 |
Betegségről árulkodik a póz, amiben alszol |
Anna negyven éve dolgozik az egészségügyben, több tíz éve felelős beosztásban tesz, vagyis tett meg naponta mindent a rászorulókért. Ő az a szakember, aki mindig is szívvel-lélekkel állt a betegágy mellett, aki naptárt, napszakot nem nézve segített, ha segíteni kellett.
„Neki nincs haragosa, őt mindenki rajongásig szereti, és ő az, aki soha, senkitől egyetlen fillért nem fogadott még el a munkájáért. Én már csak tudom, hiszen én is sokáig dolgoztam az egészségügyben, én bizony elfogadtam, beláttam: a kereset kevés a családfenntartáshoz” – mondja elszoruló hangon Gábor, a férj. Ők is hol máshol, mint a kórházban ismerkedtek meg, éppen 16 éve. Anna ott éjszakázott pénteken, szombaton, ahol Gábor dolgozott, igazi, nagy szerelem lett az övék. „Nekem ez a 3. házasságom, korábban még viccelt is Anna ezzel, hogy eddig ötévente váltottam, őt már rendesen túlhordtam, jó lesz iparkodnom. Most azonban már mosolyogni sem tudok ezen, még viccnek is rossz, hogy ne vele legyek” – kezd történetükbe a férfi.
„Tavaly októberben kezdődött, amikor Anna mesélte, hogy véreset pisilt. Rendes, okos egészségügyisként, folyamatos egészségügyi ellenőrzés mellett azt gondoltuk, valami felfázás lehet. Igaz, volt kicsit magasabb vérnyomása is, gondoltunk, elmegyünk egy ultrahangra” – meséli Gábor. Itt kiderült: egy 2,5 centis ciszta éktelenkedik az asszony veséje fölött, de további vizsgálatok vártak még az asszonyra. Az orvos, akivel együtt dolgozott, bekommendálta Annát az egyik professzorhoz, aki megtükrözte, végignézte a hólyagokat is, de nem talált semmi rendkívülit. „Korrekt és rendes volt az orvos, végül is ő ott nem is láthatott belülről sok mindent, hiszen még a ciszta is a vesén kívül volt. Kért a feleségemnek egy MRI-időpontot, ismeretségi alapon, viszonylag sürgősséggel… Április 19-re sikerült a várólistára kerülnünk.” Hogy mi történt, történhetett az asszony szervezetében ezekben a hosszú hónapokban, nyilván ma már senki sem tudhatja, tény azonban: az áprilisi vizsgálat már egy 7-szer 7 és fél centiméteres daganatot mutatott, nyirokcsomóáttétek sokaságával. Aztán már ennek a sokkoló leletnek a birtokában mentek vissza az orvoshoz, aki azonnal műtéti időpontot keresett a naptárjában: az első szabad hely így is május 11-én volt.
„Kinyitották Annát, de kiderült: már minden mindennel összenőtt, az áttét már szinte a teljes szervezetére kiterjedt. Visszazárták. Már nem operálható. Most már két hete kiengedték a kórházból, lesoványodva, végtelenül gyengén, de a szemében ott a küzdés, az akarás. Hívő emberként elfogadta, hogy neki ezt rendelték, elrendeztünk, elterveztünk mindent. Tizenöt éves okos, szép és sikeres közös lányunknak a jövőjéért se kelljen aggódnia… ezek a praktikus, „ész”-dolgok. De nem adunk föl semmit” – mondja a férj, aki egy gyönyörű indián nyárra készül most Annával. Hogy mindent, ami csak szem-szájnak ingere, előteremtsen imádott feleségének. „Tipeg-topog, igyekszik segíteni most is, ha nem figyelek, már a konyhában próbálkozik, pedig én nem akarom. Azt akarom, hogy csak magára figyeljen. Issza a csökkentett deutériumtartalmú vizet, naponta kell egy liter, ami 2200 forint. Aztán hamarosan kap valamilyen újfajta terápiát is. Közben naponta kapom százszámra a különböző linkeket, mindenki segíteni akar. Persze az esélyt nem szabad eldobni, de azzal én is tisztában vagyok: mást mond a szív és mást az ész… A legjobban az a tehetetlen düh feszít, hogy nem tudok segíteni. Hogy nem értem, miért nem kaphatott egy ilyen csodálatos asszony, aki az egész életében az embereket szolgálta, egy picit több esélyt?”
Gábor szerint az ő esetükön az egész ellátórendszer működésének hibája, sokszor végzetes hibája nagyon jól látszik. „Nem értem azt sem, hogyan nem lehet prioritásokat állítani, tudni, kinek sürgős valóban a vizsgálat, a beavatkozás, s azoknak valóban ne kelljen várniuk. Ahogy az is érthetetlen, kinek éri meg pénzügyileg is a halogatás, hiszen nincs olyan betegség, aminek az idő, kezelés nélkül a javára válna, sőt: az többnyire csak sokkal költségesebbé teszi az ellátást” – mondja a férj, aki most a nap minden percében az erejét gyűjti, hogy felesége az ő kínjából, belső harcából semmit se láthasson. Előtte sosem gyengülhet el.
A veserák ritka rosszindulatú daganat, az összes rák kb. 3 százalékát teszi ki az Európai Unióban, ez évente kb. 63 000 új esetet jelent. A gyakoriság azonban erősen növekedő tendenciát mutat. Különösen idősebb korban alakul ki, férfiaknál jellemzően 70–80 éves kor között, nőknél kb. 10 évvel korábban.
A gyógyulási esélyt meghatározza, hogy a daganatot melyik stádiumában ismerték fel s kezdték el kezelni, a rák milyen szövettani típusba sorolható. Általánosságban az mondható, hogy a veserákos betegek teljes gyógyulásának a valószínűsége 40–50 százalék. Ha a daganatot idejében felismerték, s azt még az áttétképződés előtt teljes egészében eltávolították, a felgyógyulási arány ennél számottevően nagyobb is lehet. Ha a daganat felfedezésének időpontjában a tumor még nem törte át a vesetokot, az ötéves túlélési arány – a páciens egyéb adottságaitól függően – 60–90 százalék között mozog. Amennyiben a nyirokrendszert is megtámadta a tumor, már csak 20 százalék, távoli áttétek megléte esetén 10 százalék az ötéves túlélés esélye.
A veserák okai
A veserák oka az esetek döntő többségében ismeretlen. Csak nagyon ritkán, gyermekkori veserákok (Wilms-tumor) esetén tételezhető fel genetikai eredet.
A veserák tünetei és lefolyása
A legjellemzőbb tünet a fájdalom nélkül jelentkező masszív vérvizelés. A húgyutakban megalvadó vér másodlagosan vesegörcsöket és a vizelet elakadását, a vesemedence vizelettel történő megtelését (hidronefrosz) okozhatja. A betegség sokáig fájdalommentes maradhat, így sok esetben a gyorsan növekvő, jól tapintható hasi szövettöbblet hívja fel a figyelmet a veserák lehetőségére. A hashártya beszűrődését a hasvíz (aszcitesz) megjelenése jelzi. Erős, köldökmagasságában jelentkező övszerű fájdalom a hasnyálmirigy érintettségére utal. Magas láz, vérmérgezés oka leggyakrabban a vesemedence gennyedése vagy a másodlagosan érintett gyomor-bélrendszer perforációja. A veserák a véráram útján gyakorta okoz áttéteket. Ilyenkor az áttétek elsőként a tüdőkben, ritkábban az agyban jelennek meg. Sok esetben az első tünet az áttétek által okozott stroke vagy vérköpés. (Bővebb információ itt.)
