Magyarországon igen nehéz hitelesen beszélni a Covid-halálozásról. Ennek okai között van, hogy egy embernek általában több haláloka van, rettentő lassú a halálozást követő adminisztrációs út, és nincs hivatalos eljárásrend, hogy kit, milyen besorolás alapján lehet koronavírusban elhunytnak tekinteni – írja az Index. Müller Cecília azonban most elárulta, mi alapján lehet valakit koronavírus miatt elhalálozottnak tekinteni.
Müller Cecília országos tisztifőorvos a koronavírus-járvány aktuális magyarországi helyzetéről tartott sajtótájékoztatóján a Fejér megyei Nagyvenyim orvosi rendelőjében 2020. november 15-én (Fotó: MTI / Vasvári Tamás)
Hazánk hosszú ideig a globális élmezőnyben volt az egymillió főre eső Covid-halálozást tekintve, ám ezt a kormányzati kommunikációban azzal próbálták magyarázni, hogy az országok különböző eljárásrend alapján regisztrálják, ki számít Covidban elhunytnak, s emiatt a szomorúan előkelő pozíciónk nem nyugszik hiteles alapokon.
Szél Bernadett független országgyűlési képviselő többször is próbálkozott, hogy megtudja Müller Cecília országos-tisztifőorvostól, vajon mi számít idehaza a Covid-halálesetek „definíciójának”, vagyis milyen besorolás alapján lehet valakit koronavírus miatt elhalálozottnak tekinteni. Müller most válaszolt, ám ez sem magyarázza az időnként világrekorder magyar adatokat, ugyanis Magyarország a Coviddal összefüggésbe hozható halálozásokat és a pozitív tesztet produkáló elhunytakat számította be a statisztikába csakúgy, mint Csehország, Ausztria, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Olaszország, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Dánia, Hollandia, Norvégia és Izland.
Müller Cecília válaszából kiderül, hogy Magyarország a WHO ajánlása szerint járt el a besorolásnál. A teljes válasz így hangzik:
„Az NNK adatgyűjtése, valamint a Miniszterelnökség által a www.koronavirus.gov.hu oldalon közölt tájékoztatás a COVID-19 fertőzéssel összefüggésbe hozható halálozásra vonatkozik, amely nem azonos a COVID-19 fertőzés okozta halálesetekkel. Bár Magyarország a COVID-19 fertőzéssel összefüggésbe hozható halálozás kapcsán a nemzetközi szervezetek ajánlását követi, azok alkalmazása a gyakorlatban nem mindig egyértelmű. A COVID-19 fertőzéssel összefüggő halálozás az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megfogalmazott, és az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) által is alkalmazott definíciója, valamint a WHO részletes technikai dokumentuma igyekszik leegyszerűsíteni a kérdést, és a COVID-19 fertőzés halálokként történő kizárására olyan példákat sorol fel, melyek orvosilag egyértelműek: COVID-pneumonia miatt bekövetkezett halál kerüljön be a nyilvántartásba, míg igazolt COVID-fertőzöttnél a fertőzéstől függetlenül történt baleseti halál ne szerepeljen az adatok között.
Ugyanakkor nem ad iránymutatást a valóságban legtöbbször előforduló helyzetekre, amikor orvosilag kérdéses a halálok. A halálok megállapítása – a COVID-19 járványtól függetlenül – valójában nagyon sokszor kérdéses, és
gyakran előfordul, hogy a beteg ellátásában résztvevő szakorvosok, valamint a pathológus saját szakmai szempontrendszere szerint ítéli meg az esetet.
Például amikor végstádiumú tumoros beteg COVID-19 fertőzéshez társuló pneumóniában hal meg, de általános állapota alapján a SARS-CoV-2 hiányában bármilyen más – akár opportunista kórokozó – is végzetes fertőzést okozott volna. Hasonlóan bonyolult a megítélése, amikor a krónikus szívbeteg COVID-19 pneumónia jelentette fokozott megterhelés miatt hal meg szívelégtelenségben. Ezekre a kérdésekre vonatkozó döntés meghozatala a klinikus, illetve a pathológus szakorvos feladata, a járványügyi szakemberek a rendelkezésre álló, járványügyi szempontból releváns adatok alapján hoznak döntést. Ennek megfelelően azon halálesetek, melyeknél egyértelműen kizárható a COVID-19 fertőzés szerepe (pl. trauma, öngyilkosság történt), nem kerülnek bele a nyilvántartásba, de az összes többi haláleset, ahol a COVID-19 fertőzés része a pathomechanizmusnak, belekerül. Ezáltal jön létre a COVID-19 fertőzéssel összefüggésbe hozható halálozási statisztika.
