. Kibéreltük tehát az egész házat a személyzettel együtt, így „nagyker áron” jutottunk szobákhoz, és a konyhai munkákra, felszolgálásra sem kellett külön fizetnünk. Azoknak a vendégeinknek, akiknek itt nem jutott már szállás, a faluban, a lagzi helyszínétől nem messze találtunk kifejezetten olcsó helyeket. Nem számoltuk ki, hogy ezzel mennyi pénzt is nyertünk, de egy menőbb étteremben és panzióban legalább másfélszer ennyit költöttünk volna pincérekre, szakácsokra, terembérletre és szállásra.
7. Autóbérlés – Kösz, nem!
Nagyon menő dolog egy fehér limuzinból kiintegetni a násznépnek, de mi a saját kis autónkat is alkalmasnak találtuk erre a célra. Így autóbérlésre nem költöttünk egy fityinget sem, a kocsit pedig fátyolban, széles vigyorral a száján maga a menyasszony vezette!
A cikk megjelenését az UniCredit Bank támogatta.
Szponzorált tartalom
