Pár napja valami megváltozott: enyhe, de rém idegesítő lelkiismeret-furdalás gyötör. A testemről van szó, pontosabban a szervezetemről, ami 30 év óta egészségesen állja a sarat. Nem bánok kesztyűs kézzel vele, pontosabban nem bánok vele sehogy, mert a világ legtermészetesebb dolgának tartom, hogy hibátlan precizitással működik, visz a hátán. Pár napja azonban másképp nézek a tükörbe, másképp választok ételt, italt. Kata története volt rám hatással.
Judit és Kata – fotó: Kovács Dániel
A fiatal lány 4 éves kora óta 1-es típusú cukorbeteg, élete részévé vált, hogy szervezete egy érzékeny, nagyon finom szerkezet, ami – szó szerint – állandó felügyeletet igényel. Ahogy ő mondja, cukorbetegnek lenni 24/7 szolgálat, 0-24 órás állapot, hiszen a vércukorszint a legapróbb testi, lelki (stressz, menzesz, időjárás, …) hatásokra reagál, ide-oda kileng. A cél a nem cukorbetegekhez hasonló vércukorszint elérése, ami nem lehet sem túl alacsony, sem túl magas – mintha a libikóka mindkét szárát kellene egyszerre a levegőben tartani. Katát ebben egy inzulinpumpa segíti, amit 2002 óta használ. Az inzulinpumpa mobiltelefon méretű kis készülék, ami a bőrbe szúrt kanülön keresztül, akár az igazi hasnyálmirigy, folyamatosan, apró mennyiségekben adagolja az inzulint. De mit sem érne a pumpa, ha nem társulna ehhez egy olyan életvitel, egy olyan étrend, ami abban segíti Katát, hogy vércukorszintje kiegyensúlyozott legyen, és ezzel megelőzze nem csupán a lehetséges rosszulléteket, de megőrizze hosszú távon az egészségét is.
Kata kutatóként dolgozik, s szűk környezetén kívül nem nagyon tudják róla, hogy cukorbeteg, sokan pedig csak találgatják, mi lehet az a kis műszer a zsebében, amit egyvégtében csak 1 órára vehet le, s melynek elrejtése igazán komoly kihívás, ha báli ruháról vagy futófelszerelésről van szó. De megoldja, ahogy azt is, hogy feltűnés nélkül mérje a vércukrát, hogy s.o.s. szénhidrátot juttasson a szervezetébe, vagy csökkentse az inzulint. Megtanult ezzel a betegséggel élni, olyannyira, hogy testének működését, a legapróbb változásokat gyakran intuitív megérzi.
Hogy szemléltessük, miben különbözik egy cukorbeteg ember napja egy egészséges, de egészségét herdáló ember napjától, vagyis az enyémtől, Katával összevetettük egy napunk forgatókönyvét. Íme:
|
JUDIT Reggel Ébresztő: 06:30 plusz kötelező szundi. Tényleges (kínkeserves) kelés 07:30. Reggeli: Mivel legkésőbb 08:00-kor el kell indulnom otthonról, a fél órába nem fér bele túl sok minden, a reggeli például nem, csak egy rövid feketekávé minden nélkül. Mellesleg ma, ha akarnék se tudnék mit reggelizni, a hűtőszekrényem tartalma jelen állapotban ugyanis az alábbiakból tevődik össze: teavaj, csípős csemegeuborka, étcsokoládé, ketchup, gyöngyhagyma és édesanyám házi készítésű baracklekvárja. A hűtőmet ennek ismeretékbenki sem nyitom, helyette intenzíven bambulok 15 percet a konyhaasztal fölött. Nehezen, de összerakom magam, majd 45 percet tekerek a szerkesztőségbe. Amint beérek, az első, hogy készítek magamnak egy újabb kávét. 10:00 – Az éhségtől nagyjából ekkor kezd el korogni a gyomrom: futás le a büfébe egy islerért vagy kakaós csigáért: a tapasztalat azt mutatja, hogy ezekkel a cukor-és szénhidrátbombákkal a gyomrom két órán keresztül mukkanás nélkül elvan; márpedig nálam ez szempont, az étkezést óriási macerának élem meg, sajnos. Na de vissza a mai menetrendhez: munka közben folyamatosan iszom: körülbelül 13:00-ig lecsúszik egy liter víz vagy zöldtea.
Ha rendes vagyok, márpedig 2 hónapja az vagyok, akkor 12:30 körül leszaladok a napi vegetáriánus rendelős kajámért, ami rendszerint főzelék vagy egytálétel. Ma lencsefőzelék volt zöldségfasírttal, amivel a gyomrom megint elvan korgás nélkül pár órát. Éljen! 16:00 óra tájban szinte törvényszerűen bűnözni vágyom, a szervezetem küldi a jelet, hogy túrórudit – vagy más tömény édességet – akar. Mivel a rudiautomatától csak egy emelet választ el, a kísértésnek max az aprópénzhiány állja útját. A napi édesség mellett megiszom még egy liter vizet, plusz a harmadik, egyben utolsó kávémat is.
