A távolság hoz most össze
Rátkai Zsanett és férje, Michele Triesztben élnek. Mivel mi is Olaszországban lakunk, akár össze is futhattunk volna, hogy arról beszélgessünk, mi segít nekik a hirtelen nyakunkba szakadt krízishelyzet átvészelésében, mégsem tehettük, mert február vége óta mi is bezárkóztunk. Zsaniék egy kicsit később kezdték, ők március 10-én határozták el, hogy otthon maradnak, az önként vállalt szobafogság miatt nekik is a család többi tagja és a barátok hiányoznak leginkább, ettől függetlenül úgy érzik, viszonylag jól viselik az elszigetelődést.
Zsanett és Michele a karanténban sem mondanak le az aperitivóról – Fotó: Magánarchívum
„Az időt most nagytakarítással, a ház renoválásával, itthoni edzéssel és telefonálással töltjük, hiszen most ez az egyetlen lehetőségünk, hogy kapcsolatban maradjunk a rokonainkkal és a barátainkkal” – meséli Zsani, aki szerint most egyáltalán nem kérdés, hogy kibírjuk-e a karantént vagy sem: „Nincs mese, otthon kell maradni, és kész! Ha nem teszünk így, elszabadul a pokol, pont úgy, ahogy az Lombardiában történt!”
Abban, hogy jól viselje a bezártságot, Zsaninak az segít a legtöbbet, hogy tudja, ezzel óvhatja meg leginkább azokat, akik fontosak neki. „Szerintem sokkal jobb pár hónapot magányosabban tölteni most, mint megkockáztatni azt, hogy soha többé nem láthatjuk viszont egymást. A nagyszüleim túléltek egy háborút, hónapokig éltek pincékben és ennél sokkal nagyobb veszélyben. Ha ők tudtak akkor fegyelmezetten viselkedni, akkor azt hiszem, a minimum, hogy mi is eltöltünk otthon zokszó nélkül pár hetet vagy hónapot! Ez most a legfőbb dolgunk!”
Triesztben, ahol Zsanették laknak, az emberek zárkózottabbak, mint más olasz városokban, így a szomszédaikkal például változatlan maradt a kapcsolatuk, de érezhető egy általános összetartás a bajban. „Tudom, hogy segítenének, ha szükségünk lenne bármire. A barátok és az ismerősök között viszont – az internetnek hála – folyamatos a kapcsolattartás, nem telik el úgy egy óra, hogy ne jöjjön egy kedves vagy vicces üzenet valakitől. Ebből is jól érezhető, hogy a távolság itt összehozza az embereket” – meséli Zsanett, aki edzőként dolgozik, így karantén idején is sokat merít a sportból. Otthon is készít videókat, hogy továbbra is együtt mozoghasson azokkal, akik rábízzák az alakjukat, igaz, ezt most mindenki a négy fal közt teszi a fitneszterem helyett.
Ha a lét a tét
Ahogy a hétköznapok átvészelésében, a munkahelyi nehézségek megoldásában is rengeteget számít a perspektívaváltás Győri Ildikó pszichológus szerint, aki éveken át vállalatok szervezeti felépítését és munkavállalók motivációs rendszereit tervezte. „A gazdasági helyzet alakulásával kapcsolatban ebben a pillanatban nem tudja senki előre megmondani, hogy pontosan mire számíthatunk, ezért ezen a téren is igaz, hogy érdemes mielőbb perspektívát váltani, és minden erőnkkel a jelenre összpontosítani. Hiába nehéz, az előrelépéshez most fontos, hogy ne azon aggódjunk, mi lesz, hanem azzal foglalkozzunk, hogy mi van most. Gondoljuk át, hogy mit tudunk tenni ma azért, hogy a helyzet MA jobb legyen. Próbáljunk arra fókuszálni, hogy van-e olyan termékünk vagy szolgáltatásunk, ami ebben a szituációban kiszolgálhatja az ügyfeleink igényét, vagy ha nincs ilyen, törjük a fejünket azon, hogy másokkal összefogva előbbre tudunk-e lépni” – javasolja a szakértő, aki szerint teljesen hiábavaló olyan dolgokon aggódni, amire nincs hatásunk, viszont meg kell keresnünk azokat az életterületeket, ahol mi is sokat tehetünk a pozitív változásokért. A pszichológus hangsúlyozta azt is, hogy ha megtaláljuk azt a fogyasztói szükségletet, amit mi ki tudunk elégíteni, minden esetben kulturált üzleti magatartást kell tanúsítanunk, vagyis éljünk és ne visszaéljünk a kínálkozó lehetőségekkel.
