Szép emlékű kamaszkoromban leginkább a fesztiválok ideje alatt szembesültem azzal a problémával, hogy mihez kezdjek magammal egy nyilvános vécében. Főleg egy kifejezetten gyanús küllemű nyilvános vécében. Anyukám azt tanította, hogy jól béleljem körbe vécépapírral, és akkor rá lehet ülni, de egyrészt ez elbukhat azon, ha nincs is vécépapír – ami azért elég gyakori jelenség egy nyilvános vécénél –, meg azon is, ha túlságosan koszos az ülőke, és akármennyi papírt teszünk rá, az bizony átázik. Úgyhogy részemről hamar leszoktam erről a megoldásról.
A másik általános javaslat, amire most én is tanítom a lányaimat, hogy félig guggoljunk fölé. Igen ám, de akkor meg visszacsaphat az, amivel nagyon nem szeretnénk érintkezni még véletlenül sem. Harmadjára pedig leginkább azt szokták még mondani, hogy mindig legyen nálunk fertőtlenítő kendő, és kezdjük takarítással a találkozást. Ehhez mondjuk jó, ha gumikesztyű is van kéznél, mert hát ki szeretne hozzáérni bármilyen szinten azokhoz a deszkákhoz? Úgy tűnik, nincs is jó megoldás erre a problémára, egyikkel sem vagyunk kibékülve, ott motoszkál bennünk ilyenkor, hogy most akkor fertőzést kapok épp, vagy sem? Jön a rettegett viszketés elleni plusz gombaölő krém kombinációja a jövő héten, vagy megúsztuk?
Bacilusok mindenhol?
Ahogy megtárgyaltuk a dilemmát az ismerősökkel, és még vettük az internet tudásbázisát is hozzá, azt tudtuk meg, hogy valószínűleg feleslegesen rettegünk ennyire a nyilvános vécéktől. Egy négyzetcenti deszkán ugyanis állítólag csak huszonöt bacilus él. Összehasonlításképp vegyünk a kezünkbe például egy mosogatószivacsot – nyilván használtat –, és máris ötmilllió bacilussal találkozhatunk egy pillanat alatt. Ugye, hogy ehhez képest semmiség egy vécéülőke?
Ehhez még muszáj hozzátennünk, hogy igazából nem is a vécédeszka az, amitől jó eséllyel elkapunk valamit, hanem meglepő módon a kilincs, a csap, a szappantartó és a törölköző. Sokkoló, igaz? Pedig ha belegondolunk, akkor logikus, hogy például egy nyilvános vécé kilincsét mennyien fogják meg, akik ki tudja hogyan – ha egyáltalán – mostak kezet pisilés után.
A vécédeszka persze rejt azért csapdákat, de kis esély van arra, hogy pont onnan fertőzést kapjunk el. (Nem mintha ettől gusztusosabb lenne használni.) Azért megkérdeztünk egy szakembert is.
A legjobb megoldás lépésekben
Mivel már eleve úgy megyünk be a vécébe, hogy megfogtuk annak kilincsét, így az első védekezésünk a kézmosás legyen. Nemcsak utána, de mindenképp előtte is mossunk kezet, és ha már kezet mostunk, lehetőleg ne a kacsónkkal zárjuk el a csapot és nyissuk ki az ajtót a vécéhez menet, hanem inkább a könyökünkkel. Esetleg használhatunk erre a célra papírtörlőt, ha van a vécében. Amikor tiszta kézzel már bejutottunk a veszélyzónába, és szembesülünk a vécédeszkával, még mindig megfutamodhatunk és tartogathatjuk hazáig.
Ha mégis rászánnánk magunkat, akkor viszont a nőgyógyász szerint a legbiztosabb az, ha először fertőtlenítő kendővel – úgyis feneketlen a táskánk, belefér az is – áttöröljük a deszkát, amire jöhet a letakaró papír. Itt nem feltétlenül a vécépapírra gondolt, hanem a drogériákban direkt erre a célra kapható papírokra. Jó, beteszünk egy-két ilyet is abba a táskába, ami mindig nálunk van. Nincs még vége ezzel a kalandoknak, mert miután jól végeztük dolgunkat, alapos kézmosás vár ránk, és még azután is jöhet egy fertőtlenítő zselés bedörzsölés. Csak figyeljünk, nehogy mindezek után megfogjuk a vécéajtó kilincsét, mert akkor kezdhetjük az egészet elölről.
A visszafröccsenés problémakörét is körbejártuk szakértőnkkel. Rendkívül egyszerű a megoldása: mielőtt ráülnénk vagy fölé guggolnánk – mert épp picike táskával vagyunk és se fertőtlenítő kendő, se letakarópapír nincs nálunk –, azelőtt egy gombóc vécépapírt dobjunk a vécécsésze lefolyójába, így aztán már tényleg minden veszélyforrást elhárítunk a legjobb tudásunk szerint. Majd készüljünk fel, hogy mindezt hogyan magyarázzuk el kislányunknak, és hogyan beszéljük meg vele, hogy otthon ezt a tortúrát nem kell végigcsinálnia…
