Sokszor még csak éjszakázni sem kell ahhoz, hogy saját tapasztalatot szerezzünk arról, milyen az, amikor megbolygatjuk az alvás–ébrenlét érzékeny ritmusát. Ezt meséli Zsófi is, aki hosszú éveken át dolgozott kereskedelemben. „Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon sokat voltam délutános, kettőtől este tízig dolgoztam. Ráadásul télen, vagyis alighogy beértem a munkahelyemre, elkezdett sötétedni, és a munkanap nagy részét lámpafénynél kellett abszolválni. Totál depresszív időszak volt, a természetes fény hiányát szó szerint a bőrömön éreztem. A húszas éveim elején volt olyan munkám is, ami miatt rendszeresen hajnali négykor kellett kelnem. Ezt annyira jól bírtam, hogy volt, amikor randi után éjjel egykor feküdtem le rendszeresen, és 3 órás alvásokkal végigtoltam az egész hetet. Ma viszont, 40 évesen, ha előfordul, hogy csak három-négy órát tudok aludni, utána egész nap a túlélésért küzdök. Ha nincs meg a hat-hét óra pihenés, nem érzem magam embernek.”
Képünk illusztráció. Fotó: iStock
Minden tiszteletem a pékeknek, és mindenkinek, aki az éjszaka közepén indítja a munkanapot. Én konkrétan belehalnék ebbe, azt hiszem.
A pénz nem minden!
Ahogy Zsófi, Himesháziné Száf Renáta is húszéves kora óta dolgozik váltott műszakban. Egy évig járt főiskolára, azután félbe kellett szakítania a tanulmányait, és munkába kellett állnia. „Először 12 órában dolgoztam termelési asszisztensként egy telefontartozékokat gyártó cégnél, de mivel a fizetés nem volt elég a céljaim megvalósításához, jobban fizető munkahelyet kerestem. Akkor már négy éve egy párt alkottunk a férjemmel, és nagyon szerettük volna elkezdeni a közös életünket – esküvőre, babára, új autóra vágytunk –, ezért elhelyezkedtem annál az autóipari cégnél, ahol ő targoncásként és raktárosként dolgozott. Bár a munka nagyon nehéz volt fizikailag, a környéken ez volt az egyik legjobban fizető cég, és akkor csak ez számított” – idézi fel Reni, aki összesen 11 évet dolgozott ennél a cégnél, innen ment babázni is mindkét kisfia születése után.
Reni két kisfiával, Marcival és Dáviddal (Fotó: magánarchívum)
„Itt két műszakban dolgoztunk, délelőtt és délután, de sajnos gyakori volt a túlóra, a szombati műszak és a hosszított délutános műszak, ami azt jelentette, hogy 23.45 helyett nem ritkán éjjel fél kettőig, kettőig kellett dolgozni. Szabadságot szinte sosem kaptunk, egyáltalán nem volt sem család-, sem gyerekbarát munkahely, ezért a második fiam, Marcell születése után úgy döntöttünk a férjemmel, hogy ide már nem jövök vissza dolgozni. Most a lakóhelyünkön lévő papíripari cégnél vállaltam munkát, és szerencsére azóta a férjem is másik vállalatnál dolgozik. Az új helyén a fizetése is magasabb, így nem okoz problémát, hogy én most kevesebbet keresek, ráadásul már mindketten úgy gondoljuk, hogy nem minden a pénz” – teszi hozzá Reni, akinek a munkaköri megnevezése most csomagológép-kezelő, de ez csak egy része azoknak a feladatoknak, amiket végez, és nagyon szereti a munkáját.
Sehogy sem könnyű, de anyaként különösen nehéz
„Három műszakban, nyolc órában dolgozunk: öt nap reggel, öt nap éjszaka és öt nap délután váltakozik, hétvégén pedig otthon vagyunk. Bár fizikailag az éjszakás műszakot viselem a legnehezebben, mégis a délutános hét az, amit a legkevésbé szeretek, mert ilyenkor alig látom a gyerekeket. Reggel a nagyobbik fiamat elindítom iskolába, a kicsit pedig elviszem oviba. A nagyobbik fiamat ezután már csak másnap reggel látom újra, délután csak telefonon tudja elmesélni, hogy mi volt aznap a suliban. A kicsit délben elhozom az oviból, így vele még picit több mint egy órát együtt lehetünk, mielőtt dolgozni indulok, de ez is borzasztó kevés.
Az éjszakás műszak után nehezen tudom kipihenni magam, hiába alszom délelőtt, egyrészt azért, mert a nappali alvás nem olyan pihentető, mint az éjjeli, másrészt azért, mert délután szeretnék végre a gyerekekkel lenni, így nem alszom sokáig. Az éjszakás hét után az éjjeli alvásra is nagyon nehéz átállni, és úgy érzem, hogy ez egyre csak rosszabb lesz
– meséli Reni, aki szerint anyukaként különösen nehéz ilyen munkarendben dolgozni.
