Dr. Irsai Éva 1966-ban végzett az akkor még Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Pályakezdőként Miskolcon kezdett az Ortopédiai Sebészeten segédorvosként, majd Budapestre került az ORFI Ortopéd Sebészeti Osztályára már adjunktusként. Jelenleg már nyugdíjasként Szentendrén, az ortopédiai szakrendelőben praktizál. Szinte a rendelés végére érkezünk, a portán gyors útbaigazítás után már a többi beteg közt üldögélve várakozunk a doktornőre. A filigrán, törékeny testalkatú, mosolygós Éva néni fehér köpenyében kikukkant az ajtón és mindenkihez van egy kedves szava, mosolya. Lassan mi is sorra kerülünk fotós kolléganőmmel.
Mindig orvos akart lenni
Mindkét bátyja orvos lett. 1944-ben a hatodéves orvosoknak vöröskeresztes karszalagot kellett viselniük. Hároméves volt akkor Éva néni, amikor a nagyobbik bátyja „cselédkédkönyves” orvos lett, és nagyon megtetszett neki testvére karszalagja. „Feltettem a karomra, és büszkén mondtam, hogy én vagyok az orvos és priznicet rendeltem” – meséli lelkesen. Így már pici korától orvosnak készült és később azt is érezte, hogy valamilyen „műtétes” orvos akar lenni. 1960-ban érettségizett az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban, és 1966-ban végezte el az Orvosi Egyetemet. „A sebészet volt, ami vonzott engem, a testvéreim saját tapasztalatukból győztek meg arról, hogy mégis válasszak olyan területet, ami mellett családot is lehet alapítani. Ugye az ortopédia az, ahol elmondható: akinek húsz évig bütyke volt, annak három napig még bütyke lesz, tehát nem életmentő. Mivel én gyerekeket is szerettem volna, nemcsak karriert, így lettem ortopéd sebész, és gyakran reggel kilenctől délután háromig a műtőben álltam, de utána a családé voltam. Manapság pedig már az unokáim is nagy boldogságot jelentenek számomra. A fiam és a lányom a mai napig emlegetik, amikor gyerekek voltak: sárgarépából vágtam ki és modelleztem le azt, hogy hogyan fogok tengelyváltoztatást csinálni egy lábszáron” – mondja mosolyogva.
dr. Irsai Éva ortopédsebész (Fotó: Révai Sára)
Az ortopédia nem egyenlő a lúdtalpbetét-felírással
„Az ortopéd sebészetről még ma is sokan azt hiszik, hogy az csak a lúdtalpbetét felírásából áll” – kezdi a szakterület árnyalását dr. Irsai Éva. – De, ennél jóval többet takar ez a terület az orvostudományon belül: a mozgási szervrendszer egészével, a négy végtag, a gerincoszlop, a csontok, az inak, ízületek, izmok veleszületett és szerzett rendellenességeivel, ezek műtéteivel foglalkozunk. A lúdtalpat egyébként már a háziorvos is ki tudja szűrni” – teszi hozzá a doktornő.
„Pályám elején lettek tizenévesek azok a gyerekek, akik az ötvenes évek gyermekparalízis, vagyis Heine-Medin fertőzésein átestek. Különböző műtétekkel kellett biztosítani a járásképességüket, nagyon sok ilyen műtétet végeztem akkoriban” – emlékszik vissza. Akkor Borsod megyében dolgozott ahol nagyon sok gyermekbénulásos eset volt, mert az ottani bányászkolóniákban egymást fertőzték a vírussal a gyerekek. Eleinte csak náthás tüneteik voltak, akkoriban még nem volt erre védőoltás. „Lehetett a szövődmény légzésbénulás is és sokan kerültek vastüdővel a Baba utcai Légzésrehabilitációs Intézetbe. Voltak, akiket a bénulás miatt elhagytak a szüleik. A megyei egészségügyi vezetés bentlakásos intézeteket alapított az ilyen fogyatékkal élő gyerekeknek, ahol gyógyították és tanították is őket” – idézi vissza.
