Én például minden áldott nap megküzdök az egészségtelen étkezéssel. Vért izzadok, hogy ne egyem meg azt a friss fehér kenyeret, ne locsoljam meg disznózsírral és ne halmozzam el lilahagymával, és így valahogy elkerüljem az instant epegörcsöt. Az ismerősöm heroikus küzdelmet vív a dohányzással, sík ideg tőle, nála stresszesebb embert nem nagyon lehet találni, és a végén mindig rágyújt, mert nem bírja a gyűrődést cigi nélkül. De minden reggel leszokik pár órára, az is valami.
Nóra pedig a cukros ételekkel él se veled, se nélküled kapcsolatban:
Teljesen függő vagyok, pedig nem szabadna cukrosat ennem. Nem tréfadolog, mert kettes típusú cukorbetegség lebeg a fejem felett, úgyhogy minden nap egy nagy küzdelem, hogy ellenálljak a túrórudiknak, csokiknak, kakaós csigáknak. Mielőtt kiderült a diagnózisom, minden étkezésemben volt valami cukros, annyira szeretem az édességeket. Szerencsém van, mert az alakomon nem látszott meg a sok finomság, a lelkemnek viszont egyértelműen szüksége van az édes ízre. Próbálom persze helyettesíteni édesítős ételekkel, de nem ugyanaz az érzés.
A harmadik meg önostorozásban él, mert ma sem ment el nemhogy futni, de még a székéből is csak azért állt fel nap közben, hogy kávét főzzön. Mindannyian küzdünk a rossz szokásaink ellen, és a legtöbben minden áldott nap elbukunk. Miért nem tudunk ellenállni a rossz szokásoknak? Brian Lee életmódtanácsadó próbált erre a kérdésre választ adni.
A rossz szokások emelik a komfortérzetünket
Márpedig a komfortérzet a Maslow-piramis legalján várja, hogy kielégítsék első körben, általában a legtöbb döntésünk és reakciók mögött meghúzódik, mint motiváció. Az agyunk úgy működik, hogy szüksége van kis jutalomfalatokra, amitől jól érezheti magát, ezért van, hogy az olyan szokások, mint a dohányzás, alkohol vagy édességevés ennyire a hatalmukban képesek tartani minket. Minden falattal, minden szál cigivel, minden korty alkohollal ezt a jutalmazást keressük, ami dopamin hormonnal áraszt el minket, és máris megszereztük újra meg újra a komfortérzetet.
Leszokni is ezért olyan nehéz ezekről a rossz szokásokról, mert az már a komfortzónánkon kívül van, még akkor is, ha a tudatunkkal felfogjuk, hogy rosszat tesznek az egészségünknek.
Mindenki más is rossz szokásokkal él
Szeretjük megosztani a felelősséget, úgyhogy ha elég sokan gyakorolnak egy rossz szokást, akkor már társadalmilag elfogadottá tesszük és máris feloldozzuk magunkat. Nem olyan nehéz találni társakat a lustasághoz, egészségtelen étkezéshez, cigizéshez, iváshoz, eldobunk egy követ, és rögtön eltalálunk három rossz szokást vele a környezetünkben élőknél.
Ezért aztán sokkal könnyebben folytatjuk a rossz szokásainkat, hiszen mindenki más is így él, minek akkor változtatni. Ezt hívják racionalizációnak, amit nevezhetünk simán csak önbecsapásnak is. Utána mondhatjuk ezt magunknak, hogy „ma stresszes napom volt, majd holnap nem eszem meg egy egész tábla csokit”, vagy hogy „egyetlen pohár sör nem számít.” „Nagyapám is pálinkával kezdte a napját minden reggel, aztán mégis 90 évig élt.” Imádunk ilyen és ehhez hasonló bizonyítékokat keresni az elménkben a rossz szokásaink igazolására, amivel aztán jól bele is ragasztjuk magunkat a saját csapdánkba.
Folytatjuk a rossz szokásainkat, hiszen mindenki más is így él. (Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash)
A következmények nem érvényesek ránk
Persze, ott van a cigis dobozon a félig elszáradt tüdő képe, amitől felfordul az ember gyomra, de ez velünk nem történhet meg. Nem vagyunk hajlandóak a következményekkel szembenézni, ránk sosem érvényes az, ami másokkal megtörténik a rossz szokások miatt. Nem akarjuk hallani és látni, hogy ezek a szokások meg is ölhetnek minket, mert az olyan kényelmetlen gondolat, még a végén tennünk kellene magunkért valamit.
Boldogtalanság, depresszió, rák, szívbetegségek, járókeret, hátfájdalom… mindez minket nem érint egészen addig, míg egyszer csak esetleg lecsap valamelyik, de még akkor is hárítunk, még akkor sem a cigi, a zabálás és a pia miatt van, hanem az egész univerzum hibás, csak mi nem. Teljesen normális, hogy így reagálunk, de érdemes lenne még azelőtt felébredni, hogy tényleg megbetegednénk a szokásaink miatt.
Hogyan hagyjuk abba, amit nem akarunk abbahagyni?
A szakértő szerint a legnagyobb ellenségünk a stressz, mert a legtöbbször emiatt nyúlunk a kis pótszereinkhez és akarunk azonnal jutalmazást adni az agyunknak. Brian Lee a következő három lépést elengedhetetlennek tartja, hogy megszabaduljunk a rossz szokásainktól.
1. Figyeld meg a rossz szokásaidat!
Csak figyelj, hogy milyen gyakran és pontosan mit csinálsz, amivel ártasz magadnak. Mi az, ami kiváltja ezt a viselkedést? Mitől érzed úgy, hogy muszáj megtenned? Kérdezd meg magadtól, miért alakulhatott nálad ki ez a rossz szokás.
2. Beszéld meg magaddal, hogy le akarsz szokni!
Ne másoknak fogadkozz, hanem saját magaddal ülj le beszélgetni, és teljes komolysággal fogadd meg, hogy elhagyod a rossz szokásaidat. Közben pedig gondolkodj el azon, mivel tudnád helyettesíteni ezeket a szokásokat, esetleg olyannal, ami kevésbé gyilkos fajta szokás.
3. Legyél következetes!
A leszokáshoz következetesen ki kell tartanod, mert nem lesz egyszerű dolgod. Egy ideig az agyad ordítozik veled, hogy miért nem kapja meg a napi betevőjét, de ha kitartóan az új, egészségesebb szokásaidat csinálod a régi helyett, akkor hamar alkalmazkodik, és ugyanúgy jól fogja magát érezni.
Az egésznek a kulcsa az, hogy saját magadat át kell kicsit drótozni, és az agynak új jutalomfalatokat dobni, olyanokat, amik nem feltétlenül betegítenek meg. A jövőbeli éned meg fogja köszönni, ha rászánod magad.