A várandósságok után nagyon nehéz volt a visszatérés. A nagyobbik fia, Dávid a mai napig nagyon anyás, nem egyszer volt, hogy munkába induláskor a kisfiú otthon sírt, Reni pedig a buszmegállóban törölgette a könnyeit. „Borzasztó érzés volt így végigdolgozni a műszakot. Marci után már valamivel könnyebb volt, egyrészt ő nagyon szeret a mamával lenni – ez valahol bánt is engem, de ugyanakkor természetes is, hiszen vele tölti a legtöbb időt –, másrészt az új munkahelyemre már nem kell órákat utazgatnom, kocsival öt perc alatt ott vagyok. De segítség nélkül még így sem tudnám megoldani, hogy rendesen járhassak dolgozni. Nálunk főleg a kicsi oviba juttatása igényel némi logisztikát, mert messze van tőlünk az óvoda. Szerencsésnek mondhatom magam, mert anyósommal, akivel együtt is lakunk, nagyon jó a viszonyunk. Ha ő nem lenne, nem tudnék ilyen beosztásban dolgozni, amiért nagyon hálás vagyok neki, hiszen míg mi a férjemmel dolgozunk, ő viseli gondját a gyerekeknek. Szerencsére anyukám is nyugdíjas, így amikor mindketten reggelesek vagyunk, anyósom elviszi Marcit busszal oviba, és anyukám megy érte délben, a munkából hazafele pedig kettőkor beugrom érte. Sajnálom, hogy nem lehetek állandóan itthon a gyerekekkel, de muszáj dolgoznom, hiszen így tudjuk megadni nekik mindazt, amire szükségük van.”
Reni mostani munkahelye sokkal rugalmasabb, igazán emberségesen kezelik, ha a gyerekek miatt nem tudja megoldani a bejárást. „Ha szabadságra van szükségem, akkor mindig megoldják, hogy meg is kapjam, ami az előző cégnél elképzelhetetlen volt. A kollégáim is nagyon kedvesek, volt már, hogy műszakot cseréltek velem csak azért, hogy el tudjak menni a szülői értekezletre úgy, hogy ne kelljen emiatt szabadságot kivennem. A közvetlen főnököm is nagyon rendes, ha szólok neki, hogy szeretnék kimenni, hogy felhívjam a gyerekeket – bent ugyanis nagy a zaj – bármikor beáll a helyemre.” Mindezek ellenére
nem ritka, hogy Reni munkatársai továbbállnak, mert nehezen viselik a műszakok váltakozását. Mióta nyáron elbúcsúzott a kolléganője is, egyedül dolgozik nőként a műszakjában.
Megszokni a megszokhatatlant
Húzós vizsga, határidős munka, nyűgös baba vagy épp egy jól sikerült buli miatt bármelyikünkkel előfordulhat, hogy alvás nélkül tölti az éjszakát, ami óhatatlanul rányomja a bélyegét a következő nap menetére. Dr. Nagy-László Nóra, a Budai Egészségközpont vállalat-egészségügyi orvosigazgatója beszélt nekünk arról, hogy miként hat az egészségre a váltott műszakos munkarend, ami igencsak megzavarhatja a szervezet biológiai ritmusát. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ellensúlyozhatók-e az esetleges kellemetlen hatások, illetve hogy csökkenthetők-e a váltott műszakkal járó rizikófaktorok.
„A munkavégzés hatékonyságát alapvetően befolyásolja a dolgozó egészsége, aktuális közérzete, valamint a hozzáállása. Ha a munkavállaló fáradtan, kialvatlanul, éhesen, kedvetlenül érkezik a munkahelyére, munkájának eredményessége csökkenhet, főként a munkaidő második felében, amikor már akaratlagosan is nehezebb fenntartani a figyelmet. Emellett a munkakörülmények, munkaköri kockázatok legalább ilyen mértékben befolyásolják a hatékonyságot; mint amilyen például a fokozott pszichés terhelés, a monotónia, a képernyő figyelése, az időkényszer mellett végzett munka, a kedvezőtlen munkahelyi légkör, a konfliktusok, a nem megfelelő pihenőidő és étkezési lehetőségek, valamint a megbecsülés és elismerés hiánya. Ugyanakkor a munkakör egyéb kockázatai is nagyon fontosak a figyelem és a hatékonyság fenntartásában: a fizikai (például a nem megfelelő világítás, a túlzottan meleg vagy hideg klíma, a nagy por, az erős zaj stb.), a kémiai (mondjuk az idegrendszerre ható veszélyes vegyi anyagok), a biológiai (mint amilyen a fertőzésveszély) vagy az ergonómiai tényezők (például a nem megfelelően kialakított munkaasztal, munkatér) is sokat nyomnak a latban” – mondja a doktornő.
