Nem várt mellékhatásokkal járt, amikor leszoktam az e-cigarettáról

Nagyon sok különbség van az e-cigaretta és a jó öreg igazi cigi között, de ha a leszokásról van szó, akkor egy fikarcnyit sem könnyebb leszokni az e-cigiről, mint a hagyományosról. Mindkettőt kipróbáltam, mindkettőnél úgy éreztem a leszokás utáni első két hétben, hogy vagy meghalok, vagy széttépek valakit.

Minek szoktam vissza?

Egyszer rég, még tíz évvel ezelőtt tettem le úgy az igazi cigit, hogy nem szoktam át más káros szenvedélyre, kínszenvedés és rengeteg idegeskedés árán megszabadultam tőle, hogy aztán három évvel később egy „ugyan, egy slukk nem árthat!” felkiáltással visszaszokjak rá. A visszaesés nem fokozatos volt, nem lettem kocadohányos, vagy társasági cigiző, hanem rögtön újra ott találtam magam az erkélyen, ahogy a napi egy doboz cigimet elszívom (persze nem egyszerre, inkább óránként egy szálat). Hiába vertem a falba a fejemet, hogy így kikukáztam három tiszta évet az életemből, és hiába fogadkoztam, hogy na, majd holnaptól egy szálat sem szívok, aki volt már dohányos, az tudja, hogy nem így megy. Mindent vagy semmit. Csak így működik a cigivel azok számára, akik hajlamosak a függőségre.

Az e-cigi pár évvel később került a képbe, és remek ötletnek tűnt, hiszen mennyivel jobb, mint a sima cigi: nem leszek tőle büdös, nem köhögök reggelente miatta, szívható bent is, és lehet nikotinmentes löttyöt is tölteni bele, így aztán majd sétagalopp lesz a leszokás. Amolyan átmenetnek szántam az elektromos cigarettát az igazi cigi és a nulla dohányzás között, egy megállónak, ahonnan kevésbé lesz fájdalmas a továbblépés a tisztább tüdő felé. Nagyot tévedtem.

A cigi bármilyen formában akadályoz az életben

Rá kellett ébrednem, hogy nem is az a legnagyobb problémám a cigivel – legyen az elektromos vagy hagyományos –, hogy az egészségre milyen hatással van, mert nyilván rossz a hatása, ha idegen anyagot juttatunk a tüdőnkbe, ehhez nem kell agysebésznek lenni, hogy belássuk. De valahogy az egészségi állapotunkkal kapcsolatban nehezen ijedünk meg, talán azért, mert a dohányzás lassan öl, nem most azonnal vagyunk rosszul tőle, hanem majd 20-30 év múlva halunk bele, ez pedig olyan beláthatatlan távolságra van. Különben is, szeretjük elkerülni a halál gondolatát, úgyhogy minden slukknál alaposan elhessegetünk minden vészjelzést, ami arra utal, hogy nem tesz jót a szervezetünknek a cigaretta. Szóval nem ez a legnagyobb probléma, legalábbis számomra, hanem az, hogy akadályoz az életben.

Az elektromos cigaretta talán még durvább is akadályozás szempontjából, mint a hagyományos, mert ez utóbbi egy olyan szertartás, amihez keresnünk kell szabad levegőt, nem vehetjük elő bármikor, nem lóghat otthon, sorozatnézés közben a szánkból, és munka közben sem szipákoljuk a monitor előtt üldögélve. Nem úgy az e-cigi! Biztos ez is másképp van a különböző felhasználóknál, de nálam ez olyan szintű függőség lett már, hogy egy félórás meetinget sem tudtam úgy végigülni itthon (most, hogy online megy ez is), hogy ne szívtam volna közben az e-cigit.

A saját függőségem zavart abban, hogy éljem az életem, hogy legózzak elmerülten a gyerekemmel, vagy hogy felszabadultan horgoljak bele az éjszakába, amihez mindkét kezem kellett volna, ha viszont az egyikkel az e-cigit kell fogni kétpercenként, akkor nehéz elmerülni bármilyen kétkezes tevékenységben. Az egészségügyi károk és ez a rabság már elég kellett volna, hogy legyen a leszokáshoz, de akkor még jött egy plusz segítség: a koronavírus-járvány.

A járvány és a kontroll

Nem azért tettem le végül az e-cigit, mert azt mondták a hírekben, hogy a dohányosok sok százaléka meghal a koronavírus-fertőzésben. Bár tény, hogy ez lett volna a logikus döntés, de a járvány miatt fokozódó stressz nem leszokásra, hanem épp több cigizésre ösztönzött. A fő motiváció az volt végül, hogy elegem lett. Elegem lett abból, hogy tehetetlenül sodródom a napról napra változó történésekkel, nem irányíthatom az életünket, miközben három gyermek sorsáról kellene gondoskodnom. Elég lett, hogy sosem tudom, mi a jó döntés, mert nem voltam olyan helyzetben még életemben, amikor járvánnyal kellett volna megküzdeni.

