Cukorral tömjük a gyerekeket, aztán csodálkozunk, hogy elhíznak

A gyermekkori elhízás nem egyik napról a másikra következik be, hanem szépen lassan, lépésről lépésre rontjuk el a gyerekeinket. Mi rontjuk el, hiszen a gyerek azt eszi pici korában, amit a szülei adnak neki, és azokat az étkezési szokásokat fogja lemásolni, amiket anyától és apától lát. Ha a szülei chipset esznek kólával, miközben hegyekben áll otthon a csoki, akkor miért is választaná a gyerek a cukros ételek helyett az egészségesebb variációkat.

Cukorral tömjük az ovisokat

Az elhízott gyerek nem jó étvágyú, hanem beteg

Ha az okokat keressük, akkor nem kell messzire menni, elég ha egy átlagos hétköznap délutánon benézünk egy oviba, ahova a szülők mindenféle finomsággal, szénhidráttal és cukorral megpakolva érkeznek a gyerekekért. Egy csomag gumicukor, csak hogy hazafelé béke legyen, egy túrórudi itt, egy cukros üdítő ott, és már értjük is, hogy miért híznak a gyerekek. Rászoktatjuk őket arra, hogy a cukros és szénhidrátdús ételek örömet szereznek, kielégítenek, megvigasztalnak, biztonságot nyújtanak. Egészen pici koruktól kezdve arra kondícionáljuk őket, hogy ha boldogok akarnak lenni, csak meg kell dobniuk a cukorszintet a szervezetükben.

„Én azt látom az oviban, hogy azok a gyerekek, akik minden nap kapnak valami nasit, elindultak az elhízás útján. Az évek alatt láttam őket fejlődni, és iskolába túlsúlyosan, kövéren mentek. De ezeknek a gyerekeknek a szülei is ilyenek voltak.” (Edina, egy gyermek anyukája)

Érthető a szülők viselkedése, hiszen csak el akarják kerülni a felesleges konfliktusokat és hisztiket, azt szeretnék, ha boldog lenne a gyerek, a legegyszerűbben pedig ezt egy marék édességgel lehet elérni. Magyarországon ez extrán igaz, mi is abban nőttünk fel, hogy a nagymamák étellel és sütivel fejezték ki a szeretetüket, nem nagyon tudunk olyan emléket előhívni, amiben a mama azt mondta volna, hogy nyers répa vagy karalábé az uzsonna a nyaralás alatt. Nagyon nagy tudatossággal lehet csak a gyerekkori mintáinkat felülírni, amikor már a saját gyerekeinket szeretnénk megóvni az elhízástól.

Huszár Zsuzsanna táplálkozási szakértő véleménye szerint sokféle összetevője lehet egy gyerek túlsúlyának.

„A családorvosok régóta kongatják a vészharangot, mert általában ők szembesülnek először a gyerekkori elhízással vagy már az általa okozott civilizációs betegségekkel.

Okozhatja az életmód: rossz táplálkozás, azaz a túl sok kalória bevitele főleg finomított szénhidrát, cukor és gyorséttermi, valamint készételek formájában. Kevés mozgás: a kutatások szerint egy átlagos gyerek 4 órát néz tévét egy nap. A számítógép és a telefon ebben még nincs is benne, azaz minimális a mozgás. Ha ehhez hozzávesszük azt is hogy a közlekedés is szinte mindig autóval vagy tömegközlekedéssel történik, a mozgás szinte nem létező fogalom egy mai gyerek napjában.

Lehet pszichológiai alapú: pontosan úgy, mint a felnőtteknél, a gyerekeknél is tetten érhető az érzelmi evés, a stressz és a depresszió elnyomása nassolással. A legtöbb esetben ezek a tényezők összeadódnak, és együtt alakítanak ki egy ördögi kört. A kiskamasz amúgy is nehéz időszakot él meg, a túlsúly miatt valószínűleg nem szívesen mozog, mert szégyenlős. A frusztrációt inkább nassolásba fojtja, amitől még kövérebb lesz.”

Nem kell fogyókúrára fogni a gyereket

Az egészséges táplálkozásra nevelést születéstől kezdve kellene elkezdeni, de ha nem most állsz szülés előtt, hanem mondjuk van egy 6 éves, kicsit túlsúlyos gyereked, akkor sem kell elkeseredni, mert mindig lehet változtatni. Természetesen szó sincs arról, hogy fogyókúrára kellene fogni a gyereket, sőt nem is szabad, ahogy az is borzalmas, amikor megalázzák a szülők a gyereküket, hogy kövér és le kell fogynia. Nem ez a megoldás, vagyis ez a legkárosabb megoldás, ami létezik. Ne tiltsuk el bizonyos ételcsoportoktól a gyereket, inkább közösen tervezzük meg vele, hogyan étkezhetne egészségesebben és mozoghatna többet.