Estebéd Mivel a vegetáriánus ételt meg a rudit pár óra alatt simán kivégzi a gyomrom, 18:30-tól pedig pilates edzés is van, muszáj ennem. Ma egy szendvicset választok a sarki büféből, amiben van paprika, saláta, paradicsom, felvágott, sajt és majonéz. Egy óra edzés, utána 20 perc szauna, sok víz, majd irány a belváros, ez 40-45 perc kerékpározást jelent.
Bár az étkezést mára letudtam, a napnak még nincs vége: sörözni megyek az egyik barátommal. 20:30-tól 22-ig két pohár búzasört iszom meg és elropogtatunk hozzá két csomag ropit. Otthon lefekvés előtt plusz fél liter vizet kötelező jelleggel magamba erőltetek, ezt mindig megteszem, ha alkoholt iszom. Ellenkező esetben a másnapot ki lehetne törölni a naptárból, használhatatlan vagyok. Fekvés: 23:45-kor |
KATA Reggel Ébresztő: 06:00
Sokszor másfél órával a reggeli után ismét megmérem a cukromat, hogy tudjam, hol járok, sikerült-e jól saccolni a szénhidrátmennyiséget és hozzá az inzulint. Vagy otthon, vagy útközben, esetleg már a munkahelyemen, ahogy éppen kijön – már működik a belső órám, „érzem”, mikor kell mérni. Mikor megérkezem a munkahelyemre, kicsapom a vércukormérőt az asztalra, a magammal hozott gyümölcsöt, gyümölcslevet pedig a hűtőbe teszem. Igyekszem, hogy mindig legyen a hűtőben gyümölcs és 1 literes gyümölcslé, a fiókomban pedig Korpovit keksz – ha esetleg a nap folyamán a vércukorszintem csökkenne (mondjuk a sok rohangálás miatt) és plusz-szénhidrátra lenne szükségem. Az elfogyasztott ételt és a mérési eredményeket a cukornaplómba bejegyzem, hogy aztán a legközelebbi konzultáción legyen mit megmutatni a diabetológusomnak. Kb háromhavonta megyek hozzá, a szükséges rendszeres orvosi kontrollvizsgálatok mellett ő segít feltérképezni, hogy étrendemben és életvitelemben mik a gyenge pontok, esetleg hogyan lehetne még jobb vércukor-anyagcserét elérni – ez a feltétele a hosszú távú szövődmények elkerülésének. Ebéd Ma már szerencsére rengeteg ételfutár cég működik, amelyek alacsony glikémiás indexű (alacsony vércukoremelő hatású) ételeket forgalmaznak és még a szénhidrátértéket is feltüntetik az étlapon. Ebéd előtt megint megmérem a vércukorszintem, gyors fejszámolás, inzulinadás, majd ha kell, ebéd után másfél órával ismét cukormérés. Délután közepén általában kell egy kis energia: kávézás a munkatársakkal vagy éppen egy-két gyümölcs, és plusz inzulin, ha kell. Estebéd Munka után jöhet a mozgás, ma futás a szigeten! Mégpedig teljes menetfelszerelésben: vércukormérő, szőlőcukor és/vagy gyümölcslé plusz szénhidrátnak a biztonság kedvéért, papírok, pénz és pulzusmérő óra, amivel számokká gyúrhatom a mozgást. Mozgás előtt ismét cukrot mérek és átmenetileg csökkentem az adagolt inzulin mennyiségét. A mozgás ugyanis inzulintól független csökkenti a vércukorszintet – így kevesebb inzulin kell ugyanahhoz az értékhez. A lényeg, hogy a mozgáshoz előre idomulni kell: vagy az inzulinszintet kell csökkenteni, vagy plusz szénhidrátot kell enni, esetleg mindkettő. De ma már körülbelül tudom, mennyi mozgás hogyan hat a vércukraimra. Ha mégis azt érzem mozgás közben, a vércukrom nem ideális, gyorsan megmérem. Már kocogás közben is megy, fél kézzel elbánok vele! Ha nagyon lecsökken, tűzoltás, kell pár szem szőlőcukor vagy gyümölcslé. Persze mozgás után is mindig mérek. Vacsora Mivel naponta csak háromszor étkezem, az utolsó a vacsora. Szokásos a menetrend itt is: evés előtt mérés, evés után 1,5 órával megint, ha kell. A kis naplómba pedig mindent felírok. Vagy otthon, vagy futtában eszem valahol: ilyenkor szendvics, péksütemény jöhet szóba, esetleg alma mellé, hozzáadott cukrot nem tartalmazó ivójoghurt – ez utóbbi beszerzése macerás, rengeteget kell keresgélni a pultban, bogarászni a feliratokat. Este Sörözés a barátokkal. A sör folyékony kenyér, sok szénhidrátot tartalmaz, amihez inzulint kell adnom – viszont számolnom kell az alkohol vércukorcsökkentő hatásával is. Újabb fejszámolás és kalkulálás. Fekvés: Cukormérés, hogy jó legyen az éjszaka. Alkoholizálás után kicsit magasabb vércukorral fekszem, mert az alkohol órákkal később vércukorcsökkentő hatással bír – így nem leszek rosszul éjszaka, reggelre pedig ideális vércukorral kelek. |
