Napestig tudnék mesélni arról, hogy milyen az, amikor nem egészséges az étellel a kapcsolata valakinek. Átestem rajta, évekig gyötrődtem a saját étel-csapdámban, amikor minden falattól híztam a fejemben legalább 5 kilót. És persze a valóságban is csak egyre terebélyesedtem, miközben azt éreztem, hogy én minden erőmmel azon vagyok, hogy lefogyjak. Ezt a 8 mondatot látva, így utólag ráébredtem, hogy pont ezt műveltem én is, és többek között ezeket a mondatokat kellett elhagynom ahhoz, hogy egészségesen álljak az étkezéshez és tulajdonképpen fogyókúra nélkül leadjam azt a potom 45 kilónyi feleslegemet.
1. “Bűnöztem ma.”
Ne ítéld el magad, mint valami köztörvényes bűnözőt, csak azért, mert ettél valamit, ami szerinted tiltólistás. A bűntudat és a hiányérzet a két legerősebb motiváció bennünk a túlevésre. Ezzel a mondattal könnyen belekerülhetünk az “evés-megbánás-ismétlés” ördögi körébe a pszichológusok szerint. Azaz a végtelenített fogyókúra vár ránk, ami akár életfogytig is tarthat. Helyette inkább együnk azért, hogy tápláljuk a testünket, és hogy élvezzük az ízeket.
2. “Nem kellene ezt megennem.”
Az evés élményét így negatív gondolatokkal társítjuk, és ahelyett, hogy a szánkban lévő ételnek örülnénk, már azt tervezgetjük fejben, hogy hány vacsorát hagyunk majd ki, vagy hány plusz kört futunk ma este miatta. Ezzel azt érjük el, hogy az edzés büntetéssé válik, és azt érezzük majd, mintha ki kéne érdemelnünk az evéshez való jogot. Helyette inkább bűntudat nélkül, lassan és megfontoltan üljünk neki az ételnek.
3. “Nekem tilos ilyet ennem.”
Ami pedig tilos, azt még inkább akarjuk. Mindennel így van ez, nemcsak az étellel. Ha tiltják, akkor sokkal jobban vágyunk rá. Ne legyenek tehát tiltólistás élelmiszerek, inkább állítsuk át magunkban a “mindent szabad, csak nem mindegy mikor” elvre az étkezést. Ha nem csinálunk rendszert például a nutellás palacsintából, hanem heti egyszer eszünk egyet, akkor semmilyen hatással nem lesz a fogyókúránkra, maximum aznap 10 dekával kevesebbet fogyunk.
4. “Elszúrtam.”
Hagyd a perfekcionizmust másra! Egyébként az élet minden területén érdemes felszámolni magunkban a tökéletességre való törekvést, mert csak szégyenérzet és bűntudat jár a nyomában, elégedettség biztosan nem. Ha egy nagy kudarcként értékeljük az egész napunkat fogyókúra szempontjából, amiért még három szem krumplit ettünk este, akkor magunk alatt vágjuk a fát, és csak nagy evészet lesz a vége. A dietetikusok szerint jellemzően 500 kalória túlevés, ha ilyen kudarcélménnyel társul, akkor átlag 2000 kalóriás túlevéshez vezet. Nyugodtan mondhatnánk ehelyett azt magunknak, hogy “többet ettem, mint szerettem volna, de nem nagy dolog, legközelebb majd jobban ügyelek, hogy lassan és odafigyelve egyek.”
5. “Hétfőn újrakezdem.”
Jellemzően a fogyókúrázók egyik leggyakoribb hibás gondolatmenete, hogy ha úgy érzik, többet ettek, mint kellett volna szerintük, akkor az egész hetüket elrontva érzik. Ha tehát kedden véletlenül egy mekiben kötünk ki, akkor lemondóan legyintünk, és jövő hét hétfőig már nem is folytatjuk a kúránkat. Pedig egy kihágás nem jelenti azt, hogy a sarokba kell vágni az egész hetet, nem kell nagy feneket keríteni neki, csak a következő étkezést már a helyes mederben folytatni tovább.
6. “Ezt most megérdemlem.”
Rendkívül fontos tudatosítani magunkban, hogy mindig megérdemeljük az ételt. Azért van az étel konkrétan, hogy életben maradjunk, tehát nem kell engedélyezni magunknak azt, hogy együnk. A “megérdemlem” szócska pedig különösen veszélyes, mert magában rejti a jutalom fogalmát, márpedig ha jutalmazzuk magunkat az étellel, akkor egyenes úton haladunk az étkezési zavar felé. Nem oldja meg a problémákat, nem enyhíti a fájdalmat, és nem lesz tőle jobb az élet sem.
7. “Nem tehetek róla, cukorfüggő vagyok.”
Ha elég sokat mondogatjuk magunknak, hogy cukorfüggők vagyunk, és hogy nekünk erre márpedig szükségünk van, akkor előbb-utóbb önbeteljesítő jóslattá válik, és tényleg azok leszünk. Olyan mondat ez, amivel szinte utasítjuk az elménket, hogy hogyan viselkedjen, ebben az esetben például kívánja a cukrot szüntelenül. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy bizonyos ételek átvegyék a hatalmat felettünk, emlékeztessük magunkat, hogy miénk a szabad döntés joga az étel felett is, ugyanúgy, mint az életünk más területein.
8. “Egyszerűen nem tudok az étvágyam felett uralkodni.”
Tipikusan azt a helyzetet teremtjük meg magunknak ezzel a mondattal, amiben minél jobban küzdünk, annál nehezebben tudunk uralkodni az étvágyunk felett. Nem az étel dönt, hanem mi döntünk, hinnünk kell abban, hogy az irányítás nálunk van, és képesek vagyunk a legjobb döntéseket hozni a saját érdekünkben. Az étel, az evés és a fogyókúra sem az ellenségünk, állítsuk a testünk és lelkünk szolgálatába.