A saját józan eszem megőrzése érdekében tennem kellett valamit, találnom kellett legalább egy szeletét az életnek, amit irányítani tudok, mert ha nem, akkor feladom, lefekszem az ágyba, magamra húzom a paplant, és tavaszig elő sem jövök. Az elég egyértelmű volt, hogy semmilyen hatással nem tudok lenni a járványra, úgyhogy maradt az elektromos cigi, ami viszont csak rajtam múlt, az irányításom alá vonhattam, visszaszerezhettem a leszokással a kontrollérzetet egy időre a saját életemben.

Az elvonási tünet az mindenhogy elvonási tünet marad

Leírni persze könnyebb a leszokást, mint átélni, most van egy hónapja, hogy belevágtam, és a lelki megkönnyebbülés mellett azért még mindig vannak fizikai tüneteim. Az első két hét volt a legdurvább, pedig gyógyszeres segítséget is kértem a háziorvostól, ami elvileg az agyamban megöli a cigi utáni sóvárgást (valóban meg is tette). Az is igaz, hogy valószínűleg a gyógyszer nélkül sokkal intenzívebb elvonási tüneteim lettek volna, de így sem volt egyszerű az elmúlt hónap sem nekem, sem pedig a környezetemnek (szegény családom és kollégáim).

A sztereotípiák alapján azt hinnénk, hogy az idegesség a legrosszabb elvonási tünet, és bár tény, hogy a legjobb barátommá vált a Valeriana és a citromfűtea ebben az időszakban, és csak reménykedtem, hogy nem tagad ki a család és nem pont akkor szakad el a cérna, ha esetleg tárgyalni kéne munkaügyben.

Mégis, számomra a legnehezebb a koncentráció- és memóriazavar volt, ami két-három hétig kínzott. Lehet, hogy azért volt ez a legfájdalmasabb nekem, mert a munkámhoz és a gyerekeim terelgetéséhez is nagy szükség lenne mindkettőre.

Hogyan lehetne határidőket, szövegeket észben tartani, ha folyton elfelejtem a legalapvetőbb szavakat és csak meredek magam elé percekig, hogy kitaláljam, hova indultam? És hogy lehet gyereket nevelni, ha nem jut eszembe, mit is kéne aznap csinálnom, kinek kellene írnom, telefonálnom, mit intéznem ahhoz, hogy a gyerek élete gördülékenyen menjen?

Amióta leszoktam, sokkal tisztább a konyhám

Minden elvonási tünet és szenvedés mellett hozott magával a leszokás szinte az első napoktól kezdve egy remek mellékhatást: sokkal nagyobb lett a rend és tisztaság a konyhámban. Az összefüggés talán ott keresendő, hogy nem bírok dologtalanul üldögélni, mert akkor rám tör a cigizhetnék. Eddig az volt a menet, ha végeztem egy feladattal, akkor jöhetett a felhőtlen e-cigarettázás, most viszont a köztes időben is teendőt kell találnom, amivel elterelhetem a figyelmemet.

A konyha esik általában áldozatul, mert ott vannak olyan gyorsan elvégezhető részmunkák, melyekkel pár perc alatt is látványos eredmény érhető el (most szerencse, hogy ilyen kicsi a konyhám). Ez pedig elégedettséget nyújt, még ha nem is olyat, mint amikor beleszívtam az e-cigibe, de mindenképp pótolja valamennyire az élményt a jól végzett munka érzése. Nemcsak a konyhában, hanem az élet más területein is látszik már most, egy hónappal később a változás azon túl is, hogy egyre nagyobb rend van a lakásban. Például nem okoz már gondot a hetente háromszor egyórás online edzés, aminek biztos, hogy jó hatása lesz az egészségemre (és a fenekem méretére). Elektromos cigivel ez is nyögvenyelős volt, előfordult, hogy az edzés felénél megálltam cigizni egy kicsit, ami valljuk be, elég szánalmas dolog. De a legjobb változás az, hogy a gyerekeimmel végre úgy tudok társasjátékozni, sütit sütni, legózni, mesét olvasni, hogy nem őrülök meg közben fejben, hogy mikor mehetek már cigizni. Ez pedig minden szenvedést megér.

Segítünk a leszokásban!

• Ez történik a testedben, miután abbahagytad a dohányzást
• „Nincs olyan cigarettafüggő, aki dohányosnak szeretné nevelni a gyerekét”
• Dohányzásmentes világnap: Ezért nem sikerült még leszoknod a dohányzásról