12 liternyi tiszta szesz fejenként: alkoholfüggők országa vagyunk

Magyarországon szinte mindenki iszik. Ehhez nem kellenek felmérések, nem kell bekérni a KSH adatait, nem kell abból becsülni, hányan halnak meg májzsugorban. Elég megnézni azt, milyen szemeket meresztenek arra, aki visszautasít egy koccintást: „kösz, nem iszom”. Ő a csodabogár, az érthetetlen, a „fura”, miközben az „alkoholista” szó lassan új értelmezést kap. Hiszen sokan vannak – átlagos emberek –, akik hetente többször söröznek, boroznak, akár naponta kinyitnak egy üveggel. Ők vajon elindultak a lejtőn, vagy csupán „lazulnak”?

Ebben a cikkben azt foglaljuk össze, a magyarok mennyit és hogyan isznak alkoholt. Időnként használjuk majd a szót: alkoholista – de ez megtévesztő. Mert pont ez a lényeg: a stressz akkora mértékű manapság, az embereknek olyan magas fokon kell teljesíteniük mind a munkában, mind a magánéletben, annyi gondjuk van a megélhetéssel, miközben annyira vágynak a boldogságra, hogy az úgynevezett szociális, vagyis a társadalomban elfogadható mértékű ivás egyre többeknél súrolja a függés kategóriát. Sok magasan képzett, jó állással, egzisztenciával rendelkező szakember, családapák, családanyák vagy épp fiatal, diplomás szinglik, középiskolások, egyetemisták nyúlnak napi szinten a pohárhoz, vagy isszák magukat időnként hányós-fejfájós öntudatlanra – szórakozás, kikapcsolódás címén.

Hányan iszunk?

Az alkoholfüggők számát csak becsülni lehet, a becslések pedig általában 800 ezer-1 millió fő körül kalkulálnak. Az országok összehasonlításához a szakemberek általában a májbetegségben meghaltak számából indulnak ki, ennek alapján hazánk második a „világranglistán”. Egy tizenhét országot vizsgáló kutatásban (Erasmus University Medical Center) viszont azt találták, hogy ha minden alkohollal összefüggésbe hozható halálnemet figyelembe veszünk, akkor sajnos elmondható, hogy

Európán belül Magyarországon halnak meg a legtöbben az alkoholfogyasztás miatt.

Különösen magas (27%-os!) az alkohol okozta halálozás a 35–64 éves férfinépességben (WHO-adat). Becslések szerint nagyivó a társadalom ötöde, és alkalmi ivó a fele. A pszichiátriai és addiktológiai gondozókban pedig a segítségre szorulóknak csak töredéke jelenik meg.

Mennyit iszunk?

Ha nem az alkoholisták számát nézzük, hanem azt, hogy összesen mennyi pia fogy, azt mondhatjuk, a túlzott alkoholfogyasztás főként a fejlett országok problémája, ezen belül is Európa az igazi nagyivó. A legtöbb szeszt fogyasztó húsz ország közül tizenhat európai, Magyarország a negyedik helyen áll a maga egy főre jutó 12 liter körüli fogyasztásával (világszinten a tizedik). Itt ne sörre vagy borra gondoljunk, hanem minden típusú alkohol tiszta szeszre átszámított változatára! Ezt a mennyiséget hazánk már a nyolcvanas években megközelítette: a szocializmus évtizedeiben egyre többet és többet ittunk – főként sört és töményet. Aztán némi csökkenés és stagnálás következett, majd 2001-től ismét növekedés, és végül 11 liter fölött stabilizálódott a hazai alkoholfogyasztás.

Egy, a 18–54 éves felnőttek országos reprezentatív mintáján készült kutatás (Kutatás az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról [Elekes, Paksi]) eredményei szerint 

a felnőtt lakosság túlnyomó többsége (85%) fogyaszt valamilyen rendszerességgel alkoholt.

