Még az is lehet, hogy túl sokat sem eszik. Az ekkora súlytöbbletnek általában a helytelen táplálkozási szokásokon túl van lelki oka is.
Ezért mentem el én is pszichológushoz, és ezért gondolom azt, hogy sikeresen ilyen nagy súlytól csak úgy lehet megszabadulni – és meg is tartani az ideális súlyt -, ha az életmódváltás mellett pszichoterápián is részt veszünk, és felderítjük, hogy mi áll a háttérben.
Nálam például a gyerekkori bántalmazás, egy verekedős nevelőapa, és a biztonság teljes hiánya volt az, ami nagyban befolyásolta a hatalmas súlytöbbletet, ahogy ez világossá vált számomra a pszichológusomnál.
Egyfajta védelmi hájat növesztettem magam köré.
Már beindult a fogyásom, amikor eljutottam a dokinőmhöz, de a mai fejemmel ezzel kezdeném, mert nagyban segítette a további kilók leadását. Ahogy kibogoztam a bennem rejlő mintákat, problémákat, úgy vált egyre könnyebbé a fogyás.
Átmentem én a nagy fogyás előtt minden kúrán, a káposztalevestől a 90 naposig kipróbáltam mindent, de az összes próbálkozásnak az lett a vége, hogy visszajöttek a leadott kilók. A legnagyobb ilyen irányú projektem az volt, mikor bevonultam a Sportkórházba a 600 kalóriás, bentlakásos programra. Ott az alig evés mellett rengeteget mozogtunk, ami arra jó volt, hogy láttam, 127 kilósan is van remény, tudok még sportolni, de az ott elhagyott kilók is szépen visszakúsztak. A program meg olyan fájdalmas volt számomra, hogy inkább nem vetettem bele magam még egyszer.
Ezek után szültem két kislányomat 25 és 27 évesen, ám érdekes módon velük már nem híztam – szerintem azért, mert már nem volt hova hízni –, tartottam a csodás 127 kilót. A fordulópont akkor következett, amikor gyes után visszamentem dolgozni.
Öt éve, mikor elkezdtem újra munkába járni, arra emlékszem, hogy
mélységesen szégyelltem magam
a külsőm miatt. Olyan érzésem volt, mintha nem is a saját testemben lennék, mintha ez egy torz csomag lenne, ami nem hozzám tartozik. A szégyenérzet és ez az idegen test érzet annyira erőteljes volt, hogy szerintem ennek hatására egyik napról a másikra átkattant valami a fejemben. Mintha átbillent volna egy kapcsoló: nem kell nekem így élni, a saját testemet akarom, ami illik a kis lelkemhez.
Megszületett tehát a belső motiváció, és az elhatározás. Amint ez megvolt, már nem volt fájdalmas, nem volt kényszer, hogy nekem le KELL fogynom, hanem egy magától értetődő folyamattá vált, hogy mindent megtegyek érte. Nem volt olyan, hogy mit szabad és mit nem szabad enni, meg bűnözés a csoki, lelkifurdalás a kaja miatt, hanem egyszerűen ezek azzá alakultak, hogy mi a jó nekem és mi nem.
A fogyásom módszerének esszenciája, amit dietetikussal egyeztettem, ezt javaslom egyébként mindenkinek, mielőtt életmódot váltana:
- Felezett adagok: bármennyit is ettem volna az addig is megszokott kajákból, azt lefeleztem.
- Három óránként ettem maroknyi adagokat.
- Lecseréltem szép lassan a hozzávalókat egészséges alapanyagokra: teljes kiőrlésű kenyér, de leginkább semmilyen kenyér, semmi cukor, csokiból 70-90% kakaótartalmú, rizs helyett megismerkedtem a kölessel, hajdinával, kuszkusszal és társaival.
- A tejet kiiktattam teljesen, helyette kávétejszínt javasolt a dietetikus. Maximum két kávéba naponta.
- Napi 3-4 liter folyadék: ezt én lúgosító teákból (zöld tea, csalántea, citromfűtea), citromos vízből, zöldárpafűből, vízből állítottam össze, nem flancoltam csodaitalokkal.