1990-től a védőoltásoknak és felvilágosításnak köszönhetően gyermekbénulásos megbetegedés szinte nincs. Magyarországon a Sabin-cseppeket 1960-tól vezették be. „Még ma is jönnek hozzám magukat megmutatni az akkori gyerekek, akiket megműtöttem. Csináltunk térdtámasztó műtéteket és hármas (csípő-boka-térd ) támasztó műtéteket is, hogy járni tudjanak. És nagyon sok kézműtétet is csináltunk akkoriban” – idézi fel.
„Az emberek nagyon örülnek, amikor szemléltetem nekik a dolgokat.” (Fotó: Révai Sára)
Egyébként az ortopédsebészet igen nehéz fizikai munkát igénylő terület. „Amikor Budapestre jöttem dolgozni, kipróbáltak engem is mint nőt, hogy fogom ezt bírni, de ugyanúgy bírtam állóképességgel, mint bármelyik férfi orvoskollégám. Gyakorlatilag végig egyedül voltam nő, emlékszem jött volna még egy női orvoskolléga, de fizikailag mégsem bírta, és elment. Valóban igaz, hogy kell állóképesség is ehhez a hivatáshoz, például nem egyszerű kivenni egy combfejet a helyéről, különösen akkor, ha nagyon kopott és nem mozog. Volt olyan, hogy vettem ki éppen a combcsontot, két fiatal kolléga asszisztált mellettem és csak azt látták, hogy a kivett combcsonttal együtt szép lassan repülök hátra. Nem mertek nevetni rajtam szegények, ők tartottak meg engem, hogy el ne essek végül” – meséli mosolyogva Éva néni.
Az a fránya banyapúp
A doktornő rendelőjében csigolyamodellekkel magyarázza el éppen egy nőbetegnek a gerincoszlop felépítését. „Összesen 33-35 csigolyánk van, ebből 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 4-6 farkcsonti – mutogatja a tudnivalókat – Az emberek nagyon örülnek, amikor szemléltem nekik a dolgokat. Sok női páciensnek a nyaki gerinc részén van egy „púpszerűség” a változó kor környékén, és jönnek hozzám azzal, hogy daganatuk van és meg vannak ijedve. Ilyenkor előveszem a nyaki gerincet szemléltető eszközömet és szépen elmagyarázom nekik, hogy a nyaki résznél a 7. csigolya hátsó nyúlványa hosszabb, és amikor idősebbek leszünk, a csigolyák állása megváltozik és nagyobbnak tűnik, ez okozza a púpos jelleget” – magyarázza. De ez a köznyelvben csak „banyapúpnak” csúfolt jelenség nemcsak az időseket veszélyezteti, hanem a fiatalokat is. Az órákon át meredten a telefonját, tabletjét, laptopját bámuló ember helytelen ülése következtében is kialakulhat, ilyenkor a hátunk egy merő kérdőjellé válik, és a fejünk, tekintetünk a föld felé szegeződik tartósan. Ha sok időt töltünk helytelen pozícióban, akkor az emberi test alkalmazkodik hozzá, akár egy gyurmafigura, és a görnyedt ülésnek meglesznek a tartós következményei, hajlott hát és előrehelyezett fejtartás. Ennek számtalan szövődménye lehet, a fejfájástól, a fülzúgáson át a vállmerevségen át a fájdalomig. Ezekre gyógyír lehet a tartáshibák kijavítása, a helyes ülés, a „kütyük” és egyéb eszközhasználat helyes megtanulása és persze az elengedhetetlen és sokszor hangoztatott mozgás.