A férfiak 44%-a és a nők 12%-a heti gyakorisággal. A férfiak 17 %-a a megelőző hónapban is legalább egyszer volt részeg, a nőknél ez az arány nem éri el a 3%-t. Az egy-egy alkalommal elfogyasztott szokásos mennyiség a férfiaknál 47 ml, a nőknél pedig 26 ml tiszta szeszt tartalmazó alkohol volt, amely mennyiség „mindkét nemnél meghaladja a magyarországi egészségügyi szakemberek által elfogadhatónak tartott mennyiséget, de nem éri el a szakirodalomban vagy nemzetközi szervezetek által leggyakrabban elfogadhatóként említett 50 ml-es mennyiséget”. (Elekes Zsuzsa, 2004). A kutatásban azt is megállapították, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége bizonyos mennyiségű alkoholt elfogadhatónak tart baráti összejövetelekkor, ünnepléskor, étkezéskor, és nem kevesen vannak azok sem, akik ilyen alkalmakkor a berúgást is elfogadhatónak tartják.

Mit iszunk?

A nyolcvanas évek közepén még az összes alkoholfogyasztás közel fele, 47%-a tömény ital formájában történt, ez az arány mára szerencsére 32%-ra csökkent, de ez még mindig jelentős. A sör népszerűsége egyre nő – Magyarországon ebből az alkoholból fogy a legtöbb. A férfiak toplistája: sör, bor, tömény. A nők inkább „borosak”, vagy rövideznek – sőt, tiszta szeszben számítva az utóbbi vezet náluk –, a sör az utolsó helyen van.

Hogyan iszunk?

A kutatók megkülönböztetnek északi „száraz” és mediterrán „engedékeny” alkoholfogyasztási stílust. Utóbbiak gyakran isznak kisebb mennyiségeket, a száraz kultúrában élők ritkábban, de akkor sokat. Nos, mi, magyarok ötvözzük a kettőt: gyakran és sokat iszunk – állapítja meg Elekes Zsuzsa Alkohol és társadalom című könyvében.

Miért iszunk?

„Erős testi hajlamra ráépülő lelki indíttatás, mely öröklött és környezeti tényezőkön is múlik” – így fogalmaz a WHO az alkoholizmus gyökeréről. A mindennapok válaszai viszont egyszerűbbek:

nyitottabb viselkedés, könnyebb kommunikáció – a férfiak háromnegyede, a nők fele azt mondja, hogy ezért iszik.

Elekes Zsuzsa megállapítása szerint azonban aki csak akkor tud bekapcsolódni a társaságba, ha iszik, az nem társasági ivó. A serdülőkorban követett minták e téren is kihatnak egy egész életre. A középiskolások fogyasztása is évről évre nő a kilencvenes évek óta. Náluk a motiváció a meghosszabbított gyerekkor, a felelősségvállalás elodázása lehet a szakemberek szerint.

Kik isznak?

Az ESPAD-kutatás hazai adatai szerint a 16 éves diákok 93%-a fogyasztott már legalább egyszer alkoholt az életében, ami nagyjából megfelel az európai átlagnak. Gyakoriság és mennyiség tekintetében sincs jelentős különbség fiúk és lányok között – kivéve a szélsőségekben. A kérdezést megelőző hónapban a diákok 58,7%-a ivott alkoholt (42%-uk töményt), 14,2% legalább hat alkalommal és negyedük egyszer részeg is volt. Az ennél is többet ivók között már – ha kicsivel is, de – többségben vannak a fiúk.
A lányok a kilencvenes években kezdték „behozni” a fiúkat, és ez a nők egészségügyi értékein is meglátszik: a nők aránya jelentősen nőtt a májzsugorodásban meghaltak száma alapján becsült alkoholisták között. Az utolsó adatok szerint az alkoholistáknak egynegyed része nő.

Ki számít függőnek?

Az addiktológiai szakma ismeri a „magasan funkcionáló alkoholista” fogalmát. Ők azok, akiknek jól fizető munkahelyük, családjuk és konszolidált baráti körük van, az ital azonban ott van szinte minden egyes napjukban.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint komoly károsodás és a függőség kialakulásának veszélye nélkül egy felnőtt férfi napi 40 gramm tiszta alkoholnak megfelelő mennyiségű italt ihat meg, vagyis legfeljebb egy deci töményet, 3-4 dl bort vagy két üveg sört. A nőknél ennek fele, 20 gramm a határ. Sok szakember azonban nem mennyiséghez köti ezt. Szerintük az már függő, akinek az ivás a napi rutin része, és nélküle nem képes ellazulni, stresszt oldani és kikapcsolni-kikapcsolódni.

