Gyuranecz Miklós már gyerekként is nagyon céltudatos volt. Imádta Gerald Durell könyveit. 14 éves volt, mikor először küldött levelet a Durell által alapított Jersey Állatkertnek, és attól kezdve minden évben írt nekik. Választ is kapott, volt, hogy Lee Durell, volt, hogy a titkárnője válaszolt, aztán miután Miklóst felvették az Állatorvostudományi Egyetemre, már az állatkert állatorvosával levelezett. A levelekben azt is mindig megírták neki, hogy természetesen mehet majd hozzájuk önkéntesnek, de csak akkor, ha végzett az egyetemen. Aztán, mikor harmadéves volt, mégis igent mondtak, Miklós szerint talán azért, mert már megunták a leveleit.
Teljesült hát a vágya, egy hónapra elmehetett a híres állatkertbe dolgozni. „Az állatorvos napi munkáját segítettem, de egy madarak között pusztító gombás fertőzéssel kapcsolatban is végeztünk járványtani vizsgálatokat.” A következő évben is visszament még Jersey-be, aztán végzősként egy amerikai vadegészségügyi intézetben töltött három hónapot, majd Arizonában is kutatott. Az amerikai állam tárt karokkal fogadta az ambiciózus fiatal kutatót, a kint töltött idő alatt minden költségét állták.
Lee Durrellel
A nyúlexportőr boldogsága
Miklós egyetemistaként is tudatosan haladt előre, önjáró volt, már másodévesként tudta, hogy vadegészségüggyel akar foglalkozni, és már fiatal kutatóként hatalmas sikereket ért el. Szakdolgozóként madárhimlővírussal foglalkozott, mely világszintű projektté nőtte ki magát, PhD-hallgatóként pedig elkezdett a tularémiával vagy más néven nyúlpestissel foglalkozni. A Francisella tularensis egyike azoknak a (zoonotikus) baktériumoknak, melyek embert és állatot egyaránt képesek megbetegíteni. „A tularémia az egész természetet lefedi, ott van a földben, a kullancsokban, a szúnyogokban, pockokban, nyulakban, és megfertőzheti az embert is.”
Miklós kutatásainak a hazai nyúlágazat is sokat köszönhet. „Korábban gyakran megvádolták a magyar piacot azzal, hogy mi fertőzzük meg a nyugat-európai nyulakat. A háttérben inkább az állt, hogy le akarták nyomni a nyúl árát. Mi azonban tudományosan be tudtuk bizonyítani, hogy az ottani tularémiafertőzések forrása nem nálunk van, ugyanis a kelet-európai törzsek teljesen elkülönülnek a nyugat-európai törzsektől.”
Nyúlpestisben egyébként évente 20-150 ember betegszik meg Magyarországon. A legkomolyabb a légúti tularémia, amely tüdőgyulladásszerű tüneteket okoz. Gyakran kullancs viszi át az emberre a fertőzést, de a vadászok körében előfordul, hogy valaki úgy fertőződik meg, hogy megsérti magát az állat nyúzása közben.
Gyuranecz Miklós
Gyuranecz Miklós nemzetközi szaktekintély lett a tularémia kutatásában. Legfiatalabb kutatóként, 28 évesen elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia legkiválóbbaknak járó Lendület programjának támogatását. Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Állatorvos-tudományi Intézetében kutatócsoportot alakított, és sikerült elérnie azt is, hogy 3 évig Budapesten működött a nemzetközi referencilabor, vagyis a világ minden tájáról ide hozták a tularémiás mintákat vizsgálatra. Az adminisztrációs terhek azonban mostanra olyan nagy mértékűek lettek, hogy szakmai szempontból már nem éri meg a referencialabor státuszt fenntartani. Az itt kialakított laboratórium azonban ma is különlegesen magas biztonsági fokozatúnak számít, csak négy hasonló van az országban, ahol a veszélyes fertőző kórokozókat lehet kutatni és vizsgálni.
Járványügyi nyomozók
A hazai Francisella tularensis baktérium mérsékelten virulens, de az észak-amerikai alfaj annál inkább az, már tíz baktérium megöli az embert, ezért lehetséges biológia fegyverként is számon tartják. A hidegháború idején mind a Szovjetunió, mind az USA fejlesztett biológiai fegyvert a virulens alfajból, de soha nem vetették be.
A legismertebb biológiai fegyverként alkalmazott baktérium a lépfenét (antraxot) okozó Bacillus anthracis, melynek spóráit fehér por alakban nem egyszer küldték már el levélben politikusoknak. Miklós járt abban a világhírű laborban, ahol annak idején a 2001-es antraxos leveleket is feldolgozták, és kiderítették, honnan is származhatnak. De kutatócsoportjával részt vettek abban a hazai járványügyi nyomozásban is, mely során egy a Hortobágyon kirobbant lépfene-járvány forrását próbálták felderíteni.