„Ha sok időt töltünk helytelen pozícióban, akkor az emberi test alkalmazkodik hozzá, akár egy gyurmafigura és görnyedt ülésnek meglesznek a tartós következményei.” (Fotó: Révai Sára)
Civilizációs betegségként is felfogható, világszerte is több százmillió ember szenved mozgásszervi megbetegedéstől. A fejlett ipari társadalmakban a derék-, nyakfájás és ízületi kopásos, meszesedési elváltozások a leggyakoribbak, ezek végső megoldása gyakran az ortopéd műtét. A sok üléssel járó tevékenységek, például a számítógépezés, autóvezetés az alsó porckorongra fokozott terhelést jelentenek. A mozgásszegény életmód és az elhízás miatt a tartóizmok elgyengülnek. „Nagyon gyakori a csípő és térd megbetegedés, ez mindig is sokakat érintett, csak például 50 éve nem tudtunk csípőprotézis műtétet csinálni Magyarországon a betegeknek. Én 1978-ban helyeztem be az első csípőprotézist. Korábban az idősek csak ültek kályha sutban, és várták a jó szerencsét, és szinte mozgásképtelenek voltak. Ma már teljes értékű életet lehet élni csípőprotézis-műtét után is” – magyarázza a doktornő.
Már a gyerekeknél is sok a baj
„Itt a szakrendelőben csecsemőket is szűrünk, őket a gyerekorvosok küldik hozzánk csípővizsgálatra. Ha kiszűrjük az elváltozást, akkor tornával és terpeszpelenkával korrigáljuk. Szerencsére Pavlik-szíjat ma már ritkán használunk. Az iskolákba is járok a gerincszűréseket végezni. Sajnos nagyon sok gerincferdüléses kisgyereket szűrünk ki, fejletlenek az izmaik, rengeteget ülnek, rossz a tartásuk, keveset mozognak sajnos. Már kisiskolásként cipelik szegények a rettenetesen nehéz iskolatáskáikat.
A divatos oldaltáskák helyett mindenképpen a hátitáska viselése javasolt a gyerekeknek. Gyógytornát és úszást is javasolunk a további romlás megfékezésére. Inkább a megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt, mert egy elferdült gerincet már aligha lehet kiegyenesíteni. Nagyon sok felnőtt betegünk nem csak ortopédiai problémákkal, hanem reumás panaszokkal is felkeres minket. Sokan úgy jönnek be, hogy küldjem el őket CT, vagy MR vizsgálatra, mert még ebben az évben nem voltak. Én csak indokolt esetben tartom szükségesnek ezeket a szervezetet terhelő diagnosztikai vizsgálatokat, például műtét előtt, és nem rutinból” – mondja a doktornő.
„A nők számára az ún. Trottőr sarok (3-4 cm-es) az ideális, ami széles felületű, igen jó alátámasztást ad, és egész napos viseletnek is alkalmas” – hívja fel a figyelmet a doktornő. Túl magas sarokért előfordulhat, hogy nagy árat kell fizetni, ilyenkor a testsúly előre billen, és a terhelés a lábujjakra hárul. A szoros és magas sarkú cipők hajlamosítanak bütykök kialakulására, ezek fájhatnak és be is gyulladhatnak. Gyakori a sarokcsont talpi és hátsó felszínének fájdalma, amely szintén komoly akadályt jelent mindennapi életvitelben. Szükség esetén fontos a lúdtalpbetét viselése, amennyiben az orvos javasolja – magyarázza a főorvosnő.
„Naponta legalább 5-10 percet tornázzunk, főként reggelente.” (Fotó: Révai Sára)
Napi 10 perc torna is csodákra képes
Számos tanulmány és felmérés szerint is több mozgás és kevesebb ülés a hosszú élet titka. „Nem kell feltétlenül edzőtermekben gondolkodni, hanem akár ha csak hosszú sétákat tudunk tenni, már az is nagyon jó hatású. Naponta legalább 5-10 percet tornázzunk, főként reggelente. Így nemcsak a mozgásszerveinkért teszünk sokat, hanem többek között a szívünkért, vérnyomásunkért és persze az érrendszerünkért is” – tanácsolja a doktornő.
A következő pillanatban aztán megcsörren Éva néni telefonja, a fia van a vonalban, és a délutáni programot egyeztetik lelkesen. A rendelés véget ért, a fehér köpenyt felváltja a civil ruha. A szakrendelő folyosóján kifelé haladva a doktornő kedvesen további szép napot kíván mindenkinek.
