Érdekes következtetésekre jutottak a magyar lakosság orvosi hálapénzhez fűződő viszonyával kapcsolatban az MTA TK Jogtudományi Intézetének kutatói. A Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban elnevezésű, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal pályázatán nyertes kutatócsoport azt vizsgálta, mennyire ismeri az átlag magyar a büntetőjogot: hogy tisztában vagyunk-e a friss változtatásokkal vagy csak az évtizedek alatt rögzült normákkal.
A tavaly októberben lezajlott kutatás alapja egy egész országra kiterjedő, a teljes felnőtt lakosságot reprezentáló, 1200 fős adatfelvétel volt. A tesztalanyoknak egy kérdőívet kellett kitölteniük. Ebben a mindennapi életben, illetve a médiában gyakran előforduló eseteket írtak le, amelyek többek között a közhivatalnokoknak adott ajándékok büntethetőségére vonatkoztak. A válaszadóknak el kellett dönteniük, hogy az ismertetett esetek bűncselekménynek minősülnek-e, vagy sem, ezenfelül pedig arra is választ kellett adniuk, hogy ha rajtuk múlna, ők megbüntetnék-e a felhozott példában szereplő személyt.
A felmérés egyik legérdekesebb tanulsága az volt, hogy a magyarok több mint fele büntethetővé tenné a hálapénz utólagos elfogadását is.
A hatályos jogszabályok szerint Magyarországon nem büntetendő a hálapénz műtét utáni elfogadása. Ellenben az már bűncselekménynek minősül, ha az orvos kifejezetten kéri vagy már a beavatkozás előtt elfogadja a hálapénzt. Előbbivel a válaszadók többsége, egészen pontosan 71 százaléka tisztában volt, azt azonban már csak 49 százalékuk tudta jól, hogy bűncselekményt követ el az orvos, aki maga kér pénzt az ingyenes ellátásra szoruló betegtől. Még kevesebben, a válaszadók mindössze 34 százaléka tudta helyesen, hogy a hálapénz műtét előtti elfogadása is bűncselekménynek minősül.
Az MTA szerint a magyar lakosság magas büntetési hajlandóságát és a hatályos joggal szembeni kritikus szemléletét igazolja, hogy
a válaszadók több mint fele (56%) még a hálapénz utólagos elfogadását is büntetné, ha rajta múlna.
Ezzel szemben alig több mint egytized (13%) azoknak az aránya, akik az egészségügyi korrupciót minden vizsgált részletében a hatályos büntetőjogunknak megfelelően szabályoznák.
Tízmilliárdok fehér borítékban
A Központi Statisztikai Hivatal utolsó hivatalos becslése szerint évente több mint 8 milliárd forintnyi hálapénz adunk orvosainknak évente, egyes szakértők szerint azonban a valós összeg ennek akár a tízszerese (!) is lehet. Pontos összeget persze sosem fogunk kapni, hiszen ez egy olyan téma, amiről az orvosok nem nyilatkoznak szívesen.
Mindenképpen döbbenetes összegről van azonban szó, nem csoda, hogy Magyarországon hosszú évek óta parázs viták tárgyát képezi a hálapénz kérdése. Mondhatni nyílt titok, hogy az orvosok jelentős hányada számít a beteg által átnyújtott borítékra, és közhely, hogy a legtöbb ember ezt nem igazán tartja korrektnek. A probléma részleteivel kapcsolatban azonban nagyon megoszlanak a vélemények, ezért egy-egy nagyobb nyilvánosságot kapott ügy kapcsán újra és újra egymásnak feszülnek az ellentétes nézőpontot képviselő felek.
Fotó: istock
Amikor például tavaly nyáron két év börtönbüntetésre ítéltek egy ortopédsebészt, aki pénzt kért a betegeitől az ellátásért, boldog-boldogtalan billentyűzetet ragadott, hogy néhány keresetlen szóban kifejtse a véleményét a közösségi oldalakon. Ezek a beszélgetések azonban – talán éppen azért, mert a probléma mindannyiunkat érint – sokszor annyira indulatosak, hogy nem igazán világítanak rá arra, mennyire összetett jelenségről van szó. Úgy is mondhatnánk, hogy
a közösségi oldalakon gyakran anyázós kommentháborúba fulladnak a paraszolvencia körüli érvelések, pedig abban a betegek, sőt az orvosok nagy része is egyetért, hogy a gyakorlat korántsem ideális.