Miklós egy gyűjtés során maga is megfertőződött
Néhány éve egy másik emlékezetes járványügyi nyomozásban is részt vett. 2013-ban közel 200 ember betegedett meg egy Baranya megyei faluban egy ritka betegségben, a Q-lázban, mely szintén állatról emberre terjedhet. „Mi már korábban elkezdtünk foglalkozni a Q-lázzal, a hazai törzsek genetikáját vizsgáltuk alapkutatási szinten, és saját adatbázist állítottunk fel. Mikor kitört a járvány, minket hívtak, hogy derítsük fel a fertőzés forrását.” Miklósék tipizálták a humán mintákból kimutatott törzset, illetve a környék állattartó telepein gyűjtött mintákat. Ezek genetikai elemzése után meg tudták mondani, honnan indult a fertőzés, és lehetővé vált a fertőzés gócpontjának felszámolása.
A Q-láz az embereknél influenzaszerű tüneteket okoz, ezt Miklós maga is megtapasztalta, ugyanis a gyűjtés közben ő is megbetegedett. Az orvosok, a tünetek és laboratóriumi leletek alapján, antibiotikumterápiában részesítik a beteget. Az esetek néhány százalékában azonban, ha meg is szűnnek az akut tünetek, később szövődmény, endocarditis (szívbillentyű- és szívbelhártya gyulladás) alakulhat ki, és a legsúlyosabb esetben szívbillentyűcserére is szükség lehet.
A legkisebb baktérium és az antibiotikumos csirkék
Miklósék munkájának jelentős része ma már a baktériumok egy speciális csoportjára, a mikoplazmákra irányul. A mikoplazmák a legkisebb élő szervezetek, mintegy 600 millió éve alakultak ki Gram-pozitív baktériumokból. Ezek a parányi élőlények elveszették minden olyan génjüket, amely nem szükséges az életben maradásukhoz, parazita életmódot folytatnak és nagyon kötődnek a gazdafajhoz. 2010-ben egyébként egy mikoplazma baktérium volt az első élőlény, amit mesterségesen „szereltek össze”. „A mikoplazmák folyamatosan nagy gazdasági károkat okoznak, de ez nem az a téma, amivel be lehet kerülni a híradóba. Ez nem olyan mint egy madárinfluenza, ami jön, elpusztít sok madarat, összeszalad a fél világ, aztán néhány évig nem történik semmi rendkívüli. A mikoplazmáról nem hallunk, de folyamatosan ott van a nagyüzemi állattartásban, szerepe van a termelékenység csökkenésében, abban, hogy kevesebb tojás lesz, adott esetben klinikai megbetegedések is kialakulhatnak.”
Miklós járt abban a világhírű laborban, ahol annak idején a 2001-es antraxos leveleket is feldolgozták
A mikoplazmák ellen nehéz a védekezés, mert folyamatosan változtatják antigén szerkezetüket, emiatt nehéz ellenük vakcinát fejleszteni. Sok helyen antibiotikumos védekezéssel próbálkoznak, de ezzel csak ideiglenesen lehet a tüneteket csökkenteni. A világ bizonyos részein az antibiotikumos kezelést hosszú távú védekezésként használják. Egyes ázsiai országokban, például Indiában vagy Kínában a csirkéket a mikoplazmózis elleni védekezés céljából szinte folyamatosan antibiotikummal kezelik, ennek következtében pedig nemcsak az állatokat megbetegítő kórokozók válnak ellenállóvá, de azok a baktériumok is, amelyek szintén előfordulnak a csirkében, és akár az embert is képesek megfertőzni. Az EU épp ezért betiltotta, hogy hozamfokozásra, ill. prevencióra antibiotikumot használjanak.
Miklós kutatócsoportja a mikoplazmákban kialakuló antibiotikum-rezisztenciát és az antibiotikum-felhasználás csökkentésének lehetőségeit vizsgálja, illetve gyógyszergyárakkal együttműködve, alapkutatási szinten a vakcinafejlesztésben is részt vesznek. Kutatásaikhoz Ázsiából és hamarosan Dél-Amerikából is kapnak mintákat. Nincs túl sok olyan labor van a világon, amely a mikoplazmákkal kapcsolatban teljes körű vizsgálatra lenne képes. Ők a kevesek közé tartoznak. És ez elsősorban nem a labor felszereltségén múlik, hanem a tudáson, ami ehhez a speciális kutatási területhez szükséges, és ami itt, ebben a Hungária körúti laborban, ennek a kilenc magyar kutatónak köszönhetően rendelkezésre áll.