Demetrovics Zsolt addiktológus szerint függőség minden olyan viselkedésforma, amely átveszi a hatalmat az adott személy fölött, vagyis az illető nem tudja kontrollálni, hanem kényszeresen újra és újra végrehajtja, és amely akár rá, akár a környezetére nézve káros következményekkel jár. (Ezen belül kémiai függést okoz minden pszichoaktív szer, vagyis ami a központi idegrendszeren keresztül hat – ilyen az alkohol is.  Pszichés függőség pedig az, amikor a szert a kellemes közérzet és élmények iránti vágy miatt alkalmazza az illető.) Mások kiegészítik az addikció meghatározását a leszokási próbálkozásokkal – vagyis szerintük függő az, aki már többször sikertelenül próbált leszokni –, illetve azzal, hogy központi kérdéssé vált.

Alkoholbetegnek pedig azt tartják, aki az ital nélkül nem képes a mindennapi életvitelére. Például nem tud aludni vagy dolgozni nélküle. A „szociális ivó” csak alkalmanként iszik, de anélkül is működőképes.

Ismert még a „nagyivás” fogalma. Ez két-három napos folyamatos ivást jelent, amikor az illető semmi mással nem foglalkozik, de ennek számít minden olyan alkalom, amely teljes lerészegedéshez vezet. Az orvosok szerint nőknél ehhez az kell, hogy valaki négy italt igyon meg gyors egymásutániságban, férfiaknál 5-6 a határszám.

Egy, a 18–54 éves felnőtteket megkérdező országos reprezentatív kutatás eredményei szerint a férfiak egyharmadával, a nők 13%-ával fordult elő legalább egyszer a megelőző évben valamilyen, az alkoholfogyasztásra visszavezethető probléma (fejfájás, émelygés, a beszéd és járás nehézsége) (Elekes 2005a).

Hová vezethet a súlyos függőség?

Az alkoholfogyasztás sok krónikus és halálos betegség kockázati tényezője. A májkárosodás mellett szív- és érrendszeri betegségeket és rákot okozhat, akut mérgezéshez vezethet, de az öngyilkosságok negyedének, a szájüregi rákok, mérgezések, epilepsziás esetek és balesetek ötödének hátterében is ez áll. De persze legalább ilyen károsak a társadalmi hatások: a családok széthullása, a családon belüli agresszió vagy az ittas vezetés okozta balesetek. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az alkohol világszerte 3,3 millió halálesetért felelős évente – ez az összes haláleset 5,9 százaléka.

Lehet, hogy alkoholista vagyok?!

Fennáll az alkoholbetegség veszélye annál, akinél az alábbi jelenségek közül legalább három tartósan jelen van vagy sokszor előfordult az elmúlt 12 hónapban:

  •  Kontrollvesztés: az alkohol ereje uralhatatlannak tűnik
  • Sóvárgás az alkohol után
  • Beszűkült életvitel: csak az ivás számít
  • Emelkedik a küszöb: egyre többet kell inni a kívánt hatásért
  • Fizikai elvonási tünetek (kézremegés, verejtékezés, szapora szívverés, álmatlanság)
  • Tudatos ivás: tudom, hogy árt, de folytatom
  • Sikertelen leszokási kísérletek
  • Komolyabb testi tünetek: érrendszeri, máj-, illetve emésztőszervi problémák
  • Munkanapokat kénytelen kihagyni az ivás vagy másnaposság miatt
  • Nem megy a lazítás alkohol nélkül
  • Reggel iszik
  • Egyedül iszik
  • Otthon iszik
  • Lerészegedik olyankor, amikor nem tervezte
  • Elrejti az italt, vagy letagadja, hogy ivott


A rajzokat Rátkai Kornél készítette.