Daniel Lambert 1806-ban robbant be a köztudatba Londonban, amikor megjelent róla egy hirdetés az újságban, melyben az akkor még „csak” 317 kilós férfi látványosságként kínálta szolgáltatásait. Az emberek eljöhettek, és megnézhették Lambertet és az ő körfogatát – pénzért. Bár Lambert azzal csábította magához a tömegeket, hogy milyen kövér volt, ám aztán az intelligenciájával és azzal ejtette ámulatba a látogatókat, hogy milyen elbűvölő beszélgetőpartner. Ne feledjük: abban az időben járunk, amikor a kövérséget kíváncsiság övezte, nem megvetés, így lett Lambert olyan legenda, akinek a mai napig ápolják az emlékét szülővárosában, Leicesterben.
Daniel Lambert hízása
Természetesen Daniel Lambert sem született túlsúlyosnak, a The Two-Headed Boy and Other Medical Marvels című könyvben egy egész fejezetet szántak az életének, ebben úgy írják le fiatalkorában, mint erős, egészséges fiút, aki szeretett vadászni, lovagolni, horgászni és amúgy kutyákat tenyésztett. Mielőtt híressé vált volna óriási súlyáról, Lambertet nem a teste, hanem a bátorsága és ereje miatt tisztelte a környezete, kamaszfiúként például legyőzött egy medvét az egyik vadászat során, amikor az állat rátámadt.
A súlyával nem is volt gondja, amíg aktív életet élt, ám amikor az apja, a helyi börtön vezetője nyugdíjba vonult az 1790-es évek elején és Daniel átvette tőle a munkáját, a napjai nagy részét átvette az ülés, ezzel pedig megindultak a kilók is felfelé. 1793-ra már elérte a 203 kilót a súlya, de ettől még nem tunyult el, a feljegyzések szerint legendás ereje volt, állítólag úszva simán elvitt a hátán 250 kilónyi gerendát plusz még két embert. A gondok akkor kezdődtek, amikor be kell zárni a börtönt, ezzel pedig Lambert elvesztette a bevételi forrását. Mivel kevés munkalehetőség volt Leicesterben, ezért úgy döntött, elmegy Londonba szerencsét próbálni, és nem a tudását, hanem a túlsúlyát próbálja eladni a közönségnek.
Daniel Lambert (1770–1809) a túlsúlyával és elbűvölő személyiségével gyűjött rajongókat (Kép: Getty Images)
Anglia legkövérebb embere
1806 tavaszán indult el Daniel Lambert Londonba, ami így hirtelen nem tűnik nehéz feladatnak, de gondoljunk bele, hogy ekkor már 317 kilót nyomott, ez a súly pedig az akkori időben rekordnak számított és egyáltalán nem volt olyan egyszerű mozogni vele. A feljegyzések szerint speciális kocsit kellett készíteni számára, ami el bírta vinni a fővárosba. Amint odaért új lakhelyére, rögtön feladott egy hirdetést a londoni The Times magazinban, mely így szólt:
KIÁLLÍTÁS – MR. DANIEL LAMBERT, Leicesterből, a világ legnagyobb kuriózuma, aki 36 éves korában több mint 317 kilogramm. Lambert 12-17 óráig fogadja a látogatókat a házában, a Piccadilly 53. szám alatt, a Szent Jakab-templommal szemben. – Belépő 1 shilling.
A hirdetésre több százan jelentkeztek, hogy látni akarják Lambertet, lenyűgözte a közönséget a férfi mérete. Lambert azt állította, hogy kis adagokat eszik és soha nem iszik alkoholt, ami még inkább felkeltette az emberek érdeklődését, hogy akkor mitől hízott el annyira. De nemcsak a méreteivel, hanem lebilincselő és intelligens előadásmódjával is elbűvölte a közönségét, rendszeresen tartott előadásokat a vadászatról és kutyatenyésztésről is a látogatóknak.
„A divatosan öltözött látogatók tömegesen jelentek meg Lambert úr házában az elmúlt két napban – írta a The Times riportere, miután meglátogatta Lambertet. – Egy rendkívül szokatlan méretű ember, aki tájékozottságával, nyájas és kellemes modorával, tökéletes könnyedségével felülmúlta minden várakozásunkat.” Az újságíró azt is megjegyezte, hogy a női látogatók száma jóval meghaladta a férfiakét, és hogy a nők egymás között főleg Lambert „férfias és intelligens oldalát” dicsérték.
Sikerek után a szomorú vég
Lambert sikere egészen a királyig is elért, aki fogadta Anglia legkövérebb emberét, de azért nem csupa móka volt Lambert élete, jutott neki bőven gonoszkodásból és durvaságból is a látogatóktól. Henry Wilson és James Caulfield 1869-ben megjelent The Book of Wonderful Characters könyvében írnak Lambert rossz élményeiről is: „Egy ember nagyon illetlen módon megkérdezte Lambert egyik kabátjának az árát, ám ő nem válaszolt. A férfi megismételte a kérdést azzal a megjegyzéssel, hogy szerinte joga van bármilyen információt kérni, mivel hozzájárult a shillingjével, amely segít kifizetni Lambert úr kabátját. Lambert erre így válaszolt: »Uram, ha tudnám, hogy a következő kabátomnak melyik részét fizetné ki az ön shillingje, biztosíthatom, hogy kivágnám azt a darabot belőle.«”
Pár hónap londoni siker után már jómódú emberként tért vissza Leicesterbe, ahol helyi hősként kezelték Lambertet. A népszerűsége a következő három évben országszerte nőtt, amikor kis körútra indult, hogy megmutassa magát a rajongóknak, ezrek vártak rá Londonban és más városokban. Csakhogy egy ilyen mértékű túlsúly, amely Lambertnek volt, nem jár egészségügyi bonyodalmak nélkül, ez okozta végül a vesztét 1809-ben, amikor Stamfordban a szállodai szobájában egy reggel nehezen kapott levegőt, majd perceken belül meghalt. Alig 39 éves volt. A halála több logisztikai problémát is felvetett, hiszen az akkor 335 kilós testet nem volt egyszerű elmozdítani a szobából. A megoldás az lett, hogy kiszedték a szoba ablakát és megbontották körülötte a falat, majd egy óriási fadobozba tették a testet és így emelték ki a szállodából Lambertet. 20 megtermett férfi tudta csak elvinni aztán a koporsóját a helyi temetőbe, ahol végül eltemették.
Sokáig Lambert birtokolta a világ legkövérebb embere címet, ám ez a titulus már Jon Brower Minnoch 635 kilójának jár, de ez mit sem von le Lambert pozitív megítéléséből az emberek emlékezetében. Nem azért, mert túlsúlyos volt, hanem azért, mert testi nehézségei ellenére a kezébe vette a sorsát és előnyt kovácsolt a hátrányából is.