„Megbeszéltem vele, hogy az iskolai reggelire és uzsira nem fizetem be, helyette együtt csomagolunk egészséges ennivalót. Egy ideig ebédre sem volt befizetve, inkább itthonról vitte. Ez technikailag nagyon macerás volt, mire megmelegítette, lekéste a következő órát.

Az uzsonna lehet egészséges is

Együtt jártunk olyan sportra hétvégente, amit ő választott, vagy családi zumbát tartottunk otthon, ennek rendszerint nagy röhögés lett a vége, de legalább szívesen csinálta, mert ő választotta hozzá a zenét.

Alapvetően arra törekedtem, hogy ne cseszegetésnek élje meg az egészet, és minden szabályt azért vezettünk be, hogy egészségesek legyünk, nem a külső megjelenés volt a motiváció. Minden szabály az egész családra vonatkozott, nem csak rá, így nem lázadt (annyira) ellene, látta hogy mi is betartjuk.” (Nóra, két gyermek anyukája)

Szabó Orsolya dietetikus arra figyelmeztet, hogy óvatosan avatkozzunk bele a gyerek étrendjébe, mert visszafelé is elsülhet a nagy diétázás.

„A gyerekek növekedési üteme szakaszos. Időnként vastagodnak, időnként nyúlnak, egy 10 év alatti gyereknél az, hogy épp egy picit kerekebb (nem szólok most a szemmel látható elhízásról természetesen) nem jelent semmit, lehetséges, hogy fél éven belül kinövi. Emiatt van az, hogy a gyerekeknek percentilis értékekben adják meg a testmagasságát és a testsúlyát az életkorukhoz viszonyítva. Ha a gyerek belefér a megfelelő percentiliseibe, akkor semmiképp se diétáztatnám, mert ha valamit tiltunk, az csak annál vonzóbb lesz. Nem vagyunk egyformák sem gyerekek, sem szülők, ami valahol beválik, másutt csődöt mondhat.

A rávezetés, finom irányítás a csokitól a gyümölcs felé célravezető lehet, de azzal számolni kell, hogy a csokit egy idő után maguktól is megvehetik az iskola melletti kisboltban, megkapják a nagyitól vagy a vendégektől stb. A csokifogyasztást is meg kell tanítani, és ha otthon nem találkozik vele ésszerű körülmények között, akkor felügyelet nélkül nem lesz képes önfegyelmet tanúsítani.

A legtöbb diéta alapvető hibája, hogy az eltiltásokkal kezdi, az pedig még egy felnőttnek is a kedvét szegi, egy gyerekből komoly ellenkezést válthat ki.”

Kevés pénzből nehéz egészségesen enni

Lelki kérdés is az elhízás, hiszen ha kilátástalanság van, nincsenek célok, akkor nincs motiváció sem az egészséges étkezésre, akkor az ember ebben a pillanatban akarja jól érezni magát, az instant örömöket keresi, és meg is találja abban, hogy leül a kanapéra, nézi a tévét és közben csokifagyit eszik nagy kanállal. Még azt sem mondhatom, hogy nem értem meg, mert hogyan is tudna ez az ember hosszútávon gondolkodni, hogy most nem adja oda a cukros nasit a gyereknek, mert felnőttkorára beteg is lehet tőle, ha egyszer nulla jövőképe van.

Ráadásul az anyagi helyzet is beleszólhat az egészséges életmódba, mert van, amikor annyira kevés pénz jut egy főre a családban, hogy a legolcsóbb fehér lisztet tudja megvenni anya, abból süt otthon péksütiket, és krumplit tud készíteni krumplival, hogy jóllakassa a gyerekeit.

Nem mindegy az étel minősége sem (Fotó: Profimedia)

„Ha nincs elég kereted megvenni a gyerekednek a minőségi ételt, ha nincs lehetőség választani a felvágottak között, ha nem tudsz lerakni normális kenyeret a gyerek elé, ha nem tudod kifizetni a zöldségest, az akkor egy ördögi kör.” (Andi, négy gyermek anyukája)

„Volt idő, mikor kollektíve azért híztunk, mert a minimális konyhapénzből arra tellett csupán, hogy a nap nagy részében az általam sütött péksüteményeket együk.