Győri Ildikó pszichológus – Fotó: www.humanmenu.hu
A most kialakult helyzetben sokan csöppentek hirtelen a homeoffice, azaz az otthoni munkavégzés világába, amibe nem is olyan egyszerű belerázódni, hiába nyerünk sok időt azzal, hogy nem kell reggelente a munkahelyünkre utazni, majd onnan haza. Sokak számára egyik napról a másikra összemosódott a munka és a magánélet, ezt jól átgondolt tervek és jól felépített napirend nélkül nem könnyű egyensúlyban tartani. „A fent említett perspektívaváltást ezen a téren is sikerrel alkalmazhatjuk, vagyis ne azon rágódjunk, hogy hogy bírjuk ki mindezt hosszú távon és meddig kell fenntartanunk ezt az életformát, hanem a mára, a jelenre összpontosítsunk. Ne ostorozzuk magunkat a korábbi mulasztásokért sem – mondjuk azért, mert nem építettük ki korábban a jól működő internetes hálózatot a kollégáinkkal –, ehelyett azon gondolkodjunk, hogy a most rendelkezésre álló körülmények között hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet az otthoni munkavégzésből” – mondja a szakértő, aki szerint most nem érdemes egy hétnél továbbra mutató részletes terveket kidolgozni.
A megoldás kulcsa a napirend
Akár dolgozunk otthonról, akár nem, Győri Ildikó szerint a jól felépített napirend életmentő lehet – ráadásul nem csak a bezártság okozta krízishelyzetben, hanem máskor is. „Az adott napra vonatkozó tervek készítése nemcsak nekünk, felnőtteknek hasznos, hanem már a gyerekeknek is. Érdemes a napot úgy indítani, hogy reggeli után mindannyian felírjuk, hogy milyen feladatokat kell elvégeznünk, miket szeretnénk mindenképpen megvalósítani. Készíthetünk közös, családi időbeosztást is úgy, hogy mindenkinek kijelölünk egy oszlopot. Itt nem fontos óráról-órára lebontani a napot, már az is nagy segítség lehet, ha délelőttre és délutánra felosztjuk. Minden családtagnak hasznos, ha bejelöljük azokat az időszakokat, amikor mondjuk fontos telefonhívásokat kell elintéznünk vagy olyan e-mailekre kell válaszolnunk, amik koncentrációt igényelnek, így előre tudhatják például, hogy mikor nem tudunk a rendelkezésükre állni, mikor nem zavarhatnak. Ezeket az időszakokat akár pirosra is színezhetjük, hogy szemléletesebb legyen a tennivalók listája” – javasolja a pszichológus, aki szerint így sokkal könnyebb összehangolni a családi napi menetrendjét, hiszen amíg valaki a piros zónában dolgozik, addig a többiek valamilyen csendesebb tevékenységgel foglalhatják el magukat.
Győri Ildikó azt is kiemeli, hogy ezeket az időszakokat szerencsésebb „nyugi órának” vagy „csendes zónának” elnevezni, az ajtón kívül ugyanis most amúgy is nagy a pánik és a zűrzavar, legalább az otthoni időbeosztásban ne álljanak tiltó szavak, korlátozások. „A perspektívaváltás a gyerekeknek is jól jöhet, hiszen ők sem tudják előre, hogy mi lesz az iskolával, meddig tart ez a hirtelen kialakult helyzet. Csak azt tudjuk biztosan, hogy most interneten érkezik a tananyag, és azt otthon kell elsajátítaniuk. A kisebbekre is igaz, hogy nyertek némi időt azzal, hogy most nem kell iskolába járniuk, illetve hogy délután nincsenek edzések és különórák. Fontos, hogy ez is hasznosan teljen, ha vannak, most ők is megvalósíthatják azokat a dolgokat, amiket már régebb óta halogatnak” – hangsúlyozza a szakértő, aki szerint naponta akár 2-3 órát is kijelölhetünk az alkotásra, ami az utóbbi időben amúgy is kiveszett a világból.
“Minden rendben lesz” (Fotó: Pietro D’Aprano/Getty Images)
Netezzünk okosan
A pszichológus szerint veszélyesek a négy fal között hetek abból a szempontból, hogy könnyen belecsúszhatunk valamilyen passzív, építőnek semmiképp nem nevezhető tevékenységbe, mint amilyenek például a számítógépes játékok. Ezek a gyerekeket és a felnőtteket ugyanúgy magukkal ragadhatják, és komoly károkat okozhatnak hosszú és rövid távon egyaránt. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy Győri Ildikó ördögtől valónak tartja az okoseszközök és az internet használatát, sőt! Azt azonban nagyon fontosnak tartja, hogy ésszel használjuk ezeket és a gyerekeket se hagyjuk magukra, ha a világhálón bóklásznak.
