Mikor kutatók rájöttek, hogy komoly összefüggés van a függőségekre való hajlam és az ADHD között, mindenki a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarra felírt gyógyszerekre mutogatott. Az ADHD kezelésére adott legnépszerűbb gyógyszerek ugyanis stimuláns hatásúak, vagyis lényegében hasonló folyamatokat indítanak el az agyban, mint például a kokain vagy az amfetamin. Még az érzés is egészen hasonló: megnövekedett koncentrációs képesség és fokozott éberség – olyasmik, amik az iskolapadban legalább annyira jól jönnek, mint egy hajnalig tartó technobuliban. Kézenfekvőnek tűnt tehát tovább démonizálni a sokak által amúgy is kétkedve szemlélt készítményeket, és kikiáltani, hogy az ADHD-gyógyszerek nyílegyenesen vezetnek tovább a kokain-túladagolásig. Csakhogy ennek épp a fordítottja igaz.
Ahhoz, hogy megértsük, mi köze van a (stimuláns) drogoknak a figyelemzavarra felírt gyógyszerekhez, azt kell látnunk, hogy milyen folyamatok működnek az agyban, mikor valamelyiket beszedjük. A kokain talán a legismertebb dopaminvisszavétel-gátló, vagyis nem engedi, hogy a dopamin nevű neurotranszmitter kiürüljön a szinapszisokból, ettől pedig magabiztosabbnak, motiváltabbnak, nyitottabbnak érezzük magunkat. Ugyanez a mechanizmus működik egyébként az SSRI-típusú antidepresszánsok esetében, csak ott egy másik neurotranszmitter, a szerotonin visszavételének gátlása okozza a stabil jókedvet. Az amfetamin szintén a dopamin szintjét turbózza fel, ahogyan az ADHD-ra felírt stimuláns gyógyszerek is – a dopamin felel tehát azért, amikor az igazi amfetaminfüggő hosszú órákon keresztül magyaráz tágra nyílt szemekkel, és azért is, amikor egy figyelemzavaros kamasz végig tud ülni egy órát. Van azonban egy elég fontos különbség.
A drogok többnyire elképesztően gyorsan, percek alatt az egekbe nyomják a dopaminszintet, míg a gyógyszerek fokozatosan, úgy egy óra alatt építik fel. Ugyanúgy a „lejövetel” is egészen más: a kokain vagy amfetamin hatásának elmúlása után hirtelen zuhanunk vissza a valóságunkba, míg a gyógyszereknél a leszálló szakasz is elnyújtott. Arról nem is beszélve, hogy a gyógyszerek sokkal alacsonyabb dózisban, szabályozottan adagolják a stimulánsokat (például az amfetamint). Több kutatás is bizonyította már, hogy a gyógyszerek – a megfelelő, előírásos használat esetén, persze – nem alakítanak ki függőséget, és mikor a kutatók jobban megvizsgálták a helyzetet, rá kellett jönniük, hogy nem is azokból az ADHD-sokból lesznek drogfüggők, akik hosszú éveken keresztül szedték a gyógyszereket, hanem azokból, akik egyáltalán nem kaptak kezelést.
Próbáljuk elképzelni, milyen érzés mondjuk egy amúgy is kicsit kirekesztett, önbizalomhiányos kamasznak, mikor először próbálja ki az amfetamint, és megérzi, hogy milyen, amikor képes koncentrálni egy bonyolult beszélgetésre, vagy akár hosszú órákon keresztül leköti a figyelmét egy könyv. A drog azt a deficitet pótolja, ami egész addigi életét megkeserítette, ettől az élménytől pedig nem könnyű megválni. Az ADHD-sok amúgy is sokszor kifejezetten keresik azokat az intenzív, új ingereket, amelyek képesek még az ő figyelmüket is megragadni, mindezeket összevetve pedig már nem is annyira meglepő, hogy az ADHD-soknál akár háromszor-ötször nagyobb lehet a függőségekre való hajlam. Újdonságokat és kockázatot kereső természetük miatt ráadásul nem is csak a gyorsítókra szoknak rá könnyebben – ugyanúgy nagyobb eséllyel lehet alkoholista, játékfüggő vagy heroinista is egy ADHD-s felnőttből.