Mert mit tudtam kihozni havi 30 ezer Ft/6 fő konyhapénzből? Liszt, cukor, tej, margarin, tojás, élesztő, keserű kakaópor, fahéj, só… ezeket tudtam nagy mennyiségben beszerezni relatíve kis költéssel úgy, hogy a belőlük készült étkek effektív nagy mennyiségnek számítottak sütetenként.

Szóval igen, a megoldás a minőségi, változatos és kiegyensúlyozott táplálkozás, ha van rá lehetőség, plusz az aktívan töltött szabadidő és a sport. De talán néha egy-egy finom, cizelláltan fogalmazott, őszinte, értő és érző beszélgetés is szükséges.” (Szilvi, két gyermek anyukája)

Óvd meg a gyereket az evészavartól!

Az életmódváltás mellé rettenetesen fontos, hogy ne romboljuk le a gyerek önbizalmát. Ha a szülei elkezdik cikizni azzal, hogy milyen kis husi, akkor egy életre kárt tehetnek a lelkében. Az összes empátiát elő kell venni egy gyereknél, ha nem az a célunk, hogy evészavarba taszítsuk. Mindenképpen az egészség oldalról kell megközelíteni a kérdést, hogy aggódunk érte, hogy felnőtt korában baja lesz a túlsúlytól, és azt szeretnénk, ha egészséges és boldog gyerek lenne.

Közben pedig észrevétlenül elkezdhetjük irtani otthon a cukrot és a fehér lisztet. Nem kell teljesen megvonni, nem kell drasztikusan átváltani egyik napról a másikra a tábla csokikról a párolt zöldségekre, mert az eleve kudarcra van ítélve, és csak ellenállást szül a gyerekben. De például megbeszélhetjük vele, hogy hetente csak egyszer legyen otthon édesség, akkor is inkább olyan süti, amit anya készít. És akkor anya máris sütheti azt a sütit egészséges lisztből és nádcukorral, amivel máris egy hatalmas lépést tesz a család az egészségesebb életmód felé.

Az összes empátiát elő kell venni egy gyereknél, ha nem az a célunk, hogy evészavarba taszítsuk. (Fotó: Profimedia)

Huszár Zsuzsanna is a fokozatosságot ajánlja, és azt, hogy inkább arra koncentráljunk, hogy egészségesen finom ételeket készítsünk a gyerekeknek. 

„Ez a diéta ne megvonásokon alapuljon először, hiszen ezt mindenki büntetésként, lemondásként éli meg- inkább helyettesítsünk, egészségesebb variációkkal. Reggeli muffint is lehet sütni 50 kalóriából. Ne vonjuk meg az ízeket – nem a fűszerek hizlalnak. Nagyon figyeljünk a megivott kalóriákra – nem csak a nagy szénsavas multicég a mumus, de a hatalmas cukortartalmú gyümölcslevek, sokszor plusz hozzáadott cukorral. Mindig legyen otthon egészséges nasi. A gyerekeket vonjunk be a főzésbe a maguk szintjén. Ha részt vehetnek benne, nem érzik annyira kényszernek. Ne gondoljuk hogy ez óriási plusz kiadás: a most divatos reggeli rizs- és zabkásák kihozhatók tizedáron, az alapanyagok megvásárlásával.

Az utolsó pont szentségtörésnek fog hangzani, de tapasztalataim szerint ne diétázzunk együtt a gyerekkel. Nem szokott beválni »az egész család ugyanazt eszi« túl sokáig, és pszichológiailag is hamis üzenetet küld. Elvégre aki nem kövér, annak nem kell fogyókúrázni.

Ez persze nem egyenlő azzal hogy toljuk a csokis palacsintát a salátázó gyerek előtt. Ez a helyzet intelligens és kreatív megoldásokra késztet egy családot, de a végeredmény megéri, sőt.”

A gyerekkori elhízás a szülőn is múlik. Hiába mondjuk azt, hogy „de hát hisztizik a gyerek, ha nem kap kinder tojást”, azért hisztizik, mert ismeri a kinder tojást. Mi rontottuk el. Az én gyerekem is hisztizik, én is elrontottam. De van visszaút, van választási lehetőség, van esély még arra, hogy egészségesebb legyen a következő generáció. Ne vegyük el a gyerekeinktől az egészséges felnőttkor esélyét, csak mert egyszerűbb őket elhallgattatni egy kis cukorral. Muszáj ébresztőt fújni és tenni a gyerekeinkért, mert nem akarhatjuk nekik azt a jövőt, amiben állandóan küzdeniük kell a kilókkal és a túlsúlyból fakadó betegségekkel.