Az igazság persze sokkal árnyaltabb, mint ahogyan azt egy-egy kiragadott példa alapján gondolhatnánk. Először is szó sincs arról, hogy minden orvos elfogadja a hálapénzt, az 1001 orvos hálapénz nélkül nevezetű Facebook-csoporthoz például már több ezer egészségügyi dolgozó csatlakozott. Természetesen az sem igaz, hogy akik elfogadják, egytől egyig elvtelen pénzhajhászok. Ahogy mondani szokták, a tények makacs dolgok, és tény, hogy a magyar orvosok brutálisan alulfizetettek: sokan közülük azért fogadják el a hálapénzt, mert még az elmúlt évek fizetésemeléseivel számolva sem elég a jövedelmük ahhoz, hogy tisztességesen megéljenek.
Aztán ott van a másik oldal: hiszen ilyen-olyan okokból mi, páciensek is aktívan hozzájárulunk ahhoz, hogy az alapjaiban hibás rendszer fennmaradhasson. Úgy érezzük, hogy elvárják tőlünk, vagy félünk, hogy ha nem adunk, nem kapunk megfelelő ellátást; a felelősségünknek érezzük, hogy segítsük a válságos állapotban lévő egészségügyet, vagy éppen csak tényleg hálásak vagyunk az odaadó gondozásért. Akármi is legyen az indok, előbb vagy utóbb mi is átnyújtjuk azt a bizonyos borítékot, ezzel pedig mi is hozzájárulunk a status quo fenntartásához, bármennyire is haragszunk az adott orvosra.
„Káosz a köbön”
Az MTA aktuális felmérése kapcsán megkérdeztem a jelenségről egy orvos ismerősömet, aki hosszú éveken keresztül volt osztályvezető főorvos egy budapesti kórházban. Amikor arról kérdeztem, hogyan jellemezné a mai magyar egészségügy és a paraszolvencia kapcsolatát, azt mondta: „Káosz a köbön.” Ő maga is ambivalensen áll a kérdéshez: volt alkalma látni, milyen súlyos visszaélésekre ad lehetőséget a rendszer, és tudja, milyen az, amikor egy kolléga gátlástalanul kihasználja a betegeket, és harácsolni kezd. Ugyanakkor azt is jól tudja, hogy a legtöbb orvos úgymond „belekalkulálja” a fizetésébe a hálapénzt, és itt most nemcsak a sebészekre, nőgyógyászokra, fogorvosokra kell gondolni, hanem például a jóval alacsonyabb fizetésű nővérekre, gyógytornászokra is.
Elmondása szerint az igazi nyerészkedőket leszámítva minden egészségügyi dolgozó egyetért abban, hogy „rendet kellene tenni” ebben a kérdésben. Ám ezt értelemszerűen nem lehet pusztán az érintettek jogi felelősségre vonásával, ne adj isten börtönnel fenyegetésével megoldani:
ezzel maximum annyit lehetne elérni, hogy a még itthon maradt orvosok is elmenjenek külföldre.
De még ha be is vezetnének egy ilyen törvényt, akkor sem szűnne meg egycsapásra a hálapénz jelenség, annyira „rászoktatták” az orvosokat és a betegeket is erre a gyakorlatra az elmúlt évtizedek során. Szerinte az egyedüli megoldást az jelentené, ha a hazai orvosok bére legalább arányosan megközelítené a nyugati béreket.
Interjúalanyom arra is emlékeztetett, hogy az alacsony fizetés milyen más problémákhoz is vezetett a magyar egészségügyben: jól tudjuk például, milyen mértékben nőttek a várólisták az elmúlt években a tömeges elvándorlás miatt kialakult orvoshiány hatására. Csak tovább ront a helyzeten, hogy sok orvos a magánszektorban keres jobb megélhetést, ahol viszont az átlagember számára egészen horribilis összegekért lehet csak kezelésekhez jutni. Persze ha az embernek egy komolyabb probléma miatt gyors ellátásra van szüksége, valahogyan csak kipengeti a súlyos tíz- és százezreket. A többieknek marad a várólista… és a hálapénz.