Az ADHD akár örökre rejtve maradhat, így pedig a visszaesés esélyét sem lehet csökkenteni (Fotó: Getty Images)
Házi gyógyírt kereső amfetaminfüggők
Dr. Félegyházy Zsolt, a felnőtt ADHD hazai szakértője is megerősíti, hogy a kezeletlen ADHD és a függőségek kialakulása között komoly kapcsolat van. Ő egy olyan, néhány éve lezajlott svéd kutatást említ, amelyben megvizsgálták, milyen a börtönökben az ADHD előfordulása, és nemcsak arra jöttek rá, hogy a fogvatartottak között az arány rendkívül magas – körülbelül 40 százalék –, de arra is, hogy legtöbbjük épp drogokkal kapcsolatos bűncselekmények, leggyakrabban fogyasztás vagy terjesztés miatt ül. Ők egytől egyig olyan ADHD-sok voltak, akiknek problémái kezeletlenül maradtak. „A második vizsgálatban azt figyelték meg, milyen a visszaesési ráta a később kezelt és nem kezelt ADHD-sok között. Ma már nem meglepő, hogy az eredmény azt mutatta, a kezelt ADHD esetében nagyságrendekkel kisebb a visszaesés kockázata” – magyarázza dr. Félegyházy Zsolt, aki Svédországban osztályvezető főorvosként dolgozott a Beroendecentrum Stockholm addiktológiai osztályán. A szakértő azt mondja, a svéd addiktológiai gyakorlatban már természetes, hogy speciális részlegeken foglalkoznak az ADHD-s szerhasználókkal, sőt az addiktológiai osztályokon kifejezetten szűrik az ADHD-t. Hiszen rengeteg stimulánst használó drogfüggőről derül ki, hogy a szerekkel valójában csak egyfajta házi gyógyírt keresett – és talált – problémáira. „Volt szerencsém 50-60 éves páciensekhez, akik 20-30 éven keresztül napi szinten fogyasztottak például amfetamint, míg kiderült, hogy valójában kezeletlen ADHD-juk van. Hiszen ezek az emberek tulajdonképpen megpróbálták a saját problémáikat kezelni, és ha rátaláltak az amfetaminra, hamar rászoktak a napi használatra, hiszen ez volt az, amitől jobban érezték magukat.” Dr. Félegyházy Zsolt szerint a probléma az, hogy míg az amfetamintartalmú tablettákban 5-10 mg-os dózist kapunk, addig a feketepiaci vásárlásokkal tízszer, százszor több hatóanyaghoz juthatunk hozzá. Ráadásul míg a gyógyszer szedése alatt folyamatos orvosi kontroll alatt állunk, addig az illegális szerhasználatnál senki nem felügyel minket.
Figyelemtesztet a drogprevencióhoz
Míg a svéd addiktológiai osztályokon külön foglalkoznak az ADHD-sokkal, addig nálunk sem az addiktológiai gyakorlat, sem az ADHD diagnosztizálása nem működik túl fényesen – nemhogy a kettő együtt. Dr. Félegyházy Zsolt megjegyzi, hogy saját magán kívül körülbelül négy szakembert ismer az országban, aki kellőképpen ismeri és megfelelően kezeli a felnőtt ADHD-t. Pedig borzasztóan fontos lenne, hogy a néhány éve napvilágot látott friss adatok fényében átalakuljon az addiktológia, a drogprevenció és a szerhasználókkal foglalkozó szervezetek szemléletmódja, hiszen sok esetben a függők figyelemzavarát (is) kellene kezelni. Az összefüggés felismerésének hiányában viszont kevesen jutnak el az adekvát kezeléshez. Az ADHD akár örökre rejtve maradhat, így pedig a visszaesés esélyét sem lehet csökkenteni. Persze ha ki is derül, hogy egy drogproblémákkal küzdő személy függősége mögött kezeletlen ADHD áll, először mindenképpen a drogfüggőséget kell rendbe tenni: „Nagyban nehezíti a helyzetet, hogy a drogproblémás személyekkel foglalkozó szervezetek és intézmények a legtöbbször nem ismerik ezt a diagnózist, így nem is tudnak mit kezdeni vele. Nálunk az ADHD Központban, amennyiben felmerül a szerhasználat, addig hozzá sem nyúlunk az ADHD kezeléséhez, amíg az illető nem hoz negatív vizelettesztet. Az 5-6 év alatt csupán egyszer vagy kétszer fordult elő, hogy valaki mismásolni szeretett volna a szerhasználatáról, de végül sikeresen megbeszéltük, megoldottuk a problémát” – magyarázza dr. Félegyházy Zsolt. Ő egyébként azt is elmesélte, hogy Svédországban szúrópróbaszerű drogtesztekkel ellenőrzik az ADHD-részleg kezeltjeit a pszichiátriákon, épp a magasabb kockázat miatt.
Nagyban nehezíti a helyzetet, hogy a drogproblémás személyekkel foglalkozó szervezetek és intézmények a legtöbbször nem ismerik ezt a diagnózist, így nem is tudnak mit kezdeni vele (Fotó: Getty Images)
Kérdés persze, hogy lehet-e ugyanolyan – ezúttal hivatalos gyógyszerként adott – stimulánsokkal kezelni azokat, akik előtte évekig az adott szer többszöröséhez szoktak? A szakértő szerint ez a terület egyelőre kissé homályos, de a legújabb eredmények biztatóak: „Régebben az volt a tudományos álláspont, hogy azokat a személyeket, akik hosszú éveken keresztül intravénás amfetaminhasználók volták, lehetséges, hogy csak magasabb dózisú amfetaminszármazékkal lehet sikeresen kezelni. Ez most megdőlni látszik. Úgy tűnik, hogy mégis lehet »normális« dózisú gyógyszeradagolással eredményeket elérni az ő esetükben is. Hozzáteszem, vannak egyébként nem stimuláns jellegű gyógyszerek is, amik szintén lehetnek eredményesek – talán nem százszázalékosan, de némi változást ezek is hozhatnak.”
Azt természetesen dr. Félegyházy Zsolt is hangsúlyozza, hogy az ADHD-s drogfüggő kezelése nem azt jelenti, hogy az illegális szerek után gyógyszerekkel tömjük ki. Ahogy a szakértő fogalmaz, az ADHD komplex, multimodális kezelést igényel, aminek a gyógyszer csupán egyetlen (bár fontos) szelete. „A gyógyszer ad segítséget ahhoz, hogy az ADHD-sok »optimálisan tudják működtetni az életüket«” – így szoktak fogalmazni a klienseink. Ez önmagában nem oldja meg a problémákat, csupán hozzásegít ahhoz, hogy kidolgozhassuk a hatékony megoldási stratégiákat.”