- Összegyúrtam a lúgosító és a paleo étrendet, ebből a kettőből veszem a recepteket. Délelőtt csak gyümölcsöt eszem, ebédre valamilyen lúgosító vagy paleo étel, uzsonnára zöldség, vacsorára fehérje.
- Mindig volt egy motivációs nadrágom, ami épp egy számmal kisebb, mint ami jó lett volna rám. Ezeket próbáltam fel hétről hétre, és ha belefértem, akkor volt nagy öröm és boldogság.
- Egy napot adtam magamnak a héten, amikor azt ehettem, amit csak akartam, ilyenkor rántott hús, lángos, fagyi belefért. De végül sosem használtam ki és nem ettem hülyére magam, mert nem akartam elrontani az adott hetemet kilók szempontjából. De a tudat ott volt, hogy megtehetem, csak épp nem akarom megtenni.
Azt hiszem az egész sikeres fogyás mögött ez a lényeg: nem az van, hogy “nem szabad” meg “tiltott élelmiszerek”, hanem az van, hogy én úgy DÖNTÖK, hogy nem akarok olyat enni, ami nekem nem tesz jót. Mindent szabad, csak számolni kell a következményekkel. A fogyás tehát úgy kezdődik fejben, hogy felelősséget vállalok a saját hurkáimért. Lehet persze fogyni mozgás nélkül, csak az ételek lecserélésével,
de akkor lógni fog mindenféle bőre az embernek.
Így is lóg kicsit a karomon és a hasamon a bőröm, de ez legyen az életben a legnagyobb bajom. Tudom, honnan indultam, legalább a kis bőreim emlékeztetnek a saját sikeremre.
Ilyen nagy testtel elkezdeni mozogni persze nem is olyan egyszerű. Az elején én például nem mertem kimenni az utcára melegítőben kocogni, mert annyira szégyelltem, hogy kövér vagyok. Inkább mindig úgy tettem, mintha sietnék valahová, így keringtem minden nap a lakótelepen a háztömbök között gyors gyaloglásban, zenével a fülemben, utcai ruhában. Ezen kívül pedig minden alkalmat megragadtam, hogy mozgást vigyek minden tevékenységembe. Ha csak munkába mentem, azt is úgy tettem, hogy minél gyorsabban gyalogoltam, nem ültem le a buszon, a megállóban lábujjhegyezős vádligyakorlatokat végeztem.
Amikor az első 10 kiló leszaladt 1 hónap alatt, akkor már otthon elkezdtem Norbi duci tornájára ugrabugrálni. Majd a 20 kiló mínusz után merészkedtem le az edzőterembe, aerobik órára, ahová sokáig heti háromszor jártam. Innen vezetett az utam a csikung és tae-bo felé, egy barátnőm invitálására. Ez a két mozgásforma azóta is nagy szerelmem.
Társaságban könnyebb
Mivel itt nem 3 kilóról van szó, amit egy hét alatt leéhezik magáról az ember, hanem 2 évig tartó folyamatról, ami közben nem szabad feladni, így muszáj, hogy támogatóink legyenek. Nekem voltak társaim a fogyásban, két barátnőm is épp hasonló projektben volt, igaz, nem ekkora súlytöbblettel. Ám így is rengeteget számított, hogy tudtam velük erről beszélni akár naponta, hogy ki mit evett és mozgott aznap. Illetve egy nagy fogyás programban is indultam, ahol ugyanilyen nagy súllyal küzdők vettek részt, velük is hétről hétre tartottuk a kapcsolatot, megbeszéltük, ki hol tart. Lehetőségek vannak mindenfelé, csak meg kell keresni a társaságot hozzá.
Az már csak adalék, hogy ahogy helyére rázódott a fejemben a súlyom kérdésköre, úgy vettem kezembe a sorsomat párkapcsolatilag, munkahelyileg is, és indultam el egy olyan élet felé, amiben jól érzem magam. Mert minden összefügg mindennel.
