A 42 éves Kelly McCracken, a brit East Yorkshire-ből igazi függője volt az evésnek és az ételnek. Ugyanakkor tavaly márciusban olyan súlyos magasvérnyomás-betegséggel és diabétesszel diagnosztizálták orvosai, hogy közölték vele: ha így folytatja tovább az életvitelét, nem garantálják, hogy megéri 2020-at.
Nagyon úgy tűnik, Kelly igencsak komolyan vette a jóindulatú szakorvosi fenyegetést, és most, 10 hónappal később, és közel 40 kilóval könnyebben elmondása alapján teljesen új embernek érzi magát.
A diéta előtti időszakáról azt mondta, egyáltalán nem volt élete, még a legegyszerűbb napi teendők elvégzése is komoly nehézségeket okozott számára. „Egyszerűen képtelen voltam abbahagyni az evést. Igazi függő lettem. A kaja volt az életem. Egymás után két reggelit is elfogyasztottam, és már mentem is ebédelni. Emellett naponta két családi adagnyi csokoládét is magamba tömtem, mire délután a gyerekeimért mentem az iskolába. Mindeközben naponta 5 liter kóla volt az adagom. És mikor más britek teáznak, én két hatalmas pizzát is megettem vacsorára. Nem volt életem. Nem tudtam felöltözni, így sehova sem tudtam menni” – mesélt szenvedéseiről Kelly.
Már majdnem 130 kiló volt, amikor 2019 márciusában orvosai figyelmeztették. Az után került kórházba, hogy egész héten nagyon gyengének érezte magát, és olyannyira kezdte elveszíteni a látását, hogy már a gyerekeiért sem tudott elmenni az iskolába.
Kelly diétázni kezdett, első körben a gyorséttermi és előre csomagolt, mirelit ételekről szokott le, aztán a rágcsálnivalókról, majd a párja szerzett neki egy tacskót, Franket, akit azóta is naponta kétszer visz sétálni.
Kelly jelenleg 82 kiló, és a vérnyomása is stabilizálódott, de még 25 kilót szeretne szép fokozatosan leadni.
„Ahogy egyre többet sétáltam, úgy lettem egyre több mindenre képes, azóta például sokkal több időm jut a családomra, az édesanyámra, a bátyámra és természetesen a gyerekekre. Azóta el tudok járni az edzőterembe is, ahol szintén egyre több a sikerélményem. Most azt fontolgatom, hogy nekiállok futni. Olyan, látszólag apró örömöket élek meg, mint például azt, hogy egyedül fel tudok öltözni, meg tudok fürdeni, és sokkal aktívabb a szociális életem. Ez elképesztő. Úgy érzem magam, mint akit kicseréltem. Alig ismerem fel magam, amikor belenézek a tükörbe” – mesélte Kelly az átalakulás hónapjairól, aki minden sorstársát arra biztatja, hogy ők ne halogassanak úgy, mint ő, hanem már ma vágjanak bele a változásba.
