Csak az elmúlt évtizedben ezreknél okozott kiütéseket, hasgörcsöket, de akár légzési nehézségeket vagy halált is egy kullancsfajta csípése. A hátán lévő, Texas állam alakjára hasonlító foltról texasi kullancsnak (lone star tick) nevezett élősködő ugyanis képes rá, hogy „átprogramozza” az emberi immunrendszert, amelynek hatására akár életveszélyes allergia is kialakulhat a vörös húsokkal szemben.
A kullancs a hátán látható foltról kapta a nevét (bár pont ez kevésbé hasonlít Texasra) (Fotó: CDC.gov)
Valójában nem a hús váltja ki az allergiát, hanem a galaktóz-alfa-1,3-galaktóz (röviden alfa-gal) nevű szacharid, amely megtalálható a vörös húsokban. Bár a texasi kullancs – neve ellenére – nem Texasban honos, hanem inkább az USA délkeleti államaiban, a kutatók nemrég arra figyeltek fel, hogy az allergiás esetek már más, északabbra fekvő államokban is megjelentek (Minnesota, New Hampshire, stb.). A tudósok egyelőre nem tudják, hogy a kullancs élőhelye kezdett kibővülni, vagy esetleg más fajoknál is megjelent az allergiát okozó vegyület.
Thomas Platts-Mills a University of Virginia kutatójaként már a kilencvenes években találkozott a húsallergiával, akkor azonban még nem igazán tudott mit kezdeni a jelenséggel. Egészen 2004-ig nem is nagyon foglalkozott vele, amikor hasonló tüneteket mutató páciensek egész csoportjára bukkant. Utóbbi esetben azonban nem hús okozta az allergiás reakciókat, hanem egy cetuximab nevű rákellenes gyógyszer. Bár a szer a daganatok gyógyításában hatékonynak bizonyult, Platts-Mills azt tapasztalta, hogy a délkeleti államokban élő betegek esetében tízszer gyakoribb volt a viszketéssel és duzzanatokkal, valamint vérnyomáscsökkenéssel járó mellékhatások kialakulása.
Mivel a földrajzi közelség volt a leggyanúsabb összekötő kapocs, a kutató a gyógyszer gyártójával karöltve vizsgálódni kezdett. A húsallergiás pácienseket megvizsgálva felfedezték, hogy a csoport 80 százalékát korábban megcsípte már a texasi kullancs. A vizsgálatból kiderült, hogy ennek eredményeként a szervezetükben hússzorosára nőtt az alfa-gal antitestek száma. Platts-Mills és kollégái ebből arra következtettek, hogy a kullancs olyan vegyületet juttat az emberi szervezetbe, amely átprogramozza az immunrendszert, hogy az alfa-gal molekulákat innentől tekintse ellenséges betolakodóknak. Ennek hatására az érintettek szervezete hatalmas adag antihisztaminnal védekezik a vörös húsok fogyasztása után.
Egyelőre még nem tudják, hogy pontosan mi ez az anyag, mivel a kullancs nyálában rengeteg olyan bioaktív vegyület található, amelyek segítik az élősködőt abban, hogy minél hosszabban szívhassa áldozatai vérét anélkül, hogy felfedeznék. A kutatók arra következtetnek, hogy egy olyan molekuláról lehet szó, amely nagyon hasonlít az alfa-galra, emiatt az emberi szervezet innentől parazitaként tekint a szacharid-molekulákra. De nem zárták ki annak a lehetőségét sem, hogy a kullancs esetleg egy eddig ismeretlen baktériumot vagy vírust visz be az emberi szervezetbe, amely kiváltja az allergiás reakciót. A tudósok mindenesetre élénken érdeklődnek a jelenség iránt, mivel jelenlegi tudásunk szerint ez az egyetlen olyan eset, amely genetikai háttértől függetlenül minden embert érint, aki valaha kapcsolatba került a texasi kullanccsal.
„Van valami egészen különleges ebben az élősködőben – nyilatkozta a Wired magazinnak Jeff Wilson, Platts-Mills immunológiával, allergiákkal és asztmával foglalkozó kutatótársa. – Az allergiák kialakulásában általában olyan tényezők játszanak szerepet, mint a gének és a környezeti faktorok kombinációja. A texasi kullancs esetében azonban mindez egyáltalán nem számít: elég egyetlen csípés, hogy az áldozat nagyon-nagyon allergiássá váljon.”
A kutatócsoport egyelőre nem tudja, mekkora tömegeket érinthet a jelenség, mivel az ismert esetek száma egyelőre nem elég magas ahhoz, hogy komolyabb figyelem irányuljon a kullancsra. Intő jel azonban, hogy már a parazita élőhelyén kívül is megjelentek hasonló allergiás esetek, amelyekre egyelőre nincs ellenszer.