„Az előbbi példánál maradva az origami az egész családnak érdekes lehet, ráadásul nincs semmilyen extra eszközigénye, hiszen mindössze egy darab papírra van szükség hozzá, amit a gyerekek akár ki is színezhetnek. A Pinteresten vagy a Youtube-on nagyszerű összeállításokat találhatunk, amelyekben lépésről-lépésre elmagyarázzák, mit hogyan hajtogassunk. A kézműves videók követése fiúknak is ajánlott, a kézügyességet igénylő feladatok ugyanis amolyan kellemes mellékhatásként az idegrendszer fejlődéséhez is hozzájárulnak. Ebben a különleges helyzetben nagyon sok alkotó közösség szerveződött, ahova most érdemes csatlakozni, egyrészt azért, hogy ötleteket merítsünk, másrészt azért, hogy másoknak is megmutathassuk, mi került ki a kezünk alól” – biztat mindenkit a kreativitás kiélésére a szakember.
Engedjük ki a gőzt
A pszichológus azt javasolja, hogy a napirendbe, leginkább a gyerekekébe, kerüljön bele egy rumlióra is, azaz egy olyan időszak, amikor elengedhetik magukat, és nem csak az iskolával kapcsolatos feladatokra kell koncentrálniuk. Ilyenkor engedjük meg nekik, hogy ugráljanak a babzsákfotelben, felfújjanak és kidurrantsanak pár lufit vagy bármi olyat csináljanak, amivel ők is kiengedhetik a gőzt. Ha nem akarjuk előre lefektetni, hogy mettől-meddig szaladgálhatnak a lakásban a gyerekek, jó megoldás az is, ha készítünk pár „rumlikártyát”, és amikor szükségét érzik a feszültség levezetésének, felhasználhatják – gondosan ügyelve arra, hogy ez ne essen egybe a szülők koncentrációt igénylő tevékenységeivel.
Győri Ildikó szerint téved, aki „dedós megoldásnak” tartja a napirend írását és követését, az ugyanis – főleg ha még a kreatív tevékenységeknek és a stresszlevezetésnek is teret ad – óriási segítséget nyújt abban, hogy ne uralkodjon el rajtunk a pánik, amire egy ilyen veszélyhelyzetben jóval nagyobb az esély, mint a korábban élt dolgos hétköznapokban: „Az ijesztő gondolatok és a rettenetes üzenetek nem kopogtatnak, mielőtt belépnek, hanem egyszerűen ránk törik az ajtót. Most ráadásul a tévéből, a rádióból és a közösségi oldalakról is áradnak felénk a pánikkeltő információk, amik nagyon könnyen eluralkodhatnak rajtunk, ha nem vigyázunk. Ha viszont a hirtelen lecsökkent mozgásterünkben előre meghatározzuk azokat a rutinokat, amiket muszáj megcsinálnunk (ilyen a munka és a tanulás), amiket hosszú ideje húztunk-halasztottunk (például a ruhák átválogatása vagy a szoba átrendezése) és amikben örömünket leljük, jelentősen lecsökkentjük az esélyét annak, hogy a rémisztő gondolatok ránk törjenek és maguk alá temessenek.”
A pánik legyőzése a hosszabb távú békés együttélés miatt is fontos, az agyunk ugyanis úgy van programozva, hogy veszélyhelyzetben elfussunk, megküzdjünk vagy lefagyjunk – a karantén miatt nincs lehetőségünk arra, hogy kereket oldjunk, így marad az összetűzés a környezetünkkel vagy az, hogy belesüllyedjünk a félelembe. Ha sikerül a lehető legkisebbre csökkentenünk a pánik lehetőségét, ezek kockázatát is minimalizálhatjuk. A napirend írásával és követésével megmutathatjuk magunknak, hogy az irányítás a mi kezünkben van, aminek köszönhetően a gondolatainkat is eredményesebben kontrollálhatjuk.
A kreativitás gyógyír a léleknek
Győri Ildikó szerint azért lenne fontos mindenkinek találni valamilyen alkotó tevékenységet, mert azzal a pánikkeltéssel ellentétes agyféltekénket stimuláljuk. Fessünk, rajzoljunk, varrjunk, horgoljunk, süssünk-főzzünk, modellezzünk – mindegy, hogy melyik áll hozzánk a legközelebb, kihúzhatjuk magunkat a csávából, ha ezekre is fordítunk az időnkből. A pszichológus szerint már az is sokat segít, ha ezekhez kapcsolódó útmutató videókat nézünk, de kikapcsolhat az is, ha lakásfelújítós sorozatokkal szórakoztatjuk magunkat.