Dr. Nagy-László Nóra (Fotó: Budai Egészségközpont)
A szakember kérdésünkre azt is elmondta, hogy az alkalmazkodóképességünk egyénenként változó, amit befolyásol például az életkor, a nem, az aktuális egészségi állapot, a családi háttér, az addig megszokott napi életritmus vagy például az alvásigény.
Egy anonim felmérésben a dolgozók kevesebb mint fele (40 százalék) válaszolta azt, hogy a több műszakos munkarendet megszokta, és számára nem okoz különösebb egészségügyi panaszt. A férfiak és az idősebb dolgozók egyébként kisebb mértékben érzik megterhelőnek az ismétlődő műszakváltást, mint a fiatalabbak. Ennek többek között az lehet az oka, hogy a kor előrehaladtával az alvásigény csökken, a belső biológiai óra pedig jobban alkalmazkodik a változásokhoz.
Nélkülözhetetlen, hogy az előzetes alkalmassági vizsgálat a munka megkezdése előtt megtörténjen, az időszakos alkalmassági vizsgálat pedig rendszeres legyen, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvos megelőzhesse, illetve időben felismerhesse az esetleges egészségügyi, testi-lelki problémákat.”
Csak a változás állandó
A váltott műszaknak köszönhetően alapvetően megváltozik a megszokott napi rutin, felborul az alvás–ébrenlét ciklusa, korlátozottá válnak az étkezési lehetőségek, és megváltoznak az evési szokások.
Az alvászavar és a napi ritmus megzavarása megváltoztatja az anyagcserét, növeli a vércukorszintet, így fokozhatja az elhízás és a cukorbetegség kockázatát. A váltott műszakban dolgozók a teljes értékű étkezések helyett gyakran csak falatozgatnak, sokszor nem megfelelő körülmények között (gépekkel körülvéve, íróasztalon terítve, állva, sietve stb.), illetve kevésbé jó minőségű, hideg ételt esznek.
„A standard módon, napi nyolc órában dolgozókhoz képest a váltott műszakban dolgozóknál az előbb említett elhízás és cukorbetegség mellett nagyobb lehet a szív-érrendszeri megbetegedések, az emésztőrendszeri problémák, az alvászavarok (elalvási nehézség, felületes alvás, nehéz ébredés, nappali aluszékonyság), a depresszió, a menstruációs zavarok, az alacsony D-vitamin szint előfordulásának kockázata is.”
A váltott munkarendben dolgozókra lelkileg is nagyobb teher nehezedik, beosztásuk ugyanis túlzott idegi és érzelmi igénybevételt jelenthet, ami elfáradással, kimerüléssel, alvászavarral járhat együtt. Tovább rontja a helyzetet, ha a váltott műszakban végzett munka még stresszes is, például egy mentőorvos vagy tűzoltó esetében: „Az időkényszer, a gyors döntés szükségessége, a felelősség, a dolgozó sérülésének lehetősége, a balesetveszély, a sokszor embertelen környezeti viszonyok, a védőruhák okozta esetleges pluszterhelés számottevően növelheti a fent említett kockázatokat. Ennek fényében érthető, hogy ezekben a munkakörökben az előzetes és időszakos alkalmassági vizsgálatokat mindig alaposan és körültekintően kell elvégezni.”
Tippek a doktornőtől
- Mivel a napi ritmus megváltozik, a család együttműködésével alakítható ki az új, pihenést is biztosító napirend. Fontos a főétkezések betartása, az alvás előtti teendők rutinjának megteremtése (a megfelelő mennyiségű és minőségű étkezés, az elalvás előtt az alkohol és a koffeines italok kerülése), az alváshoz nyugodt körülmények kialakítása (csend, sötétség).
- A szabadidőben a pihenés mellett a rendszeres testmozgásra (séta, kirándulás vagy éppen aktív sport), a család és a barátok körében való feltöltődésre is érdemes hangsúlyt fektetni.
- A dolgozók fáradtságérzete a munkahelyen is csökkenthető például megfelelő folyadékfogyasztással (a kávé vagy az energiaitalok helyett inkább zöld teát ajánlott fogyasztani), a munkavégzés jellemzőitől függően tervezett evési szünetekkel, óránként pár perces sétával, ha van rá lehetőség, néhány perces beszélgetéssel a kollégákkal.
- A munkáltató is nagyon sokat tehet a váltott műszak okozta megterhelés csökkentésére; tervezett szünetek kialakításával, megfelelő étkezési, pihenési lehetőség biztosításával, az egészséges életmód segítésével (például gyümölcs juttatásával, munkahelyi sportolási lehetőség biztosításával), jó belső kommunikációval, tervezett egészségfejlesztési programok (egészségnap, egészségügyi szűrések, előadások, célzott tréningek) szervezésével.
